Nevessünk!:)))

2006.09.28. 20:25

Két szőke nő: - Nálatok sincs meleg víz? - De van, csak hideg!

Szőke nő először visz fel pasit. Nagyon izgul, zavartan keresztbe rakja a lábait, rendezgeti a haját, stb.. - Ideges vagy? - Aha. - Első alkalom? - Nem, nem dehogy, voltam már ideges....

Egy férfit felhívja az exfelesége a munkahelyén: - Szeretnék tőled segítséget kérni - kezdi az asszony. - Kiégett a fürdőszobámban az egyik lámpa. Megmondanád, hogyan kell kicserélni az izzót? - Először is - mondja a volt férj - engedd tele vízzel a fürdőkádat...

Egy motoros átkiabál a sisakja alól a másiknak: - Szia. Hogy jutok el a Váci útra? - Tesséééééék? Nem értem!!! - kiabál a másik. - A Váci útra akarok menniiiiii!!!!!! - kiabál most már hangosabban. - Jó! Menjéééééééééél!!!!!!!!!!!

Egy öregember üldögél egy padon, odaül mellé egy menő punk csávó a szivárvány színeiben játszó hajjal. Az öreg csak bámul rá hosszasan. Végül a punk nem bírja tovább cérnával és megkérdezi: - Mi van tata, még soha nem csinált semmi vadat életében? Mire az öreg: - Dehogynem fiam, egyszer kegyetlenül berúgtam és megkeféltem egy papagájt. Pont azon gondolkodtam nem vagy-e a fiam...

2017.11.28. 14:54

Na igen, az a bizonyos "paraszthajszál"...

Állítólag El Greco a bolondokházába járt modelleket lefesteni a szentképeihez, szépen ötvözte a zseni magát a bolondokkal:


El Greco: A szent család (Szépművészeti Múzeum, Budapest)

Természetesen nem tudom, ennek a képnek a modelljei azok voltak-e, de nagyon nem tűnnek "normálisnak" az arckifejezéseik alapján.
Bár jó kérdés lehet az is:
"Mi az, hogy normális?" - ezt kérdezte egy értelmi fogyatékos kisfiú is régebben egy tv reklámban, azonban hamarosan el is tüntették ezt a reklámot...
Pedig... Jól kifejezte szerintem a nem normálisok észjárását.
Mert ők nem tudják magukról, hogy nem normálisak, nem igaz?

Hofi is azt mondta a bolondok házi jelenetében, hogy:
"Ez a kerítés azért van itt, hogy kintről a bolondok ne tudjanak ide bejönni, tudod?!"


Tiszta őrültek háza (Hofi Géza)

 

2017.11.27. 8:51

Nem kell félned, ha helyreigazítasz. Valószínűleg sejted, hogy képes vagyok korrigálni a magam hülyeségeit, ha szólnak és egyáltalán nem veszem rossz néven... 

Einstein fia... Hát igen. A gének gonosz játéka. Tudod valahol van egy mondás (nem tudom kitől), hogy a zseni és az őrült között csak egy hajszálnyi a különbség. És ha az utód egy picit átbillen, akkor nem a zseni folytatása lesz, hanem ilyen, vagy olyan szintű beteg.. 

2017.11.25. 0:18

Kedves Dmolnár!
Köszönöm, hogy így állsz hozzá az írásomhoz, melyben szóvá tettem a tőled szokatlan szóhasználatot.

Bevallom, kissé félve tettem meg, mert nem volt szándékomban megbántani Téged, de - akár mások okulására is! - úgy éreztem, vállalnom kell a rizikót, és meg kell írnom, hogy ez a jelen esetre helytelen kifejezés.
Mondani szokták rám:
"Kibújt megint belőled a pedagógus!" :DDD

Szégyellhetem magam, hogy Fekete nem minden könyvét olvastam, a "Téli berek" címűt se (bár mintha filmen láttam volna), ezért ismeretlen számomra ez a borjú dolog.

