ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények
Kedves MINDEN ide látogató OLVASÓ!
Ebben a rohanó, agyat és idegeket borzoló világban álljunk meg egy pillanatra!
Csodálkozzunk rá a bennünket körülvevő világra.
Olvassuk el az éppen kezünkbe akadt verset, hallgassuk meg a rádióban éppen felhangzó zenét, nézegessük meg a látóterünkbe került épületet, szobrot, képet...
Ha nyitott szemmel, nyitott füllel, s főleg NYITOTT SZÍVVEL járjuk útjainkat, bizony, meglepően sok szépségre tudunk találni.
Az interneten böngészve is keressük az IGAZI ÉRTÉKEKET, s hozzuk ide mindannyiunk örömére, hogy a 250 éve elhunyt Joseph Haydn-t idézzem:
"A földön oly kevés a boldog és megelégedett ember... Talán a te munkád olyan forrás lesz, amelyből a gondterhelt néhány pillanatra nyugalmat, üdülést merít."
Kívánok jó böngészést, szellemi kikapcsolódást mindenkinek!
Szeretettel Holdfény
Kérlek, ne neheztelj rám, hogy másként vélekedem Orlai Pertich Somáról...
Munkácsyt is természetesen nagyra tartom, de nem az én tisztem, és szakmailag sem érzem, hogy nekem kellene a festőink között rangsort felállítani.;o)
Csontváry Kosztka Tivadar: Titokzatos sziget
Kedves Jadzia!
Nagyon örülök, hogy idehoztad Orlai Petrich Somát, és festményeit.
Bár nekem a magyar festők közül a kedvencem Csontváry, de nagyra becsülöm Orlai Petrich Somát is, mégpedig azért, mert ő bizony "KÜLDETÉST" végzett a magyar művészettörténetben azzal, hogy sok jelentős művészünket megörökített, valamint a történelmünk jelentősebb eseményeit és alakjait is az ecsetjére vette.
Majdhogynem olyan jelentősnek tekinthető a festői munkássága, mint Bartók és Kodály a népzenénk terén.
Azt hiszem, jól tudom, hogy egyetlen festőművészünk sem foglalkozott ennyit a magyar történelmi alakokkal, és eseményekkel, valamint művészeink megörökítésével. S tette ezt úgy, hogy tudta volna, milyen FONTOS munkát végez az UTÓKOR számára, s stílusával mennél élethűbb képeket festve el tudjuk képzelni azt a kort, és gondolom, sok mai FILMMŰVÉSZ, jelmeztervező merít a munkáin lefestett ruházatok kinézetét illetően.
Jómagam egyébként is sokra becsülöm azokat, akik remek portrékat festettek fontos nagyjainkról abban a korban, amikor még a fényképezés "gyerekcipőben" járt (lásd: dagerrotípia).
https://femina.hu/ezo/petofi-daguerrotipia/
A régi masina, amilyennel Petőfit lefényképezték.
Mennyire könnyebb dolga van a MA emberének a digitális fényképezés korszakában!
Éppen emiatt, hogy CSAK EGY KATT! - és kész... Aki pedig sok időt szánt az életéből arra, hogy emberek, s esmények EGYETLEN pillanata rögzítve legyen, hát... Nem semmi tevékenység, az biztos!
Köszönet érte minden ilyen művésznek!:)))
Jómagam kedvelem a romantikus festőket és műveiket, s nem kedvelem azokat, akik "elvarázsoltak"-nak hiszik magukat azáltal, hogy tudják, szinte SENKI sem tudja, mit is akartak kifejezni egy-egy képükkel...
S ami érdekes, a kottaírást is szeretnék megmásítani.
Anaketon küldött nekem egy képet, ami szerintem zeneként értelmezhetetlen! Asszem, John Cage műve.
