ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények
2009.06.22. 20:27
Kedves MINDEN ide látogató OLVASÓ!
Ebben a rohanó, agyat és idegeket borzoló világban álljunk meg egy pillanatra!
Csodálkozzunk rá a bennünket körülvevő világra.
Olvassuk el az éppen kezünkbe akadt verset, hallgassuk meg a rádióban éppen felhangzó zenét, nézegessük meg a látóterünkbe került épületet, szobrot, képet...
Ha nyitott szemmel, nyitott füllel, s főleg NYITOTT SZÍVVEL járjuk útjainkat, bizony, meglepően sok szépségre tudunk találni.
Az interneten böngészve is keressük az IGAZI ÉRTÉKEKET, s hozzuk ide mindannyiunk örömére, hogy a 250 éve elhunyt Joseph Haydn-t idézzem:
"A földön oly kevés a boldog és megelégedett ember... Talán a te munkád olyan forrás lesz, amelyből a gondterhelt néhány pillanatra nyugalmat, üdülést merít."
Kívánok jó böngészést, szellemi kikapcsolódást mindenkinek!
Szeretettel Holdfény
Kedves Jadzia!
Minő fennkölt gondolatok, s minő NAGY - és látnok! - magyarokról emlékeztél meg, köszönöm mindazok nevében, akik hasonlóképpen gondolkoznak. Akik meg nem, háááát... azok vessenek magukra, s ne másokban keresség a hibát...
Engem ma este egy Vámos Miklós könyv kapcsán (a párom vette magának) Kodály Zoltánról olvasva egy gyermekdal jutott eszembe:
https://www.youtube.com/watch?v=MVqGxs77FRQ
A part alatt
Három varjú kaszál, három varjú kaszál.
Róka gyűjti, róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.
Bolha ugrik, bolha ugrik,
Hányja a szekérre, hányja a szekérre.
Mén a szekér, mén a szekér,
Majd a malomba ér, majd a malomba ér.
A malomba, a malomba
Három tarka macska, három tarka macska.
Egyik szitál, másik rostál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág.
Szürke szamár vizet hoz már,
Tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.
Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
Kemencébe rakja, kemencébe rakja.
Medve várja, medve várja,
Kisült-e a cipó, kisült-e a cipó.
Tyúk a cipót csipegeti,
Hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi.
Ugyanis Vámos írása szerint Kodály Zoltán zeneszerző, a népzenén alapuló új magyar muzsika egyik megteremtője (Szül. Kecskemét, 1882. dec. 16. Elhunyt Budapest, 1967. márc. 6.) csak annak a gyereknek adott aláírást, aki kézjellel mutatva tudott szolmizálni az általa leírt kottaképről, nevezetesen a Vámos könyvben éppen a "dó-dó-lá-szó, dó-dó-lá-szó..." Mely éppen az "A part alatt" kezdetű gyermekdal volt.
Bizonyára még most is tanítják az óvodákban a dalt, szolmizálva meg az iskolában.
Igaz, Kodállyal már - sajnos! - keveset foglalkoznak az iskoláinkban, az énekórák számát is erősen lecsökkentették, de azért még van tán remény arra, hogy nem merül teljesen feledésbe, mert majd valamikor MI, magyarok fogjuk az ő módszerét tanulmányozni külföldön, pl. Japánban!
Hát ránk nézve bizony elég szégyen szerintem, ha ilyen lesz a magyar zene jövője!!!:(((
MADÁCH IMRE:AZ EMBER TRAGÉDIÁJA részlet I szín
LUCIFER
S nem érzéd-é eszméid közt az űrt,
Mely minden létnek gátjaul vala
S teremtni kényszerültél általa?
Lucifer volt e gátnak a neve,
Ki a tagadás ősi szelleme. -
Győztél felettem, mert az végzetem,
Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
De új erővel felkeljek megint.
Te anyagot szültél, én tért nyerék,
Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény. -
Ott állok, látod, hol te, mindenütt,
S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?
AZ ÚR
Hah, pártos szellem! el előlem, el,
Megsemmíthetnélek, de nem teszem,
Száműzve minden szellemkapcsolatból
Küzdj a salak közt, gyűlölt, ídegen.