A Csendes Dont el fogom majd olvasni, a párom szüleinek megvan, de még előbb van jópár restanciám. Érdekelne pl. Erdős Pál matematikus élete, az atombomba története, Einstein fiának, Eduardnak a története, aki elmegyógyintézetben végezte...
Ez utóbbi különösen kíváncsivá tett, mert Albert Einstein a legkedvencebb tudósom, és érdekes módon egy zseni utódja nem mindig követi rátermettségben az apát (lásd: Mozart!).



"A fiam az egyetlen feladvány, melyre nincs megoldás." (Albert Einstein)

Hát igen! A legnagyobb zseniknek is megvan a maguk keresztje...

Ezeket a könyveket a páromnak vettem ajándékba, és nagy kedvvel olvasta őket, különösen a matematika érdekli, így kapott még pár ilyen témájú könyvet.


2017.11.24. 11:08

Igazad van, bocsi... Valóban. Nos a butácska gyerek (meg a felnőtt is) iszonyat módon fel tud bosszantani. Ez valóban ellentmondás, csakhogy, mint említettem már, ez is olyan dolog, aminek a mutatását (márhogy felment bennem a pumpa) nem engedhetem meg magamnak. Éppen azért, hogy ne sértsek. De attól persze felmegy. Ezt a borjú dolgot meg Fekete István "Téli berek" könyvéből vettem kölcsön. Nekem tetszik... 

2017.11.24. 1:19

Csak még annyit a tanítósághoz, hogy ezt még le kell reagáljam, amit írtál (bár bevallom, ismerve a türelmedet, empátiádat, kissé megleptél ezzel a tulajdonságoddal!...):
"... belőlem piszok rossz pedagógus lenne, mert ha valaki hülye, az annyira fel tud bosszantani, vagy idegesíteni, hogy csak na. Akkor hamar elszakad nálam a cérna, vagy máshogy szólva felborul bennem a borjú..." /Ezt a borjú mondást még nem hallottam!...!/

Nos, mi pedagógyisok nem szívesen használjuk arra a gyerekre ezt a szót, hogy HÜLYE, aki nem ért valamit, vagy csak nehéz küzdelemmel tud valamit megoldani. Ugyanis ezt eléggé MÁS értelemben használt szó ám!
Nem árt vigyázni vele, nehogy megbántsunk valakit. Inkább azt szoktuk mondani:
"Szerény értelmi képességei vannak!" - Hisz ettől ő még nem hülye a szó valódi értelmében...

Tudod, Orbán egyszer, még az Antall kormány idején azt mondta mazsi korában a parlamentben:
"A kormány HAZUDIK!"
Nem tudom már, melyik képviselő intette rendre, de ezt mondta:
- Nem illő a magyar parlamentben a hazudik szót használni! Helyette inkább mondja az illető ezt: "CSÚSZTAT"...
Ez mégsem olyan bántó.

Szerintem valahogy így állunk ezzel a hülyével is.
Bocsika, hogy szóvá tettem, de ezt a szót általában a fenti módon ki szoktam javítani... 

 

2017.11.23. 15:54

Való igaz, hogy nem való mindenki tanítónak.
Szándékosan nem pedagógust írtam, mert számtalan eset van, mikor TANÍTANI (betanítani) kell valakit. Ha pedagógus valaki, ha nem! Akár a saját gyerekünknek is tudni kell segíteni az otthoni leckézésben.
Írtam, hogy én pl. apám türelmetensége és gorombasága miatt majdnem áldozatul estem, nem akartam olvasni megtanulni miatta, ahogy viselkedett!
Aztán valahogy rájöttem az olvasás ízére, valószínűleg a keresztszüleimnél, mert keresztanyámnak voltak olyan "lányregényei", még Szolnokról hozta őket, ahol gyerek volt, és talán ezek romantikus történései hozták meg a kedvem, végül mint írtam, könyvmoly lett belőlem.
Manapság el sem tudom képzelni az életemet könyvek nélkül.
Szeretek ágyban is olvasni, elalvás előtt mindig olvasok valamennyit az éppen soron lévő könyvből. Most Harari II. kötetét, a HOMO DEUS-t.

Szeretem én a filmeket is, gyerekkoromban minden vasárnap jártunk moziba, mi a 4-esre,  szüleim a 6-os elődásra.
Így ismerkedtem meg pl. sok OPERÁVAL! Főleg Verdi operáit vitték filmre: Aida, Trubadúr, Traviata, és Puccini műveit.

