ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

2009. 06. 22. 18:27

Kedves MINDEN ide látogató OLVASÓ!

Ebben a rohanó, agyat és idegeket borzoló világban álljunk meg egy pillanatra!Vigyor

Csodálkozzunk rá a bennünket körülvevő világra.

Olvassuk el az éppen kezünkbe akadt verset, hallgassuk meg a rádióban éppen felhangzó zenét, nézegessük meg a látóterünkbe került épületet, szobrot, képet...

Ha nyitott szemmel, nyitott füllel, s főleg NYITOTT SZÍVVEL járjuk útjainkat, bizony, meglepően sok szépségre tudunk találni.

Az interneten böngészve is keressük az IGAZI ÉRTÉKEKET, s hozzuk ide mindannyiunk örömére, hogy a 250 éve elhunyt Joseph Haydn-t idézzem:

"A földön oly kevés a boldog és megelégedett ember... Talán a te munkád olyan forrás lesz, amelyből a gondterhelt néhány pillanatra nyugalmat, üdülést merít."

Kívánok jó böngészést, szellemi kikapcsolódást mindenkinek!

Szeretettel Holdfény

 

jadzia

2020. 10. 24. 19:37
GYULAI PÁL:
ÉJI LÁTOGATÁS
Három árva sír magában,
Elhagyott sötét szobában;
Zivataros hideg éj van,
Édes anyjuk künn a sírban.
 
"Édes anyám, édes anyám!
Altass el már, úgy alhatnám!"
Mond az egyik s el nem alszik,
Sóhajtása föl-fölhallszik.
 
"Beteg vagyok, édes anyám!
Hol maradtál? Nem gondolsz rám!"
Mond a másik s jajjal végzi,
A fájdalmat kétszer érzi.
 
"Édes anyám, gyújts világot!
Nem tudom én, jaj, mit látok!"
Harmadik mond, mindenik sír -
Temetőben mozdul egy sír.
 
Megnyílnak a nehéz hantok,
Kilép sírból édes anyjok,
S tova lebben a vak éjben,
Haza felé, az ösvényen.
 
Arca halvány, hangja régi,
Fia, lánya megismeri;
Immár tőle hogyan félne?
Megcsókolják, mintha élne.
 
Az egyiket betakarja;
Másikat felfogja karja,
Elringatja, elaltatja;
Harmadikat ápolgatja.
 
És ott virraszt a kis ágyon,
Míg elalszik mind a három;
Majd megindul, széttekinget,
Keresi a régi rendet.
 
Rendbe hozza a szobácskát,
Helyre teszi a ruhácskát;
Az alvókat hosszan nézi,
Csókját százszor megtetézi.
 
Kakas szólal, üt az óra,
El kell válni virradóra!
Visszanéz a véghatárral...
Sír megnyílik, sír bezárul.
 
O a sír sok mindent elfed
Bút, örömet, fényt, szerelmet;
De ki gyermekét szerette,
Gondját sír el nem temette.
 
Thomas Benjamin Kennington
Orphans
jadzia

2020. 10. 24. 19:35
WILLIAM SHAKESPEARE:CXLI szonett
Esküszöm, nem a szememmel szeretlek,
Hisz az tudja, hibád mily rengeteg;
Szívemnek jó, mit gúnyos társa megvet,
A látvány ellenére az szeret.
Fülemnek nem élvezet a dalod,
S a zsenge bőr, alsóbb gyönyöreid
Cinkosa, s orr és nyelv nem lesi, hogy
Érzéki lakomára csak te hídd:
De öt szellemem, öt érzék, ki nem ment
Szolgaságából egy bolond szívet,
Mely szilárdnak őriz egy látszat-embert,
Ki gőgöd rabja és jobbágya lett.
De annyiban üdvnek érzem e bajt,
Hogy az büntet meg, aki bűnbe csalt.
Szabó Lőrinc
Raphael c. 1512-1513 Lady with a Veil (detail)
jadzia

2020. 10. 22. 19:54
FALUDY GYÖRGY: 1956 Te csillag
A terrible beauty is born.
Yeats
 
Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó
és szenvedés; mégis, mikor átvágtam
a Hősök terén, mosolyognom kellett,
mert nem állt szobor többé a csizmában; –
 
csütörtök: lázrózsák mindenki arcán.
Földváry már kedd este elesett
a Rókus előtt. Szemközt, az iskola
padlásán felfegyverzett gyerekek; –
 
péntek: még több vér, tankok a Ligetnél.
Az ütegek torkolattüzeit
nézem éjjel és borzongok: a szörnyű
szépség most nálunk is megszületik; –
 
hat nap: a kénezett arcú halottak
apró csokorral mellükön, a járdán
(Köztársaság tér) röplapok, szorongás,
szemem előtt kis, tétova szivárvány; –
 