Ujjjujjj, EZT a lézettel tömést meg kell kérdeznem a lányomtól, mert én határozottan arra emlékszem, azt mondta, volt egy fogorvos barátja (nem udvarló, csak tényleg barát, aki mellesleg bejárt a zenedéjükbe hobbizenélni, onnét az ismeretség) még a 80-as évek végén Győrben, akinek megmutatta a felső két középső metszőfogán a "szimmetriatengely" kinézetű - már szürkülni kezdő! - lyukakat. Kérdezte, hogyan lehet ezeket eltüntetni úgy, hogy ne lehessen észre se venni, hogy léteznek?! Nos, ő mondta neki, hogy EZT csak egyetlen egy kolleginájára lehet rábízni, aki EGYEDÜL végez Győrben olyan eljárást, amely elvégzése után SENKI sem fogja tudni, hogy ott lyukak voltak, mert lézerrel fogja csinálni, és nem fog fájni sem.
Hát nem tudom...
Amiről beszélsz, az nekem is ismerős, mert a volt tanítványom most a fogorvosom, és ő is így tömte be a fogaimat.
Fénnyel szilárdította a betömött anyagot, amitől igen gyorsan megkötött. Én csak lestem, hogy már MIK vannak!!! ... Régebben ilyesmi nem volt, az biztos! Egy tömés kész rémálom volt, még a húzást is jobban el lehetett viselni...
Majd ha beszéltem a lyánnyal, megírom hogyan is volt ez a 80-as évek végén ott Győrben?
Ami a villódzó fényt illeti, nem is értem, miért szeretem annyira, igaz, így számítógépen keresztül elviselhetőbb, mert kicsi, mint a helyszínen (koncerteken) lévő nagy térségben. Azért csodálkozom, mert én minden franctól szédülni szoktam, ezért nem mentem fel Lanovkával sem a Magas Tátrában, mert azt mondták, billeg a szélben az a "függő-villamosféle", és nem mertem vállalni a kockázatot.
Sőt, régen a Varázskastélyban sem mentem be a forgó hordóba!:(((
Jah!
És a kirakodóvásárokban lévő lánchintákra (körhinta) se mertem felülni, és a férjem mesélte, hogy ő egyszer felült, és nagyon gyorsan eltűnt a bámészkodó tömeg a lánchinta körül, mert ő bizony szégyen, nem szégyen, de elhányta magát! Na, képzelheted a közönséget! :DDD
Törőcsik Mari és Soós Imre a KÖRHINTA c. filmben
https://www.youtube.com/watch?v=6tsGf_F7PzY
Körhinta jelenet
A Körhinta 1955-ben készült, 1956-ban bemutatott fekete-fehér, magyar filmdráma. Fábri Zoltán alkotását az 1956-os cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmára jelölték. A forgatókönyvet Sarkadi Imre A kútban című, 1954-ben megjelent novellája alapján Fábri Zoltán és Nádasy László írta.Wikipédia
Isten tudja, már akkor inkább Munkácsy. Nekem ezek túl sablonosak és "szájbarágósak"....
Lézerrel fogat tömni? Hát azt nem hiszem. Hogy azzal lehet fúrni, azaz égetni, azt igen, és hogy a tömést UV fénnyel lehet percek alatt megszilárdítani, azt még el tudom képzelni, sőt az utóbbi egészen biztos, mert az első fogamat nekem is így tömték be....
A villódzó fényektől pedig valóban rosszul lehet lenni, főleg az epilepsziára hajlamos emberekre veszélyes... (néha még a számítógépes játékokra is rá van írva a figyelmeztetés)
Orlai Petrich Soma (Orlay Petrics Soma) (Mezőberény, 1822. október 22. – Budapest, 1880. június 5.) festőművész, a történeti festészet jeles alakja.