Csendes Don:
Hát nekem nincs meg, filmen láttam, de elfelejtettem már.
Van sok orosz (szovjet) film, amelyeket láttam, mert akkoriban azokat nyomatták. Amerikait szinte nem is láttunk gyerekkoromban...

 

2017.11.22. 8:56

Hát ja. Van egy ismerősünk, inkább a nejem ismerőse, aki gyógypedagógus és fejlesztő pedagógus. Hát ne tudd meg, milyen küszködés valamit is kihozni az egyes hátrányos helyzetű gyerkekből (értem alatta a szellemeileg nem egészen "szabványos" gyerekeket). De ő érti is, meg jól is csinálja, meg szereti is (képtelen vagyok elképzelni is, mit lehet ezen szeretni) és van türelme hozzá. Szerencsére én idejekorán rájöttem, hogy belőlem piszok rossz pedagógus lenne, mert ha valaki hülye, az annyira fel tud bosszantani, vagy idegesíteni, hogy csak na. Akkor hamar elszakad nálam a cérna, vagy máshogy szólva felborul bennem a borjú... 

A "Csendes Don"-hoz sok kitartást. Piszok hosszú, de megéri. Én olvastam, és azt film nem tudja visszaadni, az biztos. Még akkor se ha négy órás, vagy hat... Persze, el kell mondjam, néha képtelen voltam az én racionális agyammal követni az orosz  (kozák) lélek rezdüléseit, de hát azért csak túljutottam ezeken a nehézségeken. 

2017.11.21. 22:36

Úgy gondolom, nagyon jól látod a dolgot azzal kapcsolatban, ki miért nem szeret olvasni! :)
Nekem van néhány élményem ezzel kapcsolatban:
Először is az olvasási és értelmezési nehézségekről:
Mikor kezdő zenetanár voltam, a városi zeneiskola egy közeli faluban lévő tagiskolájában tanítottam. Biztonsági okokból az elsősök osztálytermében volt a pianinó (az elsősök még nem olyan "vandálok", hogy bántották volna!), amin tanítottam, és gyakran hamarabb kiértem, mint hogy vége lett volna az ún. korrepetíciós órának.
Egyik alkalommal a tanítónéni egy kislánnyal olvasást gyakorolt.
Hááááát!
El nem képzeltem volna, milyen nehézségek tudnak ezzel kapcsolatban felmerülni!
Volt egy szó, amit ki kellett a gyereknek olvasni, csak KÉT betűből állt: "TÓ".
A tanító néni kérdezte, mi az első betű?
. Tö! - mondta a gyerek.
És a második betű?

-Ó!

Na, most olvasd össze őket!
Atyaisten, azt hittem, edobom magam, mert a gyerek ezt mondta: 
- TÖÓ!
És ez így ment egy darabig... Töó, töó. töó!!! :(((

Hujjj, én csak ültem ott némán, magamba szállva... Ez nem lehet igaz! Hiába próbálkozott a tanítónéni, hiába mondta, a TÖ nem TÖ, hanem "t", nyelvével mutatva, hogyan kell kiejteni magában, csak nagy sokára lett a Töó-ból TÓ!
Hurrá!... Gondoltam magamban, az én foglalkozásom mégiscsak jobb!
Bár nem volt könnyű nekem sem megértetni a gyerekekkel, hogy az "e" és "a" hangok neve "É" és "Á", de ez semmi volt a TÖÓ problémájához képest!
Könnyebb volt megértetnem velük, hogy az olaszban nincs ékezet, mint a magyarban. És a zene nyelve nemzetközileg is az olasz.