ölelkezés az Írószövetségben:
csomagolnak és indulnak haza;
feltépett sínek, utcák és fölöttünk
a szabadság liliom-illata; –
 
ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen. Bármi
következik, boldogság, hogy megértem; –
 
és újra péntek: a Dunánál állunk,
a nap áttör ködön, füstön. Talán
sikerül minden s az alkonyat bíbor
brokátja Zsuzska lenszőke haján;–
 
és szombat: hajnalban csupa reménység,
de estefelé: nyakunkon a kés.
A keleti szemhatár mögött mocskos
felhők, nyugatról álszent röfögés; –
 
mentünk a kétszázezerrel: nem bírok
újabb börtönt, s ha nem is jött velem:
Árpád óta bennem lakik az ország,
minden völgyét meg dombját ösmerem; –
 
a Bach-huszárok tankban tértek vissza:
eddig sem ápolt, s ha más föld takar,
mit számít az? és mit, hogy fiam majd
Dad-nek szólít és nem lesz már magyar?
 
Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán
az ifjúságtól mind visszakapom,
és otthon, a sötét előszobákban
kabátom még ott lóg a fogason –
 
ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem – kijöttél velem
 
az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt
és korlát nincs sehol sem – életemnek
te adtál értelmet, vad álmokat
 
éjjelre és kedvet a szenvedéshez
s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,
ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –
 
ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.
jadzia

2020. 10. 22. 19:52
ASPERJÁN GYÖRGY:
Felmentő parcellák
(Mellékelve a 301-es parcella kétséges névsorához.)
Árválkodnak a kopjafák,
nem érzik az idők szavát,
rájuk erőszakolt a szándék:
mind hős, kinek ott hantoltak nyugalmat,
gyeptéglával fedve örök unalmat.
Mindenkit befogad a tárt ég.
Gyilkost nem ér a kárhozat,
megfér vele az áldozat,
nevét márványtáblára vésték,
a jó a rosszal vegyítve, keverve –
igény látszott a mutatós keretre,
hogy pusztult hősként a sok érték.
Itt megszokott, kegyes dolog:
mennybe mennek a gyilkosok,
az is, ki lelőtte a Költőt,
az is, ki rabolt, ölt, mint forradalmár,
s neki földi mennyország az a kaptár,
melyen átnéznek emberöltők.
Mindenkit a föld befogad,
eltakarja az átkokat,
és koszorúzik az utókor,
nem érzi: lelkén önkéntes gyalázat,
hogy habarja a mocsokba a lázat,
s kire lőttek, lövi utolszor.

2020. 10. 22. 15:33

Ájjájjjj!
Akkó mi a fittyfiringős fittyfenére írtad?
VISSZAPÖRÖGTEM!:DDD

Csak nem Freddyre? ÉN RÁ CSAK A MÁSODIK BEÍRÁSOD GONDOLTAM.
Arra írtad volna mindkettőt?
NA, EZ VAN ABBÓL, MIÓTA NEM TUDNI, MELYIK ÍRÁSRA VÁLASZOLUNK, RÉGEBBEN EZ NEM VOLT KÉRDÉSES!:(((
Jómagam legtöbbször ezért szoktam valahogy beleszőni a szövegembe, kinek válaszolok, vagy odamásolom a beírás időpontját, mert egy ideje (legalábbis nálam) CSAK időpont van, hogy kihez szól, az nincs, és a régi beírásokról is eltűntek sjnos!:'(

2020. 10. 22. 11:37

Puff neki, én nem a József Attilás beírásodra írtam, amit írtam... :0)

2020. 10. 22. 0:19

Köszönöm az ismertetőt, kedves Jadzia!
Mindjárt gondoltam, rendkívüli egyéniségről van szó Ivan Szlavinszkij festőművész esetében, s bármennyire hihetetlen számodra, sejtettem, hogy a művészetére erősen rányomta a bélyegét a kifinomult francia ízlés, különösen a Párizsban tapasztaltak!