Felvidéki eredetű evangélikus családban született, anyai ágon Petőfi Sándor másod-unokatestvére. Középiskoláit Mezőberényben, Szarvason és Sopronban végezte, Pápán pedig jogi végzettséget szerzett. Tanulmányai egy részét Petőfivel és Jókaival töltötte, hatásukra írogatott is. 1846-tól festészeti tanulmányokat folytatott Bécsben Ferdinand Georg Waldmüllernél, Münchenben Wilhelm von Kaulbachnál, később Rómában és Párizsban. Egy ideig Debrecenben arcképfestésből jól megélt, majd ismét Bécsben telepedett le, de a pesti állandó műtárlat megalakulása után 1855-ben Pestre költözött. 1851-től használta az Orlai nevet, de csak 1853-ban vehette fel hivatalosan. 1854-ben feleségül vette Névery Annát (Ninát). 1861-től az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgató-választmányi tagja, olyan neves festők társaságában, mint Barabás Miklós, Zichy Jenő, Than Mór. wikipédia
Húúúú, az klafa lehet, mikor 3 színt egymásra vetítenek!:)))
A lézert imádom! Sok mindenre lehet használni, még fogtömésre is! A lányom metsző fogait Győrben azzal tömte be egy fogorvos, és meg se látszik, hogy valaha lyukas volt, pedig már 50 lesz jövőre! Hogy öregszenek ezek a gyerekek! :DDD
De legjobban a rock zenekari koncertek fényjátékait szeretem. A zenéjüket már kevésbé!!! :(((
https://www.youtube.com/watch?v=lUA0hxtN2r0
Omega Nyitány - Fényjáték 7 lézerrel
Ha valaha újjá születhetnék, valami ilyesmivel szeretnék foglalkozni!:)))
Bár azt mondták a Planetáriumban, mikor elkezdték az ilyen lézeres előadásokat, hogy akár rosszul is lehet tőle lenni...
A verset ismerem, mindig sajnáltam szegény lányt, aki íly rútul rá lett szedve.... Hanem e képek, hej azok megest nem az én szájam íze szerint valók, még mesekönyvbe se tenném be őket. Pedig a név ismerős.... Hiába na, ízlések és pfonok (Na erre Holdfény fog megmorogni, mert ezt meg ő nem szereti)
Pedig de... :0) Pontosan színezett (felületén, vagy anyagában) üvegről, vagy műanyagról beszélünk. Ha tökéletes szűrőt tudnánk alkotni, akkor a hármat egymás mögé téve, egy fikarcnyi fény se tudnak keresztül hatolni. És ha ilyen szűrőkön keresztül bocsátanánk át a fényt több oldalról (kéket az egyik, vöröset a másik és sárgát a harmadik irányból) akkor kapnánk egy szép fehér foltot, ahol találkoznak. Persze nem tudunk, csak közelítőleg. A fénnyel már jobban állunk, mert tudunk monokróm fényt csinálni (ilyenek a lézerek fényei).
Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen, mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Mintha ujra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.
1854
VÖRÖSMARTY MIHÁLY:SZÉP ILONKA
III
Föl Peterdi s bájos unokája
Látogatni mentenek Budát;
Minden lépten nő az agg csodája;
Mert sok újat meglepetve lát.
A leányka titkon édes óra
Jövetén vár szép találkozóra.
S van tolongás s új öröm Budában:
Győzelemből várják a királyt,
Aki Bécset vívó haragában
Vérboszút a rosz szomszédon állt.
Vágyva néz sok hű szem ellenébe:
Nem vidúl még szép Ilonka képe.
"Hol van ő, a nyájas ösmeretlen?
Mily szerencse fordúlt életén?
Honn-e, vagy tán messze költözötten
Jár az őzek hűvös rejtekén?"
Kérdi titkon aggó gondolattal,
S arca majd ég, majd szinében elhal.
S felrobognak hadvész-ülte képpel
Újlaki s a megbékült Garák.
S a király jő, fölség érzetével
Környékezvén őt a hős apák.
Ősz Peterdi ösmer vendégére,
A király az: "Áldás életére!"
"Fény nevére, áldás életére!"
Fenn kiáltja minden hű ajak;
Százszorozva visszazeng nevére
A hegy és völgy és a zárt falak.