Aztán eszembe jutott a saját olvasási tanulásom...
Bizony, nekem is volt problémám, s apukán gyakoroltatott, ráadásul petróleumlámpánál, sokszor nem volt a háború után estendén villany, és elég rosszul láttam emiatt, és sajnos, apámnak nem sok türelme volt egy kisgyerekhez. Hivatalnok volt, nem pedagógus.
Általában nem volt káromkodós, de ha rossz szót olvastam, röplödtek a kacskaringós kifejezések!:(((
És nagyon ideges, meg mérges volt! Én meg annyira féltem!:(((
El is határoztam: 
"- Én SOHA nem fogok magamtól elolvasni egyetlen könyvet sem!" - annyira megutáltatta velem az olvasást.
Egye meg a fene az egészet, aki kitalálta! :P
Aztán bármilyen hihetetlen, nagy könyvmoly vált belőlem!
Pl. Tolsztoj Háború és békéjét a hálószoba ágya mögé bújva olvastam. Aztán nagy kedvencem volt Roger Martin du Gard: A Thibault család. Az utolsó részt, az Epilógust is sikrült megszereznem kölcsön, mert nekünk sajnos nem volt meg.
 
Más:
Volt egy diszlexiás növendékem. Másodi éve tanítottam már, mikor az édesanyja elmondta.
És én nagyot néztem! Ugyanis egyáltalán nem voltak kottaolvasási nehézségei, és nagyon muzikális volt, s nagyon szeretett zongorázni.
Úgy látszik, ez valami olyasmi volt nála, mint hogy a dadogósak is énekelve nem dadognak...

Ezt találtam róla, és megnyugodtam, van ilyen! A gyerek zenei belső hallása segíthette át a nehézségeken anélkül, hogy tudatosult volna akár benne, akár bennem a probléma:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Diszlexia
Idézem a fontos részt:

"A diszlexiások nem szavakban, hanem képekben gondolkodnak, gyorsan felismerik a jelenségek mögötti struktúrákat, hamar felismerik a problémákat. Képzeletük gazdag, kíváncsian, kreatív és intuitív módon viszonyulnak a világhoz. Mindennek köszönhetően a diszlexiások között sok tehetséges képzőművésszelpolitikussalszínésszeltudóssalfeltalálóvalzenésszel találkozhatunk.

A diszlexia orvos-pedagógiai felmérése, majd a szakszerű, egyénre szabott fejlesztés általában megoldja a diszlexiás problémáit. Mi több: a diszlexiás az orvosi és pedagógiai reedukáció segítségével képes lesz kibontakoztatni azokat a kvalitásokat, amelyek birtokában éppen azért van, mert diszlexiás."

A többi válaszoddal egyetértek, sőt!
Felolvastam a páromnak is, és azt mondta: Teljes mértékben így van, ahogy írod! A volt neje pl. "szakbarbár" volt. Tanárként csak a szaktárgyával kapcsolatos könyveket bújta...
S rám is az ÉRTÉK topic miatt figyelt fel... Mert ő nagyon sokat olvas, s rengeteg filmet (a komolyakat!) nézett meg, pedig hajógépészmrnök, tehát műszaki ember, mégsem szakbarbár.
Mikor megismerkedtünk (kiderült, a városunkban él), és elmondta, éppen most mit olvas (Thomas Mann: József és testvérei), elbámultam! Háááát, ezt még én sem olvastam!
Aztán majd Solohov: Csendes Don 1-4. fog következni. 
Háááááát, nem semmi tényleg!
Ezeket én nem olvastam, de filmen láttam.

2017.11.21. 9:01

Több eset lehetséges arra, ha valaki nem szeret olvasni. Az egyik, hogy olvasási, vagy értelmezési nehézségekkel küszködik. Az ilyen embernek bármilyen olvasás egy kínszenvedés, mert látja a betűket, de valahogy az istennek nem alakul ki belőlük a számára semmi értelmes. A másik a szakbarbárság. Azt olvasom, amit művelek, mást nem, mert "haszontalan". Végeredményben igaz, mert kézzel fogható anyagi haszna nincs, "csak" az értelme, és egyéb tulajdonságai fejlődnének... És hát van, aki lusta. Inkább a tévé, vagy a számítógép. Mert oda nem kell koncentrált figyelem, míg olvasni anélkül nemigen lehet. De hát az ilyen ember nagyon sok élménytől fosztja meg magát és bizonyos fokig sajnálom őket emiatt... (más kérdés, hogy beszélgetni se túlzottan érdemes velük, mert ugyan miről?)

