<p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman";">Bizton állítható – merthogy a megkérdezett résztvevők megerősítették - kiválóan sikerült a térség utolsó, tartalommal csordultig töltött idősek napi rendezvénye. </span></p>
Rendhagyó módon nem „a féjagézás” Tóth Tamás és szűken vett csapata kizárólagos érdeme mindez, ezért az eddig minden alkalommal nekik jogosan kijáró fényezéstől eltekintünk. (Még akkor is, ha a helyi kultúrattasé-gitárművész ezúttal sem felejtette otthon hangszerét…) Érdekességképpen: magyarországi politikusnak elvétve jut csak osztályrészül, hogy egy kvázi semleges környezetben a jelenlevők már a megérkeztét vastapssal díjazzák. A harmincas éveinek elején járó, azaz pusztán az életkorával a kultúrházban megjelentek többségével kontrasztot képző Winkfein Csabával ez történt. Hamarjában kitetszett hát, az időseké a leghálásabb, egyben leglelkesebb korosztály – térségünkben mindenképpen. Mindez egyértelmű bizonyítást nyert az ünnepségen is, ahol az eklektika égisze alatt az Illés-nótától a tréfás anekdotákig, saját készítésű versekig, populáris, mulatós dalokig lényegében minden terítékre került a szépkorúak előadásában. Egyikük nyolcvan, majd évenkénti hosszabbításban kerek száz, boldogságban megélt esztendőt kért az Úrtól. Mi sem kívánhatunk egyebet, hacsak még azt nem, legyen a mindenkori mentoruk olyan rátermett és lelkiismeretes, mint Weisz Csabáné.
B.G.