Haloványan hófehér szobornál
Szép Ilonka némán és merőn áll.
"A vadászhoz Mátyás udvarában,
Szép leánykám, elmenjünk-e hát?
Jobb nekünk a Vértes vadonában,
Kis tanyánk ott nyúgodalmat ád."
Szól az ősz jól sejtő fájdalommal,
S a bús pár megy gond-sujtotta nyommal.
És ha láttál szépen nőtt virágot
Elhajolni belső baj miatt,
Úgy hajolt el, félvén a világot,
Szép Ilonka titkos bú alatt.
Társasága lángzó érzemények,
Kínos emlék, és kihalt remények.
A rövid, de gyötrő élet elfolyt,
Szép Ilonka hervadt sír felé;
Hervadása líliomhullás volt:
Ártatlanság képe s bánaté.
A király jön s áll a puszta házban:
Ők nyugosznak örökös hazában.
1833
VÖRÖSMARTY MIHÁLY:SZÉP ILONKA
II
Áll-e még az ősz Peterdi háza?
Él-e még a régi harc fia?
Áll a ház még, bár fogy gazdasága
S telt pohárnál űl az ősz maga.
A sugár lány körben és a vendég;
Lángszemében csábító varázs ég.
S Hunyadiért, a kidőlt dicsőért,
A kupák már felvillantanak,
Ősz vezére s a hon nagy nevéért
A vén bajnok könyei hultanak;
Most könyűi, vére hajdanában
Bőven omlott Nádor ostromában.
"Húnyt vezérem ifju szép sugára"
Szól az ősz most "éljen a király!"
A vadásznak vér tolúl arcára
S még kupája illetetlen áll.
"Illetetlen mért hagyod kupádat?
Fogd fel gyermek, és kövesd apádat."
"Mert apád én kétszer is lehetnék,
És ha ittam, az nincs cenkekért;
Talpig ember akit én említék,
Nem gyaláz meg ő oly hősi vért!"
S illetődve s méltóság szemében,
Kél az ifju, tölt pohár kezében:
"Éljen hát a hős vezér magzatja,
Addig éljen, míg a honnak él!
De szakadjon élte pillanatja,
Melyben attól elpártolni kél;
Egy király se inkább, mint hitetlen:
Nyűg a népen a rosz s tehetetlen."
S mind zajosban, mindig hevesebben
Víg beszéd közt a gyors óra ment.
A leányka híven és hivebben
Bámulá a lelkes idegent.
"Vajh ki ő, és merre van hazája?"
Gondolá, de nem mondotta szája.
"Téged is, te erdők szép virága,
Üdvözölve tisztel e pohár!
Hozzon Isten egykor fel Budába;
Ősz apáddal a vadász elvár;
Fenn lakozva a magas Budában
Leltek engem Mátyás udvarában."
Szól s bucsúzik a vadász, rivalva
Inti őt a kürthang: menni kell.
Semmi szóra, semmi bíztatásra
Nem maradhat vendéglőivel.
"Emlékezzél visszatérni hozzánk,
Jó vadász, ha meg nem látogatnánk."
Mond szerényen szép Ilonka, állván
A kis csarnok végső lépcsején,
S homlokán az ifju megcsókolván,
Útnak indúl a hold éjjelén.
S csendes a ház, ah de nincs nyugalma:
Fölveré azt szerelem hatalma.
I
A vadász ül hosszu méla lesben,
Vár felajzott nyílra gyors vadat,
S mind fölebb és mindig fényesebben
A serény nap dél felé mutat.
Hasztalan vár; Vértes belsejében
Nyugszik a vad hűs forrás tövében.
A vadász még lesben ül sokáig,
Alkonyattól vár szerencsejelt:
Vár feszülten a nap áldoztáig,
S ím a várt szerencse megjelent:
Ah de nem vad, könnyü kis pillangó
S szép sudár lány, röpteként csapongó.
"Tarka lepke, szép arany pillangó!