2017.11.20. 14:47

Jajj, ne is említsd a "magas irodalmat"!
Éppen a párommal beszélgettünk arról, hogy a mai fiatalság nem igazán olvas... Csak a mobilját nyomkorássza állandóan, csetelnek, vagy mi...
A párom rengeteget olvasott, és én is, főleg, mikor még nem volt tv-nk.
Járattam "A világirodalom remekei" vászonkötésű előfizetéses könyvsorozatot. Sok jó könyv van köztük.
Mostanában meg (a Hawking-könyv óta főleg!) inkább a tudományos könyveket szeretem.
Az Univerzum, az ember származása...  Ilyesmik.
Éppen találtam két szép könyvet az egyik szekrény rámolásánál, kiderült, vagy tíz éve vehettem, mikor a nagyobbik unokám született, Gyermek Enciklopédia sorozat két kötete. 
Gondoltam, majd felnől hozzájuk.

A címük:
Az emberi test 
A Nap és a bolygók.

Mára éppen belenőttek ebbe a témába, úgyhogy karácsonyra el is küldöm nekik.

Egyébként ismerek nem egy, inkább SOK értelmiségi foglalkozású férfit és nőt is, aki nem szeret olvasni, a kötelezőkön kívül nem olvastak el egyetlen könyvet sem, és 50 év körüliek!
Hát nem furcsa?
Hogy lehet nem szeretni a könyveket?
Én régebben a verseket nem szerettem, unalmasnak tartottam őket, számomra csak két költő mondott valamit: csak Petőft és József Attila. Adyt kifejezetten utáltam a dekadenciája miatt.

Ma már nagyon sok költőt felfedeztem magamnak, külföldieket is.
Itt az interneten kedveltem meg őket pl. Jadzia által...

No meg volt itt egy öreg fórumozó tudós ember, az fantasztikusan értett a költőkhöz.
Sajnos, már 6 éve elhunyt, kár érte, lenne még mindig mit tanulni tőle, mert mindenféle tudományban és művészetben otthon volt.
Általa ismertem meg Rahmanyinov Vesperásait is pl.
https://www.youtube.com/watch?v=InMhSNBlIg8
Bogoroditse Devo - Rachmaninoff


2017.11.20. 14:27

Én úgy tudtam, van egy kínai kiskutya fajta, amelyik imádja a fagyit, emiatt úgy is hívtam őket: Ni, ez is egy "fagyis-kutya"! :DDD

Nehezen találtam képet róla, és itt nem is fagyizik, pedig télleg imádja:


Kicsi, bozontos és nagy szemei vannak.


2017.11.17. 8:50

Hát tudod az "egszerű" emberektől általában igen sokat lehet tanulni, csak nem éppen a magas irodalmat. Én mindig érdeklődéssel hallgattam azokat a módszereket, amiket előadtak, akár főzésről, akár másról volt szó. Mondjuk volt, amiben egész egyszerűen képtelen voltunk utánozni őket. Az egyik nagynéném olyan kiválóan sütötte a húsokat, hogy az ember szeme könnybe lábadt a gyönyörűségtől. Mondjuka lánya is tud így, legyünk igazságosak. Mikor kérdeztem, hogy csinálja (meg édesanyám, meg a nejem, stb.), mindig ugyanaz volt a válasz, hát sehogy. Felteszem a lábosban zsírral és sütöm. Azért a "titok" egy része világossá vált. Spahelten (tűzhelyen) sütött, diwsznózsírral. De otthon a gáztűzhelyen mégse sikerült úgy... 

Ami a beszélgető partnerünket illeti, lehet, igazad van. Meg hát lehet sok munkája, ami miatt nem tud időt szakítani. Majd meglátjuk. Ha meglátjuk. Bár fenntartom, ilyenkor keresgéli össze az "indokat", amik bizonyítják az ő felfogását. Az meg azért bitang nehéz munka lehet, mert komoly szakirodalmat ezekben a témákban nem talál. Illetve találhat, de az mind az ő elméletének cáfolata. 

2017.11.17. 8:42

Hát igen, nekem is az a bajom, hogy mindennek ellen tudok állni, kivéve a kisértéseket... És igen, én is szeretem a hasam, bár az általad leírt édesség, vagy mi engem nem lelkesít, de hát ugye az izlések... Nálunk a cica nem szerette (nem szereti) a tejfölt, se édesen, se máshogy. A fagyit viszont imádta.. 

