Tudathasadás
Közélet
2009. jún. 19.

<p style="text-align: justify;">Alávaló kommcsik, megtért bárányok és a többiek</p>

Vajon amikor Kövér László azon elmélkedik, „nem lehet demokráciát, polgári társadalmat építeni azokkal, akik a kommunista rendszert kiépítették, fenntartották, működtették”, nem találja különösnek, hogy amely párt nevében e magvas gondolatokat megfogalmazza, annak soraiban ha nem is tagként, ám a lehető legszorosabb együttműködést kialakítva büszkén feszít Pozsgay Imre és Szűrös Mátyás, az állampárti idők élvonalbeli gigászai. Utóbb említett elvtárs… bocsánat, úriember – ahogyan az az MSZMP zárt üléseit rögzítő, a minap nyilvánosságra hozott hangfelvételből is kitetszik – még 1989-ben is roppant mód elégedett volt sajátjaival, míg Pozsgay Grósz Károly és Nyers Rezső társaságában azon lamentál Nagy Imre újratemetésének előestéjén, hogy vörös vagy nemzetiszínű lobogót tűzzenek ki a megemlékezésen. Mindennek ismeretében leginkább a diáknyelvből kölcsönzött szlengek – „necces” vagy még inkább: „cakkos” - alkalmasak a Kövér által elmondottak jellemzésére. Akiknek e szavak nem sokat mondanak, azok számára talán a „véleményes” a helytálló jelző, bár ez mintha elvenné a harcsabajszú radikális gondolatainak élét és annak abszurditását se fejezi ki kellőképp.

Védhető álláspont volna a teljes nagytakarítás-elmélet, de ahhoz az ötletgazdának jó példával kellene elől járnia, és – példának okáért - közölni a fent említett személyekkel és még tucatnyi fideszes vagy Fidesz-közeli kollégával, köztük Schmitt Pállal, hogy eljött a búcsú ideje. Ám Kövér valamilyen furcsa ok folytán kizárólag az MSZP-ből akarja száműzni az egykori pártfunkcionáriusokat. Vitán felül áll, ő maga, miként főnöke-cimborája, Orbán is kérlelhetetlen és hiteles antikommunisták (, és ez még akkor is igaz, ha hosszú évekig liberális szerelésben győzködtek minket minderről), ám ez is csak egy újabb érv arra nézvést, hogy először a saját portájuk előtt sepregessenek, mielőtt a gyűlölt szomszéd kertjét kezdenék feltúrni.

A ház körüli teendők végeztével pedig hasznos volna egy kis időt fordítani Tarlós István történelmi ismereteinek elmélyítésére. Ha ugyanis igen nagy jóindulattal azt feltételezzük, nem a szélsőjobbal való kacérkodás újabb bizonyítéka köszönt vissza a „szebb jövőt” búcsúzásban a legutóbbi kormányellenes demonstráció végeztével, kénytelenek vagyunk elhinni a politikusnak, hogy ő bizony nem volt tisztában azzal, hogy anno a nyilasok használták, napjainkban meg a jobbikosok, gárdisták, vármegyések alkalmazzák előszeretettel e formulát. Tarlós „eset utáni” magyarázkodása, védekezése egyenesen szánalmas, hogy ti. akkor mostantól „Jó napot!”-ot sem kívánhat senki ember fiának, hisz ekképp is köszöntötték egymást a dicstelen időkben. Szóval adott ez a hihetetlen találó és kifejező „lebensraum” („élettér”) kifejezés, amit frappánsan alkalmazhatna bármely német polgár, hisz nem más, mint egy geopolitikai meghatározás, melyet az 1890-es években használtak először, de mégsem teszi, merthogy a birodalmi Németországban más jelentéssel/értelemmel ruházták fel. Valójában – ki ne tudná - ugyanaz a méltatlan játék zajlik, mint a turul és az árpádsáv esetében. Valamiért az ezernyi ősi magyar jelkép közül is kizárólag azok kerülnek elő újra és újra, azokat kell óvni a ballib’ hazaárulóktól, azokkal bizonyítható a végtelen hazaszeretet, melyek egyúttal a Szálasi-korszakot is felidézik. Bizonyára a véletlen műve, hogy pont arra a két szimbólumra esett a választás, melyek a nyilas érában is aktív használatban voltak.

Egyre inkább úgy tetszik, a Fidesz legálisan vehet hülyére akárkit, jóllehet ez a folyamat már akkor kezdetét veszi, mikor az állampolgár kísérletet tesz valamiféle tájékozódásra a Hír TV közbeiktatásával. Ugyanis csakhamar megtudja, a hatalmas politikai ellenszél dacára– értve ez alatt helyi szinten négy főt: Winkfein Csabát, Nyíri Attilát, Varga Győzőt és Miavecz Jenőt, országos viszonylatban pedig pályázatokon elnyert többszáz millió forintot – azért épül-szépül Esztergom.

A grandiózus építkezések előtt azonban olykor előbb bontani kell –persze szigorúan pajszer nélkül. Ja, ez – a számtalan oknyomozó-leleplező-igazságot felderítő riport ellenére – még nem került szóba…

 

B.G.

(forrás)