ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

Ájjájjjj!
Akkó mi a fittyfiringős fittyfenére írtad?
VISSZAPÖRÖGTEM!:DDD

Csak nem Freddyre? ÉN RÁ CSAK A MÁSODIK BEÍRÁSOD GONDOLTAM.
Arra írtad volna mindkettőt?
NA, EZ VAN ABBÓL, MIÓTA NEM TUDNI, MELYIK ÍRÁSRA VÁLASZOLUNK, RÉGEBBEN EZ NEM VOLT KÉRDÉSES!:(((
Jómagam legtöbbször ezért szoktam valahogy beleszőni a szövegembe, kinek válaszolok, vagy odamásolom a beírás időpontját, mert egy ideje (legalábbis nálam) CSAK időpont van, hogy kihez szól, az nincs, és a régi beírásokról is eltűntek sjnos!:'(

Puff neki, én nem a József Attilás beírásodra írtam, amit írtam... :0)

Köszönöm az ismertetőt, kedves Jadzia!
Mindjárt gondoltam, rendkívüli egyéniségről van szó Ivan Szlavinszkij festőművész esetében, s bármennyire hihetetlen számodra, sejtettem, hogy a művészetére erősen rányomta a bélyegét a kifinomult francia ízlés, különösen a Párizsban tapasztaltak!

Tudod, Liszt Ferencre is szoktam volt mondani, Párizs és a franciák hatása nélkül soha nem vált volna azzá, akivé lett, vagyis A JÖVŐ ZENÉJE FELÉ ELŐRE MUTATÓ egyéniség, maximum egy Erkel Ferenc kaliberű zeneszerző lehetett volna...
De jobbat nem is tehetett volna, mint hogy Párizsba ment.
Bizony, ez történt Ivan Szlavinszkij esetében is.

/SŐT!
Mellesleg megjegyzem, hogy IGOR Sztravinszkij (1882-1971) orosz zeneszerző művészete sem lett volna olyan Párizs nélkül, mint amilyen, gondoljunk csak a két legismertebb zeneművének francia címeire: L'Oiseau de feu (Tűzmadár 1910.), vagy a Le Sacre du Printemps 1913,).

De most Ivan Szlavinszkijről beszélgetünk.
Az ő valóban mindenki másétől különböző stílusának lényegét én abban látom, hogy a képei nagy részében sajátosan összeötvözi a régmúltat, a jelent, és a JÖVŐT!
Ezt teszi olyan kifinomult ízléssel, amelyre csakis a francia földön tapasztaltak miatt fejlesztett ki magának.
IGAZI EGYÉNISÉGGÉ VÁLT EZZEL!:)))

Te nem hoztad el nekünk a művész képét, én most pótolom.
Íme, itt ez a különlegesen tehetséges fiatalember egy monumentális alkotása előtt állva:


Egy képét mintha nemrégiben láttam volna valahol:


De ez a jobb oldali pirosruhás kép jobban tetszik:


Igazából azonban a kreativitáló fantáziáját kifejező képei a kedvenceim, mert szeretem a "lehetetlen"-t!:)
Hogy kedvenc tudósomat, Einsteint idézzem:
"Ha egy gondolat első ránézésre nem abszurd, akkor teljesen reménytelen." /Albert Einstein/

Én sem a "mértéktelenségre" gondoltam, kedves Dmolnár, s a tanárunk sem, mikor kiemelte a versből azt, amit ő a  FŐ mondanivalójának gondolt, hanem a LÉTSZÜKSÉGLETHEZ való mennyiségre mindenben.
Úgy gondoltam akkor, s MA IS, hogy nem a mértéktelen EVÉS-IVÁSRÓL van szó József Attila Ars Poeticájában!
És bármennyire is kifogásolható sokaknak, de igenis az ÖLELÉS is FONTOS emberi igény (lásd: az ablakon kidobott 5 éves gyereket, aki az apja ölében ülést TERMÉSZETES igénynek gondolta!)! Kár, hogy egy bunkó felnőtt ezt nem így érezte, hatalmas egoizmusában még ölni is képes volt, mert nem ismerte fel egy kisgyermek TERMÉSZETES igényét a szeretet ilyetén megnyilvánulására!:(((
Nyilván a költő nem csak ilyen ölelésre gondolt, hanem a szexuális igényeire az embernek, ami szintén lényeges, már csak önnön magának az átörökítése miatt is! ;o)
Vagy TE nem így gondolod? Na, EZT nem hinném! :)))

Az alvás meg - mint tudjuk! - szintén TERMÉSZETES IGÉNYE az embernek, hiszen enélkül nem képes regenerálódni, s tudható, hogy a dekoncentrált, fáradt ember nem használható SEMMIRE!:(


Vincent Van Gogh: Pihenő aratók (vászon)
https://www.keparuhaz.hu/images/tmp/700/products/11/2911.jpg