ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

2009.06.22. 18:27

Kedves MINDEN ide látogató OLVASÓ!

Ebben a rohanó, agyat és idegeket borzoló világban álljunk meg egy pillanatra!Vigyor

Csodálkozzunk rá a bennünket körülvevő világra.

Olvassuk el az éppen kezünkbe akadt verset, hallgassuk meg a rádióban éppen felhangzó zenét, nézegessük meg a látóterünkbe került épületet, szobrot, képet...

Ha nyitott szemmel, nyitott füllel, s főleg NYITOTT SZÍVVEL járjuk útjainkat, bizony, meglepően sok szépségre tudunk találni.

Az interneten böngészve is keressük az IGAZI ÉRTÉKEKET, s hozzuk ide mindannyiunk örömére, hogy a 250 éve elhunyt Joseph Haydn-t idézzem:

"A földön oly kevés a boldog és megelégedett ember... Talán a te munkád olyan forrás lesz, amelyből a gondterhelt néhány pillanatra nyugalmat, üdülést merít."

Kívánok jó böngészést, szellemi kikapcsolódást mindenkinek!

Szeretettel Holdfény

 

2017.05.23. 12:53

Következzék tehát a zene többféle változatban is:

1. Wellington's Victory, Op. 91. (Beethoven) - Maazel
https://www.youtube.com/watch?v=-NQ55Qp78mo

Közzététel: 2015. júl. 3.
Wellington's Victory, or, the Battle of Vitoria (Wellingtons Sieg oder die Schlacht bei Vittoria), Op. 91, is a minor 15-minute long orchestral work composed by Ludwig van Beethoven to commemorate the Duke of Wellington's victory over Joseph Bonaparte at the Battle of Vitoria in Spain on 21 June 1813.
https://en.wikipedia.org/wiki/Welling...

0:00 Drums and trumpets on the English side
0:57 Marcia: Rule Britannia
1:41 Drums and trumpets on the French side
2:31 Marcia: Marlborough
3:28 Invitation and Response
3:53 Battle
5:56 Storm; March
8:42 Victory Symphony

1997 BMG
painting: The Battle of Hanau - Horace Vernet

"In the present recording of Wellingtons Sieg by Beetoven natural trumpets in E-flat and C have been used for the battlesignals.They were especially constructed for this recording"

....................................

2. Katonai parádé - Beating Retreat 2013. Csataszimfónia - Wellington's Victory by (Beethoven)
https://www.youtube.com/watch?v=3X2ziyN4hFI

Közzététel: 2014. júl. 6.
The Household Division's Beating Retreat of 2013 - "A Military Music Spectacular" on Horse Guards Parade - was performed in the presence of Her Majesty, The Queen.

The Finale was a large-scale adaptation of Beethoven's Battle Symphony "Wellington's Victory", also entitled "The Battle of Vittoria". It was chosen to commemorate the 200th Anniversary of the Battle of Vittoria - a significant moment and turning point in the Napoleonic War.

Using the music, commentary, re-enactors, Artillery Guns, fireworks and numerous bands, this proved to be an exciting and truly magnificent spectacle that brought this annual event in June on Horse Guards Parade to a fitting conclusion..





........................

3. Beethoven: Csataszimfónia Op. 91. Martonvásáron - Kocsis Zoltán
https://www.youtube.com/watch?v=t9RtD2GbTcY

Közzététel: 2015. júl. 25.
2015. július 25., szombat, 19.00

Koncert helyszíne: Martonvásár

KOCSIS ZOLTÁN karmester
Nemzeti Filharmónia Szimfonikus Zenekar

LUDWIG VAN BEETHOVEN
Wellington győzelme, op. 91.




Akinek van több ideje, az angol ismertető szöveg dacára javaslom, nézze meg a katonai parádét, ott hallhatók az ágyú és díszlövések.

2017.05.23. 12:44

Most kicsit más!
Ismét zeneműről írnék, méghozzá olyanról, melyet kevesen ismernek. Kb. egy hónapja beigértem hogy írok róla.

Nos, Beethoven egy olyan művéről van szó, melyet ő maga sem kedvelt, én meg a Kocsis Zoltánról szóló könyvől olvastam róla, tőle magától egy nyilatkozatot.

