Az emberek által 20 éve hátrahagyott területet idővel visszafoglalta a természet. A területen honos állatfajták populációi megsokszorozódtak, és olyan, évtizedek óta nem látott állatfajták is megjelentek, mint a hiúz, vagy az uhu. Sőt, újabban még medvenyomokat is fel lehet fedezni a Zónán belül, mely állatfajta évszázadok óta nem őshonos Ukrajnának ezen területén. A nukleárisan szennyezett területek élővilágának kutatásával egy új tudományág, a radioökológia művelői foglalkoznak. Az állatok nem érzékelik a sugárzást, emiatt elfoglalják és benépesítik a nukleárisan szennyezett területeket is. Rengeteg madár fészkel például az erőműt borító szarkofág belsejében: seregélyek, galambok, fecskék, rozsdafarkúak.

A zóna radioaktív ugyan, de nincs gyomirtó, nincsenek mérgek, ipar, közlekedés és a mocsarakat újrakialakulását sem gátolja senki.A vaddisznók állománya megnyolcszorozódott 1986 és 1988 között, szaporodásukat csak a hasonlóan újraéledő farkasok zavarják.

A helyzet nem volt ilyen rózsás a katasztrófát követő első hetekben és hónapokban amikor a sugárzási szint a jelenleginél sokkal magasabb volt. A reaktor közvetlen közelében négy négyzetkilométernyi fenyőerdő - a leginkább érintett területeken pedig teljes populációk pusztultak el. A messzebb élő állatok is elpusztultak vagy szaporodásképtelenné váltak, de a túlélő következő generáció egyedei egészen normális populációvá értek.

Mostanra a területen élő állatok hozzászoktak a radioaktivitáshoz. A húsuk az ember számára túl radioaktív és emiatt nem fogyasztható - de maguk az állatok egészségesek. A kutatók időnként befognak egyedeket, megjelölik őket és feljegyzik ha újra az adott példány újra eléjük kerül. Ezekből a kísérletekből derült ki, hogy a radioaktív területeken élő állatok élettartama nem alacsonyabb, mint a tisztább területen élő fajtársaiké. Amikor azonban a tisztább területekről befogott példányokat az erősen szennyezett területre vitték, azok ott nem érezték jól magukat. A helyben élő és az újonnan érkezett példányok között jelentős különbség volt a túlélési esélyeket illetően. A kutatók a szennyezett területen honos példányokban találtak DNS mutációkat, de semmi olyat, ami az egyed fiziológiáját, vagy reprodukciós képességét érintette volna. Az életképtelen mutációkkal ellátott egyedek ugyanis jóval előbb elpusztulnak, mint hogy a kutatók megfigyelhetnék őket.

Az vitathatatlan tény, hogy az állatvilág, a populáció (és nem egyes egyedek) életképessége szempontjából az emberek eltávolítása sokkal pozitívabb hatásúnak bizonyult, mint ami kárt a radioaktivitás okozott. James Lovelock 2001-es a Daily Telegraph-nak írt cikkében egyenesen a rról ír Csernobil kapcsán, hogy kis mennyiségű nukleáris hulladékot kellene tárolni a trópusi dzsungelekben és más élőhelyeken, amik őrzői lehetnének az élővilágnak, hiszen talán nincs az a kapzsi befektető, aki egy nukleárisan szennyezett terület fáit kitermelné vagy oda ültetvényt telepítene.

A csernobili Zóna egy részét Belorusszia már hivatalosan is természetvédelmi területté nyilvánította. Ukrajnában is vannak tervek a 2500 négyzetkilométernyi evakuált terület nemzeti parkká nyilvánításáról.