Lepj meg engem, szállj rám kis madár;
Vagy vezess el, merre vagy szállandó,
Ahol a nap nyúgodóba jár."
Szól s iramlik, s mint az őz futása,
Könnyü s játszi a lány illanása.
"Istenemre!" szóla felszökelve
A vadász: "ez már királyi vad!"
És legottan, minden mást feledve,
Hévvel a lány nyomdokán halad.
Ő a lányért, lány a pillangóért,
Verseneznek tündér kedvtelésért.
"Megvagy!" így szól a leány örömmel,
Elfogván a szállongó lepét;
"Megvagy!" így szólt a vadász, gyönyörrel
A leányra nyújtva jobb kezét;
S rezzent kézből kis pillangó elszáll;
SZIMONIDÉSZ:ARETÉ
Van tanítás erről is:
férfi erénye magas, járatlan sziklaszirteken lakik;
könnyü lábu nümphák szent kartánccal ott veszik körül,
és akármilyen halandó szem nem is láthatja őt,
csak kibe izzadság foga mart, a lélekemésztő,
s bátran lép a csúcsra fel.
Trencsényi-Waldapfel Imre
Hát ez a táma nekem bizony eléggé "necces", mert akármennyire is erőltetem az agyam, én csak FESTÉKEKBEN tudok gondolkozni, illetve azok kikeverésében. Pl. már a festékboltban is bármilyen szintetikus festékárnyalatról viszek is mintát, ők se perc alatt kikeverik hajszál pontosan olyanra.
A fénytörés miatt látszik kicsit másnak, mert a hintaágy napos részen van, a nagy hinta felső áthidaló vascsöve szintén, így az teljesen egyforma. Az oszlopa is olyan, de árnyékban van a képen.
Így jártam pl. a kerti hintámmal, mikor kaptam egy hintaágyat a tantestülettől búcsúajándékként nyugdíjba vonulásomkor, és a meglévő robusztus szürkére festett régi hintámat is olyan sötétkékre akartam átfesteni, és elég jól sikerült, legalábbis a SZÍN jó lett:
Nos, a baj az, hogy a fénytan, akárcsak a hőtan, ha jól tudom, az ugyi a fizika körébe tartozik, és azt - bár nem voltam belőle se rossz! - eléggé elfeledtem sajnos... Két évet végeztem belőle reálgimiben, és hát elsőben növénytant, másodikban állattant tanultunk, de nem mutattam ezek iránt sem túl nagy érdeklődést!:(((
Így aztán nem nagyon tudom, milyen féle SZŰRŐKRŐL beszélsz?
Rajzóránk komolyabban csak elsőben volt, a többiben nem emlékszem, hogy lett volna, különösen nem harmadiktól, amikor már átmentem a zenegimibe. Ott aztán se rajz, se ének, se földrajz, de biosz se volt komolyan, a fizika meg erősen lebutítva, kis vékony tankönyvünk volt, valamelyik technikumnak való... Rajz helyett művészettörténetet tanultunk, az fontosabb volt a stíluskorszakok miatt, ez kapcsolatban állt a zenetörténettel...
Hiányosságomat pótolandó, mostanában szereztem be könyveket a fizikával kapcsolatosan, de sajnos Leonard Susskind (AZ ELMÉLETI MINIMUM I-II Amit a fizikához tudni kell) egyik kötete sem foglalkozik se fénytannal, se hőtannal, ehelyett van KLASSZIKUS MECHANIKA ÉS KVANTUMMCHANIKA!:(((
Namár most!
Kérdésem tehát továbbra is: MILYEN SZŰRŐKRŐL van szó a színkeverések esetében, amikről beszélsz?
Ha színes üvegekről, azt értem, de az nem szűrő, legalábbis "háziasszonyi szemmel" nézve nem! :DDD
Íme egy csomó színes üvegablak:
/Na, kellett Neked ilyen BUTA (zenész) NŐVEL beszélgetni! ;o)/