2017.11.17. 8:40

Valószínűleg azért, mert a paleo szó ezt indítja el benned, és nem a kőkorszakot. Tudniillik valószínűleg az utóbbival kevesebbet foglalkoztál, míg a palatáblával jóval többet... :0)

2017.11.16. 18:16

Gondolom, A kedves hölgy jól érzi magát a sajátjai között, ahová meghívták. Valóban kellemetlen volt számomra, mikor lehurrogott egy húsos kép miatt, pedig eszembe se jutott, hogy az valakire nézve bántó lehet, különösen nem volt feléje célzatos!
Na mindegy. Én is túl érzékeny vagyok, megértem, ha más is az.
De tanulni mindig szívesen tanulok bárkitől.
Megtapasztaltam pl., hogy az ún. "egyszerű műveltségű" nőknek pl. igen praktikus tanácsai tudnak lenni a házimunkák során...

Ami az időnként megjelenő beszélgetőpartnerünket illeti, van egy olyan érzésem, hogy ő nem él Magyarországon. Talán azért vannak szünetes napjai, no meg más információi, mint nekünk.
Így nála nem megy ÉLESBEN a dolog...
És hát tudod a véleményemet (már nem tudom, melyik hírességtől olvastam):
"Itthon szeretni a hazát sokkal nehezebb..."
Fogok a témához feltétlenül szólni, csak vissza kell tekintenem a múltba, mely egyáltalán nem volt mulatságos, különösen, ami a neveltetésemet illeti...


2017.11.16. 18:03

De visszatérnék az eredeti témához:
Köszi a linket, de az igazság az, hogy a paleo táplálkozási módba nem szeretnék nagyon belemélyedni, én már megmaradok amellett, amellyel eléltem 75 évig aránylag problémamentesen, bár eléggé túlsúllyal, de az ún "sportszívem" még bírja a súlyomat, és hát úgy vagyok vele, mint az egyszeri duci színész, akinek azt mondta az orvos, hogy legalább tíz évvel hosszabb ideig élhetne, ha nem enne zsíros ételeket, nem inna és nem dohányozna, mire ő azt mondta:
"Kedves doktor úr! Ezek nélkül az a tíz év nekem nem is kell!"

Bár én nem iszom, nem dohányzom, de szeretek jókat enni, sok fíííínom husikát, tyutyeclevest, töltött csirkét, dagadót, sült liba és kacsacombikát, marhapörköltet, töltöttkáposztát, csülköt pékné módra, na és az édességek! Franciakrémes, orosz krémtorta, általában a tejszínhabos sütikék, a fagyit is tejszínhabbal, ugye? No meg ott van az a fini csokitorta...
Ha nincs semmi itthon, csinálok magamnak édességet:
Kb. 2 dl tejfölhöz kavarok egy tojás sárgáját, vaníliás cukrot és kristálycukrot, és a tv előtt bekanalazom.
Tudod, ki a kuncsaftom, aki kipattanó szemekkel vár a tejfölös poharat kinyalásra?
A Cilike cicuskám! :DDDD

Folytatom a témákat... Ezt vedd fenyegetésnek! :DDD

2017.11.16. 17:46

Hát igen, a PALEO...
Vagy paleolit, azaz kőkorszak, melyből a szó rövidítva született.

Nos bocsika, hogy megen félreviszem a társalgás tárgyát, de gyakori ROSSZ szokás ez nálam, ugyanis nem tehetek róla, hogy mindig eszembe jut valamiről egy másik valami, aminek látszólag nem sok köze van egymáshoz, de ha nem, akkor MIÉRT jut mégis eszembe?!
Hát most a paleo táplálkozási mód elnevezte szócskáról meg ezek jutnak eszembe:
"Palatábla, palavessző, spongya"! 
(Benne van ez a három szó az elemi iskoai olvasmányaink valamelyikében, sajna a címére és a szerzőjére nem emlékszem, de alaposan beleégett az agyamba, ha még most, 70 év távlatában is tudom!)