S rideg magányod fájó érzetében
Gyötörjön a végetlen gondolat:
Hogy hasztalan rázod porláncodat,
Csatád hiú, az Úrnak ellenében.
LUCIFER
Nem úgy, ily könnyen nem löksz el magadtól,
Mint hitvány eszközt, mely felesleges lett. -
Együtt teremténk: osztályrészemet
Követelem.
AZ ÚR (gúnnyal)
Legyen, amint kivánod.
Tekints a földre, Éden fái közt
E két sudar fát a kellő középen
Megátkozom, aztán tiéd legyen.
LUCIFER
Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy,
S egy talpalatnyi föld elég nekem,
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni. (Indul.)
1883. szeptember 21-én tartották Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatóját a Nemzeti Színházban Paulay Ede rendezésében. 1984-ben kezdeményezte a Magyar Írók Szövetsége, hogy ennek évfordulóján legyen a magyar dráma napja." wikipédia
Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt."
Győztél felettem, mert az végzetem,
hogy harcaimban bukjam szüntelen,
de új erővel felkeljek megint."
Legyen hát célod: Istennek dicsőség,
Magadnak munka. Az egyén szabad
Érvényre hozni mind, mi benne van.
Csak egy parancs kötvén le: szeretet.
Ki szúnyog ellen oly fegyvert ragad,
Mit medve ellen vinni hősiség,
Bolond.
ma született gróf Széchenyi István politikus, író, közlekedési miniszter, a "legnagyobb magyar".
Én Magyarország férfias felvirulása után sóvárgok. Minden, bármi hasznos legyen is egyébiránt, mi e végcélhoz nem vezet, nem közelít, nem elégíti ki lelkem szomját."
Bármily szerencsétlen helyeztetésű legyen is az ország, bármily láncok által legyen is lebilincselve a nemzet, előbb-utóbb mégis szabadabb létre vív, ha lakosaiban a polgári erény tiszta vére buzog. S viszont akármilyen boldog fekvésű legyen is egy ország, bármily szabadságokkal bírjanak is lakosai, lassan-lassan mégis rabigába görbed, ha romlott a tiszta erkölcs s polgári erény nem fénylik többé.
Nincs nagyobb bűn, mint másokat vezetni, másoknak parancsolni, másokon uralkodni akarni - ahhoz való tulajdon és talentum nélkül."
Tudod, az a baj, hogy nemcsak a mi népünk birka, hanem nagyon sok!
Azok pedig, akik nem azok (pl. az angolok, és a volt gyarmatartó népek), azok meg azt tanulták meg, hogyan kell mások nyakán élősködni. De akiket ehhez hasonló ambíciók fűtenek, azok még veszélyesebbek, mert azok csinálják a balhékat a világban (Napóleon, Hitler), most éppen az arab terroristák.
A cél borzalmas: VILÁGURALOMRA TÖREKEDNI, méghozzá FÉLELEMKELTÉS, azaz ártatlanok, a szelíd emberek megfélemlítése útján!
Ez a terrorizmus lényege.
Nem tudom, hogyan kellene ellene fellépni.
Higgadtan nem elég, sőt! Nemrég láttam Churchill-ről egy filmet (szept. 17. 21:00 - TV4). Ez megmutatta, hogyan kellene az elveinkhez kitartónak lenni, de ehhez nem szolgalelkűség kell, se nem szelídség, még empátia sem, ellenkezőleg! Mások meggyőzni tudása a legszükségesebb hozzá, ehhez pedig ERŐS AKARAT, a saját ambíciók feladása, azaz önfeláldozó jellem kell.
Nem könnyű kipuhatolni, mit, és hogyan akar az ellenség, és az ő eszével gondolkozni!
A MIT könnyű kitalálni, a HOGYANT a nehéz!
"BLOOD, TOIL, TEARS, AND SWEAT - Vér, fárasztás, könnyek, és verejték"
.................
Aki mindig ahhoz van szokva, hogy felülről mondják meg, mit tegyen, az SOHA nem fogja tudni a saját eszét használni, azaz különféle módszereket kigondolni. Nincs az agya tréningben!
Ugyanis:
Vannak emberek, akik parancsolásra születettek, és vannak a parancsvégrehajtó típusok.
