Megdöbbentő interjú Kui Rózsával, Meggyes Tamás polgármester feleségével - I. rész

Megdöbbentő interjú Kui Rózsával, Meggyes Tamás polgármester feleségével - I. rész

Törölt felhasználó
2009. 06. 03. 13:33

Kevés olyan asszony él Esztergomban, akiről annyit beszéltek volna, mint Meggyes Tamás  feleségéről. Kui Rózsa 10 éve él Esztergom polgármesterével, ám a sok róluk szóló városi legenda ellenére alig tudunk róla bármit is.

 

Az országgyűlési képviselőket törvény kötelezi nyilvános vagyonnyilatkozat tételére. A nagyközönség ebből értesülhetett arról, hogy Meggyes Tamás és Kui Rózsa különváltak egymástól. A hetekben pedig egy SMS járta körbe városunkat, amely a polgármester hűtlenségéről szólt. Ezek a történések újraindították és megerősítették a régi pletykákat.

A pontot az i-re pedig egy ismeretlen által a szerkesztőségünkhöz is eljuttatott rendőrségi jegyzőkönyv tette fel, amelyet az Esztergomi Rendőrkapitányság Bűnügyi osztályán vettek fel még 2004-ben, és személyi szabadság megsértésének megalapozott gyanúja miatti Meggyes Tamás ellen – akkor még – folyamatban lévő eljárás alatt.

Kézenfekvő megoldás volt megkeresni Kui Rózsát és őt megkérdezni a történtekről.

 

Kui Rózsa: Épp a mai nap kaptam kézhez azt az idézést, amely a válóperünk első fordulójára szól. Ebből a levélből bizonyossá vált számomra az, hogy Meggyes Tamás komolyan gondolja azt, hogy a gyermekeimet el akarja szakítani tőlem. Keresetében kérte a bíróságot, hogy a gyerekek nála legyenek elhelyezve, mindezt így indokolta: „Álláspontom szerint az alperes nem tudja biztosítani számukra a megfelelő körülményeket, mely a nevelésükhöz, fejlődésükhöz szükséges. Magatartása miatt gyermekeink nevelésére és gondozására nem tartom alkalmasnak.”

 

Hogyan élte meg ezt?

 

Már régebben is megüzente számomra, hogy ilyen tervei vannak. Minden hazug híreszteléssel ellentétben ez volt az, amely számomra világossá tette: csak a nyilvánossághoz fordulhatok segítségért. Szó sincs itt sem pénzről, sem semmiféle politikáról! Egyedül a gyerekeimet akarom biztonságban tudni.

 

Mi vezetett oda, hogy válásra kerüljön a sor?

 

Mindvégig kitartottam férjem, a szeretetem és a hitem mellett. Ennek ellenére ma már sokszor megkérdezem magamtól, hogy „vajon kivel éltem együtt? Ki ez az ember?”.

Kilenc hónapja elviselhetetlenné vált számomra Meggyes Tamás életvitele. Ekkor vetődött fel bennem az, hogy éljünk külön. Ebben – a gyermekek érdekeit messzemenően figyelembe véve – az anyósom is támogatott. Én ezt akkor egy próbának képzeltem, hogy bírjuk-e egymás nélkül. A kérdés idén áprilisban eldőlt. Tamás szinte nyíltan felvállalta kapcsolatát szeretőjével, aki nem mellesleg férjezett asszony és a férjem beosztottja. Később kiderült, hogy ez a viszony már évek óta tart. Beszélgettem a férjem szeretőjének házastársával, az ő véleménye is az, hogy érthetetlen és összeférhetetlen ez a munkatársi-szeretői kapcsolat.

 

A gyerekek hogyan viselik ezt a helyzetet?

 

Ők azok, akik miatt most én itt vagyok és beszélgetünk ezekről a dolgokról. Semmi mást nem akarok, csak azt, hogy ők nálam maradjanak. Szerintem mindenki, akinek van gyermeke, tudhatja azt, milyen a félelem attól, hogy valaki elveheti a gyerekeket. A szívem alatt hordtam őket, én szültem, én szoptattam őket. Én tanítottam a szobatisztaságra, a beszédre,  nevelem őket a nap 24 órájában. Az elmúlt hat év alatt nagyon keveset aludtam, mégis a leggyönyörűbb időszak volt az életemben. Még most is gyereket szerettem volna szülni. A férjem az aki ezt legjobban tudja. Ezt a kapcsot csak az Isten szakíthatja el. Bár volt a férjemnek egy olyan mondata néhány évvel ezelőtt, amit rajtam kívül még legalább négyen hallottak, hogy ő egy félisten. Azt gondolom, hogy ehhez egy félisten kevés, ehhez a jóisten kell.

 

Áprilisról jut eszembe, hogy épp egy éve gyújtották fel az Önök családi házát. Miként élte ezt meg?

