A téma kapcsán úgy érzem joggal merül föl a kérdés, hogy mire is adunk felhatalmazást akkor, amikor egy város élére vezetőket állítunk.

2005-től a szóbanforgó alap egy sajátos ajándékozási struktúraként üzemel, annak érdekében, hogy a városunkban születő gyermekek száma növekedjen, és majd a 21 éves korukig esztergomi állandó lakcímüket megőrző fiatal felnőttek, amennyiben középfokú tanulmányaiknak is eleget tettek, hozzájussanak - az ígéretek szerint - mintegy 3 millió forinthoz.
Az érintettek születésük után 500.000 Ft ot kapnak az alapítványon belül elkülönített saját számlájukra, majd minden évben újabb 50.000 Ft, és az összevontan kamatozó összeg mindenkori  kamata kerül a számlájukra. Az így összegyűlő summát az érintettek felsőfokú tanulmányaikra illetve életkezdésükre fordíthatják.
Az Alapítvány létrehozásának célja, hogy évről-évre több gyermek szülessen Esztergomban.
Ez a cél az elmúlt 5 év tapasztalata alapján igazolhatóan nem teljesült, növekedés nem mutatható ki, évente 300 fő alatt marad a szerződők száma.
A realitáshoz tartozik, hogy szerencsére számos fiatal él városunkban akik az Alapítvány létesítése előtt születtek, vagy születésüket követően idetelepülnek szüleikkel, "természetesen" számukra semmilyen konkrét életkezdési támogatást nem adunk majd.
Mindezt úgy, hogy az évente az Alapba tett összeggel, minden esztergomi polgártól elvonunk olyan fejlesztéseket amire a jövőnk szempontjából szükség volna.
Miből fedezi vezetésünk az évi befizetéseket? Esztergom az államtól kap normatív támogatást feladatai ellátására, jogszerűen ebből ilyen cél valószínűleg nem finanszírozható. Vannak helyi adóbevételeink, ami szintén nem képezhetné ilyen AJÁNDÉKOZÁS alapját. Városunk tulajdonában álló cégek 5 ÉV ALATT ÖSSZESEN 108 millió forint iparűzési adót fizettek be a kasszába, miközben nyereséget egyáltalán nem termeltek.
Évente 300 új jövevénnyel számolva az éves befizetési kötelezettség 150 millió forint. Vagyis ha feltesszük, hogy a saját intézmenyeinknél képződött "plusz pénz" képezhetné esetleg az ajándékozás alapját, akkor látni kell az óriási különbséget, hogy ez mennyire nem teljesül.
De továbbra is kérdés, hogy bármilyen típusú bevétel jogszerűen, vagy pusztán "csak" erkölcsileg egyáltalán felhasználható-é húsz év múlva ajándékozásra?  Arról nem beszélve, hogy az Alappal szerződésben lévők ( - az egyszerűség kedvéért - évi átlagosan 300 újszülötrtel számolva) után 50.000 Ft/fő befizetési kötelezetsség is keletkezik, ami praktikusan aztjelenti, hogy a befizetés összege évről-évre növekszik, így 2010-ben, egyszer 150 milliót fizetünk be az idén születtek után és kb. 60 milliót a korábbi években született gyermekek számára.

Kicsi számolgatással oda jutunk, hogy a 21. évre mintegy 6 milliárd ajándék forintot fizet be Esztergom lakossága az Alapba.

 A Hídlap információja alapján tudjuk, hogy az épülő Mári Valéria Hotel nem kerül majd többe mint 5 milliárd, az Élményfürdőnk "kijött" 3,5 milliárdból, a volt Hell, István Gimnáziummá történt átalakítása nem került 300 millióba sem, de az ominózus mélygarázsból is éppen négyet vásárolhatnánk ebből az összegből, vagy 6-szor felújíthatnánk a Széchenyi teret.

De egyáltalán egy fejlődő országban megengedhető-e, hogy ilyen mértékű ajándékot kapjanak egyesek, miközben kortársaik és ők maguk is málladozó falú iskolákban, korszerűtlen körülmények között, otthonukban esetleg nélkülözések közepette élik életüket. De, hogy a képtelenséget még plasztikusabbá tegyem, lehet éppen a mai körülményei miatt nem lesz majd képes az a kisember eredményes tanulmányokat folytatni - testileg, szellemileg optimálisan fejlődni - és érdemessé válni az ajándékra mert az a pénz amire most neki és kortársainak égető szüksége lenne, egy Alapítvány fiókjának a mélyén pihen és aktuálisan maximum csak a letétet kezelő bank eszközeit javítja és számára jelent hasznot.

Megtehetjük-e, hogy a növekvő gyermek elől a lehetőséget elvonjuk, és inkább az APA hírnevének fényesítésére fordítjuk?
Mi volt a szándékunk, amikor vezetőinkről döntöttünk? Egy ajándékosztó Télapót, vagy Esztergomért felelős vezetőt választottunk?

A kérdés nem költői.