Tudod, Liszt Ferencre is szoktam volt mondani, Párizs és a franciák hatása nélkül soha nem vált volna azzá, akivé lett, vagyis A JÖVŐ ZENÉJE FELÉ ELŐRE MUTATÓ egyéniség, maximum egy Erkel Ferenc kaliberű zeneszerző lehetett volna...
De jobbat nem is tehetett volna, mint hogy Párizsba ment.
Bizony, ez történt Ivan Szlavinszkij esetében is.

/SŐT!
Mellesleg megjegyzem, hogy IGOR Sztravinszkij (1882-1971) orosz zeneszerző művészete sem lett volna olyan Párizs nélkül, mint amilyen, gondoljunk csak a két legismertebb zeneművének francia címeire: L'Oiseau de feu (Tűzmadár 1910.), vagy a Le Sacre du Printemps 1913,).

De most Ivan Szlavinszkijről beszélgetünk.
Az ő valóban mindenki másétől különböző stílusának lényegét én abban látom, hogy a képei nagy részében sajátosan összeötvözi a régmúltat, a jelent, és a JÖVŐT!
Ezt teszi olyan kifinomult ízléssel, amelyre csakis a francia földön tapasztaltak miatt fejlesztett ki magának.
IGAZI EGYÉNISÉGGÉ VÁLT EZZEL!:)))

Te nem hoztad el nekünk a művész képét, én most pótolom.
Íme, itt ez a különlegesen tehetséges fiatalember egy monumentális alkotása előtt állva:
Ivan Slavinsky - EVASION IMAGES / MUSIQUE / PPS

Egy képét mintha nemrégiben láttam volna valahol:
ivan slavinsky paintings | Maher Art Gallery: Joan Marti 193... / nice  signs - Juxtapost

De ez a jobb oldali pirosruhás kép jobban tetszik:
Ivan Slavinsky

Igazából azonban a kreativitáló fantáziáját kifejező képei a kedvenceim, mert szeretem a "lehetetlen"-t!:)
Hogy kedvenc tudósomat, Einsteint idézzem:
"Ha egy gondolat első ránézésre nem abszurd, akkor teljesen reménytelen." /Albert Einstein/
Maher Art Gallery: Ivan Slavinsky 1968 | Russia | Surrealist and  impressionist painter

2020. 10. 21. 23:34

Én sem a "mértéktelenségre" gondoltam, kedves Dmolnár, s a tanárunk sem, mikor kiemelte a versből azt, amit ő a  FŐ mondanivalójának gondolt, hanem a LÉTSZÜKSÉGLETHEZ való mennyiségre mindenben.
Úgy gondoltam akkor, s MA IS, hogy nem a mértéktelen EVÉS-IVÁSRÓL van szó József Attila Ars Poeticájában!
És bármennyire is kifogásolható sokaknak, de igenis az ÖLELÉS is FONTOS emberi igény (lásd: az ablakon kidobott 5 éves gyereket, aki az apja ölében ülést TERMÉSZETES igénynek gondolta!)! Kár, hogy egy bunkó felnőtt ezt nem így érezte, hatalmas egoizmusában még ölni is képes volt, mert nem ismerte fel egy kisgyermek TERMÉSZETES igényét a szeretet ilyetén megnyilvánulására!:(((
Nyilván a költő nem csak ilyen ölelésre gondolt, hanem a szexuális igényeire az embernek, ami szintén lényeges, már csak önnön magának az átörökítése miatt is! ;o)
Vagy TE nem így gondolod? Na, EZT nem hinném! :)))

Az alvás meg - mint tudjuk! - szintén TERMÉSZETES IGÉNYE az embernek, hiszen enélkül nem képes regenerálódni, s tudható, hogy a dekoncentrált, fáradt ember nem használható SEMMIRE!:(

KÉPÁRUHÁZ.HU : Délutáni pihenő (Vincent Van Gogh) c. fényképes VÁSZONKÉP  ÓRA rendelése, vásárlása
Vincent Van Gogh: Pihenő aratók (vászon)
https://www.keparuhaz.hu/images/tmp/700/products/11/2911.jpg

jadzia

2020. 10. 21. 20:03

jadzia

2020. 10. 21. 20:02

jadzia

2020. 10. 21. 20:02

jadzia

2020. 10. 21. 20:02

jadzia

2020. 10. 21. 20:02

jadzia

2020. 10. 21. 20:01

jadzia

2020. 10. 21. 20:01

jadzia

2020. 10. 21. 20:01

jadzia

2020. 10. 21. 20:01

jadzia

2020. 10. 21. 20:00

jadzia

2020. 10. 21. 20:00

jadzia

2020. 10. 21. 20:00