 

Számomra ez volt a végső remény elvesztése. Bíztam benne, hogy abban a házban fogjuk megtalálni a boldogságot végre. Ez a remény elveszett. Intő jel volt számomra, hogy amikor aznap felhívtam őt megérdeklődni, hogy mennyire égett le a házunk, ő azt mondta nekem: „Miért érdekel az téged, te is ugyan olyan áruló vagy mint akik felgyújtották a házat.”

Ezt abban a pillanatban nem tudtam hova tenni. Tíz évig maximálisan az ő érdekeit vettem figyelembe. Másnap a felgyújtott házam kertjében sajtótájékoztatót adott amiben azt nyilatkozta, hogy a családját meg fogja védeni. Néhány órával előtte pedig árulónak nevezett még engem, a gyermekei anyját? Egy lapon emlegetett a házamat felgyújtó emberekkel?!

Nekem nemcsak a házunk felgyújtása okozott tragédiát, hanem az is, hogy férjem ezt úgy élte meg, hogy a ház csak az övé.Normálisan a házaspár tragédiája ez, a páré, két emberé. Ő még ezt is ki akarta sajátítani, ezt is el akarta venni tőlem.

Ha jobban belegondolok, velem minden szörnyűség áprilisban történik.

 

Áprilisi dátum szerepel egy, az interneten keringő kihallgatási jegyzőkönyvben is.

Arról a napról a következők szerepelnek a jegyzőkönyvben:

„április 9-én összeszólalkoztak valamin. Meggyes fogta magát, és ezután elment moziba. (…) Rózsa a kulcsot, mivel összevesztek, bent hagyta a zárban, és nem akarta beengedni este.(…) Ezután én akkor tudtam beszélni a Rózsával, amikor a Meggyes elment dolgozni. Akkor mondta nekem, hogy őt akkor este ismét bántalmazta a Meggyes, és közben, hogy ne legyen zaj, egy párnát nyomott az arcára. Mondta a Rózsa, hogy neki halálfélelme volt, azt hitte, hogy meg fog fulladni, meg fog halni. (…) A lakásba a Meggyes úgy jutott be, hogy elment a Tescoba, és ott vett egy feszítővasat, és azzal nyitotta ki az ajtót. (…) Amikor bement, akkor rögtön nekiesett a Rózsának, és bántalmazta. Én szombaton, az eset után láttam azt, hogy a bal arcán van egy vörös folt, és kicsit be volt dagadva is. Ez véleményem szerint egyértelműen egy ütés következménye. (…) Ez az egész azért durva, mert Meggyes Tamás mindezt a gyerekek előtt teszi. (…) Én azért mondtam el mindezt, mert ez nem mehet így tovább, ilyet nem lehet gyerekek előtt csinálni, féltem a Rózsát meg a gyerekeket, nem akarom, hogy valami baj legyen. A Rózsa viszont ezeket nem meri elmondani, mert fél a Meggyestől.”

 

 

Mi az igazság?

 

Az ügy a szomszédok bejelentése alapján indult, akik látták a betört ajtót. Nehéz róla még így öt év távlatából is beszélnem, de sajnos azt kell mondjam, hogy az, ami abban a jegyzőkönyvben van, az a valóság.

Öt hónapig egyedül vártam a gyermekem világra jövetelét, mert akkor is magamra hagyott. Ez után a nehéz időszak után, első gyerekünk megszületését követően a negyedik hónapban történtek a fent említett események. A tanú vallomásában szereplő dolgok a szomorú igazságot tartalmazzák.  Soha nem gondoltam volna, hogy a férjem pajszerral fog betörni közös otthonunkba. Az, hogy mindezt úgy tudja megtenni valaki, hogy a kezemben ott volt négy hónapos közös gyermekünk, azt a legrosszabb álmomban sem feltételeztem volna. Másnap reggel a szomszédom megkérdezte, hogy jól vagyok-e? Sajnos ez a kérdés nem először és nem utoljára hangzott el akkor! De nem ez volt a legdöbbenetesebb élmény közös életünk során. Ám ezekről most még nem szeretnék beszélni.

 

Amennyiben ez a valóság, akkor miért vonta vissza akkor a vallomását?

 

Többek rábeszélésére – legfőképpen Meggyes Tamás utasítására, az ő érdekeit védve – a  családom és főleg a gyermekeim érdekében vontam vissza akkor vallomásomat. Most viszont úgy érzem, hogy csak a nyilvánossághoz fordulhatok segítségért!

 

Folytatjuk...

Törölt felhasználó

2009. 06. 03. 14:24

Kösz, megnyugtattál.:) Az előbb is írtad, hogy folyt.köv.?

Törölt felhasználó

2009. 06. 03. 14:15

Ez "csak" az első rész...

2009. 06. 03. 14:03

Ez lenne a hetekkel ezelőtt beharangozott mélyinterjú?! Remélem nem...