Rés a pajzson, fogfehérje, szög a zsákból
Közélet
2009. júl. 9.

<p> </p>
<p>(F)oszladozó Meggyes kultusz?</p>

 

Az unalomig ismételt szocialista tézis szerint a jobboldal és a szélsőjobb politikai és kommunikációs eszköztára túlzott hasonlóságot mutatnak. Nem a Jobbik, sokkal inkább a Fidesz és a hozzá közel álló sajtóorgánumok vitathatatlan „érdeme", hogy a „mocskos hazaárulók", „tönkretett ország", „népnyúzók" és egy sor hasonló kifejezés oly mértékben inflálódtak, hogy azok valódi súlyát a polgári szövetség szimpatizánsai már aligha érzik (át), használatuk mostanra nem több puszta rutinműveletnél. Mindezt megspékelendő a Hír és Echo TV-k, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap és a többi, keresztényi szeretettel átitatott médiatermék - ezt a józan gondolkodású konzervatívok egynémelyike is belátja, elismeri: -  amolyan alternatív valóságot hozott létre az igazszívű magyarok számára. Helyben ezt a szerepet- ki ne tudná - a Hídlap tölti be a leghatékonyabban. Az viszont egyenesen meghökkentő, hogy az szinte senkinek nem szúr szemet odaát, hogy amíg a baloldali ATV stúdiójában Szíjjártó és társai minden nap megosztják az amúgy szóról szóra előre borítékolható mondandójukat Kálmán Olgával a kormány teljesítményéről, addig a jobbos csatornákon legjobb esetben hetente egyszer kapcsolnak - hozzávetőlegesen fél perc erejéig - szocilista politikust, lehetőség szerint a lehető leggyengébb kommunikációs képességgel megáldottat, vagy a klasszikus renitensek egyikét.

Egyszerre vérlázító és röhejes, hogy jóllehet a parlamentben Winkfein és Tittmann személyében két kormánypárti képviselője is van térségünknek, a Hídlapban annak megalakulása óta mégis kizárólag Meggyes Tamás baráti- és érdekkörei mondhatják el rendszeresen kissé egysíkú mondókájukat. Ráadásként Winkfeinék beszámolhatnának az aktuális történésekről, kicsit közelebb hozhatnák az országos politikát, a kormányzati döntések hátterét, ami mellé még mindig oda lehetne tenni Meggyes álláspontját akár tízszer hosszabb terjedelemben leközölve, mint politikai ellenségeiét, de legalább tudnánk, éppen mit ítél el, mire mond nemet, mit tart példa nélkül állónak Esztergom - még leírni is fájdalmas: - első embere. Magam mindenesetre ez utóbbi kategóriába sorolom azt a YouTube weboldalon is megtekinthető képviselőtestületi ülést, melyen a városvezető despota magatartásából kap némi ízelítőt a gyanútlan internetező. Aki nem sejti, miként lehet egyszemélyes, gőgös-dölyfös előadást prezentálni munkatársainak, szánalmas szintre zülleszteni elviekben egy, a köz érdekeit szolgáló fórumot, annak oktatófilm e kétperces egyveleg, mely a „Ha nem tetszik az eredmény, majd újra szavazunk" címmel hódít a világhálón. Ám nem példa nélkül álló az eset, ahol erre rálelünk, ott találunk még ezt-azt, érdemes szemezgetni a feltöltött Meggyes-videókból, szerfelett tanulságosak.

A városvezető még az időszakos kiadványokban, kulturális ajánlókban is gyermeki mosollyal tekint vissza ránk, avatatlan szemek számára bizonyára jó kiállású, szimpatikus, halkszavú, szakértő politikus képe sejlik fel, miközben negédes mondatait ízlelgetik. Az ő számukra különösképpen ajánlott a neten való kalandozás, esetleg egy rövid eszmecsere Kui Rózsával. A valódi Meggyes portré kirajzolódása lassan a végéhez ér, a kirakó összes részlete a helyére kerül. Aki eleddig nem hitt Nyíriéknek, az most majd hisz a saját szemének, fülének. A szimpatizánsok három majom-szindrómája (nem lát, nem hall, nem beszél), esetleg az X-akták „I want to believe" („Hinni akarok") jelmondatának következetes alkalmazása bárminemű kétely felmerülése esetén még segítheti a polgármestert hitelessége fenntartásában, más már aligha.

 

                                                                                                                      B.G.

 

(forrás)