Beethoven a VI. "Pastorale" szimfóniája után (Op. 68. 1808.) pár évig nem írt szimfóniát, azonban jött az ún  CSATA-SZIMFÓNIA 1813-ban Op. 91-es számmal.
http://members.chello.hu/szalax/z_beethoven.htm

"Wellington Napóleonon való győzelme alkalmából írta. Ugyanis Beethoven, mikor császárrá koronáztatta magát Napóleon, az egész értelmiséggel együtt ő is kiábrándult belőle. Napóleon bukását ilyen módon megünnepelni, ahogyan Beethoven tette, szóval ez is egy beethoveni tett. Valamilyen módon reflektálnia kellett erre a történelmi eseményre, no meg elég komoly tiszteletdíjat is kapott érte.
A darab szimfóniának nem tekinthető, hanem inkább egy három tételes csatazajt, katonai győzelni parádétutánzó zene. nemzeti himnuszokkal megfűszerezve. 
Szerettük volna Martonvásáron ágyúkkal megtámokatva előadni, de rémülten értesültem arról, hogy egyetlen ágyúlövés félmillió forintba kerül! (...) Soros Gyuri bácsi pénze se lett volna rá elég, olyan iszonyatos mennyiségű ágyúlövést ír elő Beethoven. Úgyhogy a feladatot nagydobokkal oldottuk meg, és sikeresen, szépen dolgoztak a fiúk."

/Folytatom!/


 

2017.05.23. 12:12

Ja, még csak azt tenném hozzá a beírásodhoz, hogy a JÖVŐ megmutatta, sikerült JÓL választanod, akár csak a bátyusnak az atomfizikusi pálya helyett a számítógépet.

2017.05.23. 12:10

Nos, én is kifejezetten kedveltem a marxizmust, nagyon kitűnő tanárunk volt a Kossuth Tudományegyetemről, élveztük az előadásait. Egyedül a Közgazdasádtant nem szerettem túlzottan. Az valahogy száraznak tűnt nekem zenésznek.
Viszont a marxizmus többi anyaga (még az egyik félévi vizsgára megtanulandó 86 filozófus) is érdekelt. Pedig ebből sokan buktak elsőre annó!
Én Spinózát húztam. De sokat nem tudtam foglalkozni ezzel a tantárggyal.

Tudod, a zenei tárgyak nem könnyűek ám! Zenetörténet, zeneelmélet, zeneirodalom, szolfézsgyakorlás, karvezetés, kóruspróbák... Minden oratórium, kantáta sok próbával járt. Minden Kodály és Bartók kórusművet kívülről kellett tudni vezényelni is!!! ... Na és a hangszergyakorlás (napi 5 órára lett volna legalább szükség!) különösen elvette sok időnket. Megszámoltam az indexben: 17 tantárgyunk volt! Ezekre csak az órára járás nem kevés idő! Így aztán amit csak lehetett, megoldottuk a maradék időnkből úgy, ahogy tudtuk.


Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola (Zenegimnázium és Szaktanárképző) épülete a 60-as években.


2017.05.23. 8:48

Engem a főiskolán kifejeztten érdekelt a marxizmus. Még TDK-ztam is belőle. Bezony. Ahhoz képest eléggé sajátságos volt, hogy automatizálási üzemmérnöknek készültem. De hát ez van, mint mondottam, mindenevő vagyok, viszont semmiből se fanatikus... 

2017.05.22. 13:01

Köszi a magyarázatot, én már elfelejtettem.
Akkoriban 3 feladat volt az érettségin:
1./ Szóbeli tétel, melyet húzni kellett
2./ Kiszámolandó feladat (Általában megoldó képletet kellett hozzá alkotni.)
3./ Példa a gyakorlati életből, melynek fizikai a magyarázata

Ez utóbbiból volt egy szatyorral, mind átvettük Petőfi Sándor tanár úrral (tényleg ez volt a neve!), mert kiderült, a zenegimiseknek is azonos volt az érettségi tétel követelmény, mint a sima gimiseknek, 3 tétel pl. benne sem volt a tankönyvünkben, ezeket gyorsan leadta a tanárunk, s füzetbe jegyzeteltük.
Én nem ilyet húztam.
Valami átfogó tematikát húztam töriből is, több történelmi kort átölelő témát, amelyektől legjobban majréztunk.
Fogalmam sincs, miket mondtam (51 éve már!), de tény, hogy jelest kaptam, és a folyosó is tele volt azzal, milyen remek dumát levágtam a töri érettségin! :DDD
A tanárképzőben a marxista vizsgákon is mindig a dumakészségem segített át! ;o)

2017.05.22. 8:31

Hát, a "valamilyen" szívó hatás pont az a hatás, mint a repülőgép szárnyán. A háztető felett a levegő gyorsabban áramlik, így a nyomása lecsökken, míg alul meg marad a nagyobb nyomás, mert ott nem is áramlik (padlás). No persze ez még nem lenne elég, de ha bele is tud a szél kapaszkodni valamibe, akkor együtt már elég lehet, főleg, ha a tető rosszul van megcsinálva.. 