Az egyik a másikba soha sem fog tudni átváltani, mert nem alkalmas rá!
Én így gondolom.
Hát az a baj, hogy ez egy birka nép, legalábbis egy része. Ugyan rettentően bosszantó, de sajnos az a tény, hogy a polgári demokráciát is tanulni kell. És ez a tanulási folyamat nem éppen rövid. Márpedig amíg valaki mindig "fenntről" várja a problémái megoldását, addig bizony rendes polgári demokráciáról nem tudunk beszélni, mert mindig visszakonyarodik a "majd a kormány megoldja" állásponthoz...
Tóth Árpád
ÁLARCOSAN
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.
Kedves Dmonár!
Valóban elinflálódott már régen az a 100 e ft-os felsőfokú minimálbér, és aki azt hiszi, hogy ebben az SZDSZ (és az MSZP kormány) a hunyó, az hatalmasat téved!
Mert ugyebár, már eltelt több, mint negyed század, és csak nem akar az értelmiség keresete közeledni az iparban elért felsőfokot végzettek jövedelméhez, pedig azok sem valami magasak, kivétel néhány "oligarcha", akiknek meg vérforralóan, és igaztalanul magas a jövedelmük. S nem igazán vennénk észre, hogy tesznek is érte az ország érdekében valamit.
Azt azonban tudják a kormányon lévők mantrázni folyton, hogy az ellenzék, mikor kormányon volt, nem emelte az illetményeket. De ők sem emelték, pl. a családi pótlékot, vagy a nyugdíjakat úgy, ahogy kellett volna, sőt! Még azt állítják, dőzsölnek a sok pénzből, amit - szerintük annó! - meg sem szolgáltak!
Amit legutóbb is (rezsi utavány) kitaláltak nekik, több mérget okoztak vele, mint örömet.
Nem is értem, hogy nem néztek gondosabban körül! Hiszen már szinte mindenben meg akarják szüntetni a készpénzforgalmat, és most is pont az ÁTUTALÁSSAL fizetők életét nehezítették meg, mert különféle manőverek árán juthatnak csak hozzá ahhoz a hatalmas támogatáshoz (9 e ft!), nem csoda, hogy a facén árusítják sokan, mert nem tudnak mit kezdeni vele.
Valami nem stimmel itt! Valamit nagyon előttek ott fönn!
És tartok tőle, hogy ez a nép, (az istenadta!) ismét be fogja ültetni őket a bársonyszékekbe, és forog tovább Fortunájuk kereke!
https://www.youtube.com/watch?v=AP_CSQgBPpQ&list=RDAP_CSQgBPpQ&index=2
Carmina Burana - O Fortuna
Kedves Jadzia!
Nagyon gazdag és színes, változatos anyagot hoztál ide nekünk. Az ember nem is tudja, mit szeressen jobban, a verseket? A képeket, vagy a regényismertetőket? Esetleg a betett zenéket?
Mind-mind szép, és jó, hogy gazdagítja az ismereteinket, bár mindent -mint már íram - nem tudunk elolvasni, meghallgatni, ami a világban megalkottatott valakik által. Ezer köszönet mindenért Neked! :)))
Különösen örülök, hogy Te is értékeled az Európában ritkán olvasott, kevéssé ismert görög írónő kisregényét.
Kérlek, ne várj tőle olyan stílust, mint amit az itteni már jól ismert és sokat olvasott íróktól megszoktunk, nehogy csalódás érjen!
Alkyoni Papadaki különleges és semmiképpen sem szokványos stílusban ír, és egy olyan világot tár elénk, amely számunkra eléggé meghökkentő. Nevezhetném akár primitívnek, szegényesnek is azt az életet, melyet számunkra bemutat. Pedig Európában vagyunk még, mégis olyan világ ez, mintha egy tőlünk igen távoleső világban élnének ezek az emberek.
A hold színe c. könyvről, mikor olvastam, nagy kedvencem, Csontváry Kosztka Tivadar egzotikus színű festményei jutottak eszembe. Az a rózsaszín hold pl., ami itt látható:
Sétakocsikázás újholdnál Athénben 1904.
Bevallom, én mindig kdveltem azt, ami nem szokványos, különös, különleges és szinte képtelenségével hökkenti meg az embert. Ami esetleg sokakat felháborít, engem elragadtat.