Vajon miért?... 
Nos, azért, mert én 1949-ben voltam elsős egy Tisza menti kis faluban, és nekünk még volt ilyen felszerelésünk!
Persze füzetünk és ceruzánk, meg radírunk is volt már, de én nagyon szerettem a palatáblácskára írni. Könnyű volt a javítás is, a radír gyakran összegyűrte, vagy el is tépte a füzetlapot...
A spongyával meg egyszerűen letöröltől a táblácskát, és kész! 

Találtam egy írást, melyben képek is vannak, érdemes megnézni, sőt elolvasni is, hátha van aki még nem látott ilyeneket:
http://multmento.blog.hu/2017/04/19/sokaig_kerestem_mig_megtalaltam_oket
A képek elég nagyok, ezért ajánlom megnyitni, hogy legalább a képeket láthassátok.


2017.11.16. 8:47

A paleo diéta egész egyszerűen részben más anyagok használatát jelenti, túlzásba vinni hülyeség. Ha okosodni akarsz, itt egy link. http://www.paleo-dieta.hu/.

A kedves hölgy pedig azért távozott, mert ugye mi húsevők vagyunk, így nélileg értetlenül figyeltük a dolgait, a lelkes helyeslés helyett. Ezt meg nem szerette. Mondjuk részben kár érte, mert írt azért okos dolgokat is. 

Ami a beszélgetésünket illeti a másik topicban, érdekes. Főleg az, hogy a kolléga néha napokig hallgat és utána válaszol. Gondolom én, de ez csak az én gondolatom, és talán nem is helye, hogy ilyenkor megpróbál valamit összekaparni az érveim ellenében. Nem lehet egyszerű dolga, meg kell mondjam, mert amit én mondok, az tényeken alapszik, még ha nem is kellemes néha és nincs rózsaszínű máz rajta. Csak hát ugye ez van, és a tények makacs dolgok. A legrosszabb bennük, hogy nem lehet nem megtörténté tenni... :0)

2017.11.15. 17:22

Na eeeegen...
 Nekik így jó, engem meg a gutaütés kerülget, honnét szedjek ezt, honnét szedjek azt?!
Igazad van! 30 év és 80 év... nem semmi! :DDD
Egyébként a vegetariánus (a természetgyógyászattal és asztrológiával is foglalkozó) volt kollégám is azt mondta, HATALMAS FÉLREÉRTÉSEN alapul a paleo étkezési mód.
Ő, mint vega, különösen a HÚS ellen ágált nagyon.
Bocs, én azt se tudtam, hogy a vega és a vegetariánus étkezés nem ugyanaz!
Volt itt egy hölgy, a Possibilitarian, biztos emlékszel rá, attól hallottam erről először...

Na, az is jól eltűnt, pedig nem bántotta senki, csak beszélgettünk, sokat tanultunk egymástól is pro és kontra...

Más:

Olvastalak benneteket a Strázsával folytatott vitáról... Hát... Majd reagálok én is, mert szúrja a csőröm néhány dolog...
De most nem vagyok hozzá elég okos, mint a telefonom a nethez! :DDD

 

2017.11.15. 9:54

A paleo az egy viszonylag új őrület. Abból (az egyébként hamis) állításból indult ki, hogy a kőkorszaki ember egészségesen élt és táplálkozott (ezért élt csak harminc évig általában és "rosszul" táplálkozó mai nyolcvanig) és azt kell enni, amit ők ettek. Mára ez azzá szelídült (mivel kukacot és rovarokat viszonylag kevesen esznek), hogy kerülni kell a mesterséges anyagokat (ez nem rossz) és lehetőleg a lehető legkissebb feldolgozási móddal, azaz közel eredeti állapotában kell az ételekhez hozzávalókat beszerezni és elkészíteni. Ha neki jó, hát legyen jó. Bár nem tudom, mi a különbség a rizsliszt, vagy a búzaliszt között a feldolgozásukat illetően. No meg, honnan vette a paleolit ember a narancsot, vagy a banánt, esetleg a paprikát, paradicsomot, stb. De hát ha nekik így jó, akkor ugye... 

Felhasználási feltételek és adatvédelmi nyilatkozat | Moderálási alapelvek | Médiaajánlat | Impresszum