2017.05.20. 23:07

Az igazság az, hogy bár jó matekos voltam, de nem szerettem ezt a tantárgyat. A geometriát még csak-csak, bár azokat a feladatokat, amelyekben "bizonyítást" kellett végezni, azok valahogy nem mentek, mindig a bátyus segítségét kellett kérnem.
Veled ellentétben én a kémiát nagyon szerettem, s mivel akkor még volt "reál-tagozatos" gimi, s voltak gyakorlati óráink is, ahol rengeteg kísérletet végezhettünk: víz bontása hidrogénre és oxigénre, melynek folyamán "durranó gáz" (a hidrogén meggyújtva!) keletkezik.
Hippermangán kristályosítása, melyek érdekes hegyes lila tű kristályok lettek:


Szutykos víz desztillálása.
Már nem emlékszem pontosan a desztilláló készülékére a giminek, de ehhez hasonló volt:




Meg is lehetett a tisztát inni, de fura volt a víz így ízetlenül... :(((
Biosz gyakorlaton békát, törpeharcsát boncoltunk, a fiúk meg riogattak bennünket lányokat, hogy valahonnan majd hoznak boncolni egy macskát is! :(((

A fizikát nem kedveltem, abból is volt gyakorlati óránk, de nem emlékszem belőle semmire. Viszont élveztem az olyan számítási feladatokat, amelyre nem volt megoldó képlet, hanem kettőből, vagy többől nekünk kellett csinálni hozzá, hogy a megoldandó eredményt megkapjuk. Ilyen feladatom volt az érettségin is.
És egy "gyakorlatias kérdést" is kaptam, erre jól emlékszem: Miért emel kalapot a háztető viharos szélben?...
Lényege:
Valamilyen "szívó hatás" következtében képes az egész háztetőt a vihar leemelni az épületről:


Elvitte az óvoda tetejét a vihar Veszprémben

Olvasni mindig szerettem, bár bevallom, elemi elsős koromban nagyon nehezen tanultam meg, mert apukám gyakoroltatott, és nem volt hozzá türelme, mindig kiabált, ha rosszat mondtam... Bezzeg a hugit már én gyakoroltattam! És ugye én nem kiabálhattam vele! :(((

Na persze, hogy nekem is vannak házi munkáim, amiket nem szívesen végzek: porszívózás. vasalás... Ez utóbbit eléggé mellőzöm is! :DDD
Még jó, hogy se a férjem, se a mostani párom nem hord vasalást igáénylő ingeket.

2017.05.19. 9:01

Én elég vegyes eresztés voltam. Szerettem a biológiát, a történelmet. Utáltam a kémiát, szerettem a fizikát, olvasni a mai napig imádok, de a magyart tanulni nem szerettem.. A matematika meg hol ilyen volt, hol olyan. Egy ötös, egy egyes... Mert volt, amit vágtam, logikai feladványok és volt, amit meg nem, vektorok és társaik.. Oszt a mai napig is így vagyok a dolgokkal... Csak az a baj, hogy most is muszáj néha olyasmit csinálni, amit borzasztóan nem kedvelek...

2017.05.18. 23:21

Érdekesek vagytok Tik fiúk!
A bátyám is olyan volt, mint Te!
Nem igazán szeretett tanulni gimis korában!:(((

Igaz, voltak tantárgyak (a reál tárgyak, úgymint: fizika, matematika, kémia), amelyeket nem is kellett tanulnia, mert jóval előrébb tartott bennük, mint a tankönyvekben volt.
Viszont a magyart és a történelmet utálta, azért nem tanulta.
Így az érettségije úgy nézett ki, hogy ama reáltárgyak jelesek voltak, de magyarból és töriből csak négyes. No meg oroszból, mert az kötelező volt, de nem érdekelte az se.
De így is felvették a debreceni Kossuth egyetemre fizikus szakra.
S mit tesz isten?
Kitűnőre diplomázott atomfizikusként. De nem a szakmájában dolgozik, átnyergelt a számítógépre.