Azaz nem egy tucat munka.
Ilyen Papadaki kisregénye is.
Örülön a kínai származású ifjú zongoraművésznőnek is. Ilyenkor meg arra csodálkozom rá, ők ott keleten, egy másfajta életvitelben hogy képesek átvenni azt az életrítust, ami a nyugati világot jellemzi?!
Bezzeg mi jottányit se ismerjük az ő művészetüket! Vajon miért? Miért gondoljuk értéktelennek? Hisz a világ sokszínű, és szerintem nagyonis elfér benne a sokféleség, a művészetek szokatlan megjelenítése is.
Itt van például egy különös produkció, amelynek érdekessége a sok szereplő összehangolt mozdulatain kívül az a tény is, hogy ha jól emlékszem régről, ezek a hölgyek bizony siketnémák!!! Csak az a néhány fehér ruhás hölgy irányítja őket.
Bevallom, én mindig nagy-nagy tisztelettel és csodálattal nézem ezt a produkciót.
S közben azon morfondírozom, vajon boldogok ezek a táncművészek?
Annak kell lenniök, hisz boldogan mosolyognak, mert érzik, hogy olyasmit nyújtanak a világ számára, amely egyedi és megkapóan ritka és különleges.
WILLIAM SHAKESPEARE: CLII szonett
Tudod, mint hitszegő szerettelek,
Te, duplán az, hogy szerelmet fogadtál;
Tettleg törtél ágy-esküt s új hitet:
Az új nászból új gyűlöletbe csaptál.
De vádoljam kettős esküszegésed?
Húszat törtem én, a becstelenebb!
Mind egyet akart: behálózni téged;
Oda miattad minden becsület!
Nagy eskük zengték nagy jóságodat,
Eskük, hogy szeretsz, s hű vagy, igaz ember;
Hogy te ragyoghass, lettem, tudva, vak,
S cáfoltattam, amit lát, a szememmel.
Esküdtem: szép vagy; én, gazabb, én tettem
Hitet ily piszkosan a tények ellen!
Szabó Lőrinc
BABITS MIHÁLY.Olvasás közben
Szobámban ülök. Könyv előttem.
hangyák mászkálnak feketén a könyvben.
Jaj… nézd… lecsusznak a világos lapról!
s fejembe bizsegnek… hosszu sor… tömötten.
S mindegyik egy-egy darabkát elrabló
súlyos velőm’… vékony csáp… viszi könnyen…
s agyam e mindig szikra-éhes tapló,
elfogy!… hál’isten… s megindúl a könnyem…
A könny, a szelíd, meleg, enyhitő…
és attól oly érzékeny lesz a kedvem,
amilyen nem volt száz esztendő óta.
Megáll… elég vén: meghal az idő;
a fülem zúg; s lenn mélyen a szivemben
örök búgássá szélesűl egy nóta.
Márai Sándor:
Mennyből az angyal
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal
New York, 1956.
Yuja Wang ( kínai : 1987. február 10.)/ kínai klasszikus zongoraművész Pekingben született 6 éves kora óta zongorázik a Curtis Institute of Music in Philadelphia . [ intézetebn tanult 21 éveen már világhírű művész New Yorkban él
„Sztár születik” írták az újságok tizenegy évvel ezelőtt, azt követően, hogy az akkor tizennyolc éves Yuja Wang kínai zongoraművész szenzációsan debütált a Kanadai Nemzeti Művészeti Központ Zenekarával. A Los Angeles Times tavaly már generációja egyik legkiemelkedőbb művészeként emlegette. Káprázatos felkészültsége miatt Prokofjevhez hasonlítják, és méltatói szerint virtuozitását, ha láthatná, akár Vlagyimir Horovitz, a 20. század legkimagaslóbb zongoraművésze is megirigyelhetné, pedig ő volt az, akinek színre lépésével, technikai bravúrja és játéktónusa nyomán nagyban átalakult a zongoraművészet.
Yuja Wang tehetségére már kiskorában felfigyeltek. Hatévesen kezdett zongorázni, egy évvel később pedig már önálló koncertet adott. 31 éves korára a kínai zongorista már a világ legelismertebb művészei közé tartozik.
