Mózessy Gergely emlékeztetett rá, hogy 1944 októberének végén Mindszenty József veszprémi püspök elkészített egy szöveget, amelyben a Dunántúl főpásztorai nevében kérte Szálasi Ferenc nemzetvezetőt, hogy ne dobja a harcok martalékául a területet. A szöveget végül négyen, Mindszenty József veszprémi, Shvoy Lajos székesfehérvári, Apor Vilmos győri püspök és a pannonhalmi főapát írták alá október 31-i kelettel, és november 13-án a veszprémi püspök juttatta el Szőllősi Jenő nyilas miniszterelnök-helyetteshez.

A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum igazgatója elmondta: bár a hivatalos dokumentumok nem ezt jelölik meg Mindszenty József veszprémi püspök és később Shvoy Lajos székesfehárvári püspök letartóztatásának okaként, minden kortárs szereplő a memorandum miatt ezért érzett nyilas bosszút sejtette a történtek mögött. A feltételezést erősíti, hogy mind a négy aláíró a nyilasok célkeresztjébe került. Mindszenty Józsefet pontosan két héttel a dokumentum benyújtása után - 1944. november 27-én - fogták le. Shvoy Lajost 1945 februárjában internálták, 1945 márciusának végén pedig Szálasi elfogatóparancsot adott ki a memorandumot aláíró másik két főpap: Apor Vilmos győri püspök és Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát ellen is. Ezt azonban a szovjet csapatok előretörése miatt már nem hajthatták végre.

Mindszenty József veszprémi püspök 1944. november 27-én került őrizet alá. Palotáját mérték fel, hogy beszállásolásokat végezhessenek benne, amelynek természetesen a püspök nem örült, s irreálisnak is tűnt: a rendes személyzettel, menekültekkel, kispapokkal katonákkal együtt összesen 58 lakója volt már a háznak. A kibontakozó vita hevében Szabadhegy Szabolcs házgondnok, majd Megyesi Schwartz Szabolcs irodaigazgató letartóztatását mondták ki. A védelmükben fellépő, magyarázatot kérő püspökét csak később. Mindszenty írást követelt a letartóztatás okairól, melyet adott pillanatban nem kapott meg, csak azt a választ tíz-tizenöt perc múltán, hogy az Szálasi Ferenc nemzetvezető utasítására történt. Maga sem hitte, hogy ennyi idő alatt kapcsolatba léphettek vele. De ez a hivatkozás, és az a tény, hogy később Szálasi maga is lakott a püspöki palotában, sokakban azt a képzetet keltette, hogy valójában nem történt más, mint az épület gazdájának eltakarítása az útból. A püspök nem hagyta, hogy autóba tuszkolva, köztörvényesekhez hasonló módon szállítsák a rendőrségre. Ünnepi öltözetben, kispapjai sorfala közt vonult át. Két nappal később, november 29-én a teológusokat, és a ház többi, az inzultusban részt sem vevő papját is letartóztatták. November 30-án kapta kézhez az írásos véghatározatot internálásáról. Ez a hatóság rendelkezésével való szembehelyezkedéssel, hatósági közeg elleni erőszakkal, és a közrendet és közbiztonságot nagymértékben veszélyeztető tüntető felvonulással indokolta a történteket.

Mindszenty püspök előbb harmadmagával, majd továbbihuszonhárom pappal és kispappal együtt került fogságba. Utóbbiak közül kilencet december 7-én, a börtönben szentelt pappá. 1945. február 22-én társait szabadon bocsátották, de három papja, Szabadhegy Szabolcs, Mészáros Tibor és Lékai László önként vele maradt.

Mindszenty letartóztatása után a veszprémi rendőrségen raboskodott 1944. december 5-ig, majd a helyi fogházba került át december 22-ig. Ekkor Sopronkőhidára vitték, ahonnan december 28-án Sopronba hurcolták, ahol az Isteni Megváltó Nővéreinek zárdájába internálták. Itt élte át 1945-ben a nyilas hatalom végét és a szovjet csapatok bevonulását - foglalta össze a történteket Mózessy Gergely.