2017.05.17. 16:17

Bezony, hogy dívott. Még 78-ban, amikor diplomáztam is volt "egyéb" kategória. Mondjuk nagy kárát nem láttam, legfeljebb kicsit kevesebb volt az ösztöndíjam, mint "munkás" kategóriával, de mivel a főiskolán már jól tanultam (a gimivel ellentétben) így ez se volt igazán fontos.

2017.05.16. 23:58

Hát gondolom, Albániába nem szívesen költözött volna! :O)
De hagyjuk szegény Kenéz Ernőt... Nem volt egyedül a feledtetés sorsával, és most is vannak művészek, akiket elfeledtek, -tünk...

Hmmm... Még a 70-es években is dívott a származások miatti "kategorizálás"?
Nem tudtam.
A lányom 70-ben született, de őt már ez a dolog 15 évvel később nem érintette. Azért vették fel a győri zenegimibe, szolfézs szakra, mert borotvaéles füle volt, és leénekelt és lekottázott kapásból mindenféle dallamot, így a felvételije remekül sikerült.
A tanárképző főiskola után felvették a zeneakadémiára zenei rendező szakra is, de ő végülis amellett döntött, hogy hozzámegy ahhoz a német fiatalemberhez, akivel a testvárvárosi zenekari szereplésünkkor megismerkedett. És fuccs lett a színházi karrierjének! :(((
Bár Hamburgban is felvételt nyert a művészeti egyetem zenei rendező szakára (Bartók: Kék szakállújáról írta a szakdolgozatát NÉMETÜL!!!). De ott már kemény nyugatnémet márkában kellett volna tandíjat fizetnie, és miből?!
Mi pláne nem tudtuk innen segíteni.
Így átlovagolt a kereskedelembe, majd marketing menedzser lett. Elég jól megy neki, életre való, nem ijed meg a saját árnyékától, és mi önállóságra neveltük kicsi kora óta.
Két szép kislány anyukája, egyik szőke, másik barna.
Már éve óta kettős állampolgár.


2017.05.16. 8:48

Na, akkor legalább a kiköltözésre meg van a felelet. Hja kérem a szerelem nagy úr, főleg ha a jóba kell "menekülni". 

Én is "egyéb" katagóriás voltam, és természetesen nekem is küzdenem kellett volna a jó bizonyítványért, de én már akkor se voltam küzdő típus... Bár a hetvenes évek már nem voltak rázós évek, legalábbis én nem éreztem annak... (valószínűleg azért is, mert én már akkoriban is "baloldali" szemlélettel voltam megáldva, és határozottan materialista voltam, habár inkább csak érzelmi és nem értelmi alapon, mert az később jött)

2017.05.15. 20:02

A Kenéz Ernőről cikkből ezzel kapcsolatban ezt lehetett megtudni, azaz jóformán érdemben SEMMIT:

"1971-ben megismerkedik későbbi feleségével. Nagy szerelem lehetett, a művész engedélyt kap a kiutazásra. Hekka Etelka Dél-Baranyából származik, s évek óta Bécsben élt. Kenéz először gyógyszerészként helyezkedett el, majd hitvesével magyar éttermet nyitottak a Richard Wagner Platzon. A vállalkozás sikeresnek bizonyult, hosszú évekig volt egyfajta kelet-nyugati találkozóhely, ahol mindenki kicsit otthon érezhette magát. Így lett a hódmezővásárhelyi patikusból ausztriai vendéglős. Csodás évek lehettek ezek, bár a keserű szájíz örökre megmaradt, de biztosították maguknak azt a luxust, amiről az itthon maradottak nem is álmodhattak. A rendszerváltozás után Etelka asszony több házat vett Magyarországon, az utolsót beteg férje örömére éppen Hódmezővásárhelyen."

...............


Zűrös világot éltünk akkoriban, az biztos, én gyerek fejjel fel se tudtam fogni, sőt!
Nem is foglalkoztatott. 
Tanulnom kellett, hogy jó bizonyítványaim legyenek... Mert én voltam az "EGYÉB" származású gyerek... :(((

Ha szabad időm volt, inkább játszogattam a cirmosainkkal! :)))

/Bocs, nem vált át a betű! :(((/

2017.05.15. 8:47

Szegényke... Bár hogy költözött ki Bécsbe, arról nem szól a fáma. Lehet, valami összeütközése volt az akkori hatalommal, vagy éppenséggel ő volt a művészvilág számára elfogadhatatlan személyiség. Ki tudja ma már. De az énekhangja jó, mert hallottam énis a "Gábor Diák"-ban.