A Doelen koncerteremben a Rotterdami Filharmonikusok kíséretében kápráztatta el a közönséget Rachmanikov ritkán előadott negyedik zongoraversenyével, amelyet az orosz zeneszerző számtalanszor átdolgozott.
— Hallgatni kell a zenéjét! Ez a legérzékibb és legszenvedélyesebb zene. Nem tudom, honnan jött ez neki. Minden alkalommal, amikor az ő zenéjét játszom, úgy érzem, hogy ez egy ajándék — mondta a kínai zongoraművész.
https://hu.euronews.com/2018/05/03/yuja-wang-viszonya-rachmaninovval
A Mr. Mercedes - Aki kapja, marja - Agykontroll trilógia után Stephen King - vagy ahogy rajongói világszerte emlegetik: a Mester - ismét egy hátborzongató thrillerrel hozza rá olvasóira az álmatlanságot.
Az oklahomai kisváros, Flint City egyik parkjában brutálisan megerőszakolt, meggyilkolt és megcsonkított holttestre bukkannak. Az áldozat Frank Peterson, egy fehér fiúgyermek, életkora 11 év. A felfoghatatlan tett elkövetője pedig szemtanúk állítása és több, cáfolhatatlan bizonyíték szerint Terry Maitland gimnáziumi irodalomtanár és baseballedző, azaz T. edző, egy mindenki által ismert, köztiszteletben álló ember, két kislány édesapja.
Ralph Anderson nyomozó letartóztatja az edzőt, méghozzá a lehető legmegalázóbb módon: a Maitland csapata számára kulcsfontosságú meccs közben, a szurkolósereg szeme láttára. Anderson indulata érthető: az ő kamasz fia is T. edző keze alatt tanulta a sportot.
Az igazságszolgáltatás folyamatában azonban fennakadást okoz, hogy Maitlandnek kikezdhetetlen alibije van: szemtanúk, ujjlenyomatok, sőt DNS-minta igazolják, hogy a gyilkosság idején egy másik, távoli városban tartózkodott. Anderson nyomozónak segítőtársaival együtt választ kell találniuk a kérdésre: hogyan lehet ugyanaz az ember egyszerre két helyen?
A rejtély megoldása Kinghez méltóan egyszerre hihetetlen és kétségbevonhatatlan, bármennyire sokkolja is azokat, akik egy texasi barlang mélyén végül szembekerülnek vele
Az élők mind a vízzel tartanak.
Kivetve kagylóhéj és haltetem.
Egy hullám hízeleg, meg kéne fogni.
Tanítaná, az áradás milyen.
Karafiáth Orsolya
A hamvaknak olvadt-hó színe van.
Tél végi szín, kiút a döbbenetből.
Törött lencsén a nap. Homályosan,
szürkén segít, hogy fel ne fogjam egyből.
Karafiáth Orsolya
Számat kitátom, hull belém a hó.
Kitartó és kegyetlen, eltelít.
Előbb az ujjakat, a kart, a lábat.
Lassan behull egész a szívemig. Karafiáth Orsolya
Hiába látszik valaki erősnek és magabiztosnak, attól még könnyen lehet elveszett és zavarodott. És aki elveszett és zavarodott, az kifejleszt magában mindenféle önvédelmi mechanizmust, ami felvértezi a külvilág ellen."K.O
A kagyló tudja jól: a test keret.
Ha szétfeszíted, titka szinte semmi.
Ha másra vágysz, mélyebbre kell merülni."K.O:
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Márai Sándor
Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomorúan magyar.
Ady Endre
Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok.
Francois Villon
Ez a szomorú magyar róna,
Halálszagú, bús magyar róna,
Hány megölt lélek sikoltott
Bús átkot az egekig róla.
Ady Endre
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
Petőfi Sándor
Epévé változék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Hunyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!
Dsida Jenő
KARINTHY FRIGYES:Hangversenyen
Vakító fénnyel nyirkos éjszakámba
Csillárok íve gyúl ki hirtelen.
Hangok... szinek... morajló ember-erdő:
Tükörvilágos, boltives terem.
Egyszerre csönd lesz: hullámgyűrű indul
S megtörve zúg alá a szírtfokon:
- Beethoven szólal. - Egy fehérruhás lyány
Négy ujja borzong át a húrokon.
Hullámok jönnek... lüktető rohamban
Sziszegve forrnak - nő az áradat,
Szilaj gyönyörrel, bőszülő habormon
Forog lihegve és dagad, dagad...
Terjed... kiönt... betölti a világot...
Vaskéz fog össze reszkető szivet -
- Egyszerre egy sikoltás -: és utána
Üresség tátong: csöndes és siket
Most halk kacaj kél: - vibrál, bugyborékol
Aztán merészen, gúnyosan kitör!
Ostorszíjak suhognak a magosban
Sziszegve bomlik szét a víztükör,
Zajongva tör magosbra, mind magosbra,
Ujjongni kezd el - s nyögve visszadűl!...
- Fehérruhás lyány, ah, ez csodaszép volt!
Halálos csönd felel köröskörül.
Fehérruhás lyány, most tovább, merészen
Az elvarázsolt tengerek felett - -
Nézd, nézd, az arcok égnek, összefolynak
Szemek fehérje tágul, rádmered.
Csillárok íve szikraóceánt önt,
Vonagló mámor árad szerteszét -
- Én ismerem, én ismerem e mámort
Én ismerem a hétbolygók neszét.
Egy a mi útunk: diadalmak útja
Egy a mi célunk: más nem érti meg.
Megáll előtte szürke félhomályban
E lomha, szürke, áradó tömeg.
Melynek szivében kelt csodás derengést
Zengő húron száguldozó vonód:
- Ó, én is, én is járom azt az útat!
Ó, én is, én is értem azt a szót!
Agyamba' zengő tetterő viharzik:
Az íj feszűl: közelg a pillanat.
Közelgünk már e néphez itt, szivének
Hideg tavába dobni horgomat.
Beszélni hozzá bűvösen, zokogva,
Ringatni lelkét lágyan, csöndesen...
- Vadúl belémarkolni, összerázni,
Hogy felriadjon, mint az én szivem!
Szivük riadjon: rebbenő szemökkel
Meredjenek rám öntudatlanul
Zsíros szivökbe, zsiros kis szivökbe
A vér rohanjon, lüktetőn, vadúl.
Más tengerekről, más vizeknek árja
Süvöltve ront a szirtes parton át -
- Beethoven, értlek! Tőled kell tanúlnom
A szívhezszólás nagyszerű tanát.
Fehérruhás lyány, ifjuság, dicsőség!
Én büszke álmom, én mohó hitem!
Még egyszer fusson ujjad át a húron!
Ujjongva, zúgva, győzedelmesen!...
Csillárok íve: - most már felloboghatsz;
Tetszés viharja: - harsogj zúgva fel!
- Köszöntlek, távol, pirkadó Jövendő,
Jövel, dicsőség, ifjuság, jövel!! ...
tó
ADY ENDRE: EGY SZÉP LEÁNYHOZ
Hajnalsugár csókolta bimbó,
Egészen gyermek, kis leány.
Ki-kipirul szép, gyermekarca,
Majd gyorsan ismét halovány.
Ragyogó szeme vágyva fürkész,
Majd ábrándozva megpihen:
- Mennyi báj kedves gyermekarcán,
Mennyi vágy fénylő szemiben!
Elnézem ezt az édes arcot,
Elnézem némán, hosszasan.
Szívemben kínos emlék ébred,
Amely a múlton átrohan...
- Ilyen volt Ő is: rózsabimbó,
Ilyen volt Ő is: szép leány,
Ki öntudatlan bűbájával
Rabjául tartott oldalán...
Elnézem ezt az édes arcot,
Valósággá lett lelkemet
És, míg a múlt ismét kitárul,
A szívem úgy sejt, úgy remeg:
- Ha olyan lesz, ha elragadja
Magával őt is a világ!...
Ó, látom sorsod - jó előre -
Szegény, korán hervadt virág.
A teremtés legszebb gyöngyéről
Úgy rendelték az istenek,
Hogy egektől kölcsönzött báját
Ne léha ajakról hallja meg.
Egy férfinak nemes szerelme
Legyen az égi, tiszta út,
Amelyen az asszonyi szépség
Fenséges öntudatra jut!