2017.05.15. 8:45

Nagyon szépek. Volt alkalmam többször is élőben látni őket, hát nem semmi... Mondjuk hasonlót a fiúk is tudnak, mert amikor itt volt a vörös hadsereg kórusa (Alekszandrov kórus) akkor a kozák tánc bevezetőjében ugyanígy vonultak a kucsmás köpenyes kozákok...

2017.05.15. 8:43

Az öntudat és a "nemzeti öntudat" nem keverendő fogalmak. Az öntudat, amikor tudom, hogy mennyit érek, mire vagyok képes és mire nem, nagyon fontos. A "nemzeti öntudat" ab ovo marhaság. Egy nemzetnek (inkább országnak ma már) nincs öntudata. Emberek élnek benne, ilyenek és olyanok. És ezzel kész is. Amikor valaki a "nemzeti öntudatra" játszik, az már leginkább beteges. Nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok, de nem is szégyenkezem miatta. Az vagyok és kész. Ez egy állapot. Persze az ország sikerei (főleg ha érezni is lehet a hatásukat) örömmel töltenek el, a kudarcok pedig (még ha sikernek is próbálják beadni) dühítenek, de ezeket is inkább az embereknek tulajdonítom és nem a "nemzetnek". Az, hogy én magyar vagyok, a személyiségemre nézve abszolút nem ad tájékoztatást, se semmi másra. Akkor meg?

2017.05.13. 17:01

ELFELEDETT MAGYAR ÉNEKESEK

Ma délután a Duna tv-ben ment egy régi legendás film, az 1956-ban bemutatott "GÁBOR DIÁK" Kalmár László rendezésében.
A film tuajdonképpen Huszka Jenő "Gül Baba" c. operettje alapján készült.
A főbb szerepeket Zenthe Ferenc és Krencsey Mariann játszották.
Bővebben:
http://www.filmkatalogus.hu/Gabor-diak--f9348

Amint láthatjuk, csak a két operaénekesnő neve szerepel szinkron énekhangként, de azt, hogy ki adta a hangját Zenthe Ferencnek, azt ebből sajnos nem lehet megtudni.
Nos, kíváncsivá tett a dolog, mert valahogy sehogyan sem tudtam rájönni, kié ez a szép hang?
Így jutottam el KENÉZ ERNŐ nevéhez:
http://caruso.blog.hu/2011/12/02/kenez_erno_az_elfeledett_tenor



Idézek a cikkből pár dolgot:

"Amikor idős operarajongók az első élményeikről beszélnek Gyurkovics Máriát, Simándy Józsefet, Svéd Sándort és Székely Mihályt emlegetik, hivatkozásai alapként – az „ifjabbak” Házy Erzsébetet, Ilosfalvy Róbertet és Melis Györgyöt. Ők azok, akiknek neve valóban arany betűkkel van beírva a Magyar Operatörténet Nagykönyvébe. Ám még azokban a legendás ötvenes években sem ők léptek színpadra minden nap. Évadonként négy-öt-hatszáz előadás van, minden napra kell egy Cavaradossi, vagy Radames. Ilyenkor kerülnek elő azok a derék repertoár-énekesek, akiknek nevét általában elmossa az idő pora. Szabadkozhatunk, de ki emlékszik Déri Jenőre, Kertész Ödönre, Lóránt Györgyre, Engel Józsefre, Gera Istvánra, Láposi Dánielre, Szellő Lajosra, vagy Kenéz Ernőre? Pedig éveket, akár évtizedeket szolgáltak végig tisztességgel az Andrássy úton. Nevüket, alakjukat, hangjukat már csak a család és a fogyó itt maradottak őrzik."
.......

"Kenéz Ernő életútja koránt sem szokványos, vagy zökkenőmentes. Jómódú gazdacsaládi fiaként tanítatják, végülis gyógyszerész lesz belőle. A dalos kedvű fiú a világháború után sorra nyeri az énekversenyeket, jutalmul Szegeden Luigi Renzinél kezdheti meg hivatásos énektanulmányait. A patikusfiút Paulusz Elemér fedezi fel, színpadi képzés nélkül lép a világot jelentő deszkákra, 1950. március 15-én a Bécsi diákok című operettben Johann Strauss-ot játssza. Három évet tölt a Szegedi Nemzeti Színháznál, operett szerepek mellett elénekli Cavaradossit, s A mantuai herceget is. 1952 szeptemberétől a pesti Operaház tagja lesz, Pinkertonként debütál. Olyan főszerepeket kap, mint Faust, Don José, és Mejtusz Ifjú gárdájának Oleg Kosevoja, melyet miután Simándy József megbetegedett, huszonegyszer énekelhet végig. 1955 után csak közepes és kis szerepekben léptetik fel. Okáról a könyv nem beszél, tanú nem maradt, hogy válaszoljon. Aztán 1963-ban tizenöt magánénekest eltávolítottak a színházból, köztük őt is, huszonnyolc szerepet énekelt, összesen 501 előadást. A miértre szintén nem kapunk választ."
....
Néhány vidéki színházi év után feladja az énekesi pályát, és gyógyszerészként dolgozik Pesten.
Majd második feleségével Bécsbe költözik.
Hekka Etelka, a neje íratta meg férje életének könyvét, melyből sok mindent megtudhatunk róla.

"Ha Kenéz Ernő művészetének próbálunk utánajárni, gyorsan kiderül, hogy szinte semmi sem maradt utána. Egy szép Faust kavatina tölthető le az özvegy jóvoltából, s kevesen tudják, de ő volt Zenthe Ferenc énekhangja a Gábor diák című nagyszerű 1956-os filmben. Egy hideg téli szombat délutánon forró tea kíséretében érdemes megnézni. Közben jusson eszünkbe, a remek hangú elfeledett tenor."

Sajnos, a hangját egyáltalá nem tudom idehozni... Kár, mert valóban nagyon szép tenor hangja volt.
Egyébként nem ő az első operaénekes, aki Szegeden debütált, gondoljunk csak Gregor József, vagy Szalma Ferenc basszistákra, vagy Moldován Stefánia szoprán énekesnőre.


2017.05.13. 1:03

Említettem a Macska topicban azokat az orosz lányokat, akik úgy táncolnak, hogy szinte teljesen mozdulatlan testtel csak siklanak tánc közben. Mintha nem is lépegetnének.



Megtaláltam őket a videócsatornán is táncprodukcióval, és elhoztam ide Nektek:
https://www.youtube.com/watch?v=2BF10IwpSdc
"Beriozka"  orosz női tánckar

Képtalálat a következőre: „NYÍRFÁCSKA TÁNCOSOK”

Ők pedig a "valódi" Nyírfácska tánckar:
https://www.youtube.com/watch?v=a4xlEVIciR0
Nemzetközi Folklórfesztivál és Népművészeti Vásár.
Oroszország - Nyírfácska táncegyüttes.

A felvétel Magyarországon készült, a XXIII. Nemzetközi Táncfesztiválon:
Ráckeve, Ács Károly Művelődési Központ szabadtéri színpada. 2016. augusztus 19.



2017.05.11. 1:48

Válasz 8:49-re írtakra:
A nemzeti öntudat tulajdonképpen jó dolog, csak sokan túlzásba viszik.
Mert nem rossz az, ha valaki öntudatos, azaz ismeri a saját értékeit, büszke a hazájára, a becsületes honfitársaira, de ne helyezze magát és nemzetét más népek elé.
Mert mindenkinek megvan a maga értéke, nincs olyan nyomorult, testi, vagy akár értelmi fogyatékos, azaz még talán a "terhelt" embernek is van valami olyan tudáskincse, amelyből bizony igenis tanulnunk lehet. Pl. önmérsékletet, türelemmel viselni a fájdalmat, ránk szabott kínokat, a KITARTÁST!
Mert bizony, a XXI. száad embere híres az "Add uram, teremtőm, de RÖGTÖN!" - kívánásáról.
Pedig nem ártana magunkba tekinteni, eléggé megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy a világot élhetőbbé, jobbá tegyük, és ne csak a magunk hasznára, hanem az egész emberiségnek, sőt az egész világ élőlényeinek jogot adva a létezéshez, és eleve kölcsönös tiszteletet adni annak a csodának, hogy ÉLET! :)))



Felhasználási feltételek és adatvédelmi nyilatkozat | Moderálási alapelvek | Médiaajánlat | Impresszum