7-es busz fordul a gyakorlóiskola előtt a belváros felé – még valamikor 2007 elején

A búbánatvölgyi iskolabusz egyébként nem újkeletű kezdeményezés: a 2002-es őszi választások előtt már egyszer közlekedett a „10-es járat” az autóbusz-állomás és a kerektói parkoló között, naponta háromszor. A kezdeményezés mindösszesen három hónapot élt, a járatot az önkormányzati választások után három héttel megszüntették. A kihasználatlanság (az utolsó – 18:40-es – buszon többnyire e sorok írója utazott egyedül) nem meglepő annak tükrében, hogy a kerektói „végállomáson” kiszögelt papírfecnitől eltekintve a járat menetrendjéről csak néphagyomány útján lehetett tájékozódni.

Átgondolatlan fejlesztések

Az esztergomi helyi járatok útvonala és menetrendje az 1970-es évek óta alig változott, ha mégis, annak is többnyire az utasok látták kárát. 2005 februárjában Kertváros ellátásának fejlesztése érdekében a mostani 3-as helyijárat helyett a 3-as és 4-es buszok útvonalának összevonásával létrehozott 44-es járat közlekedett. A minimálisan előkészített kísérlet teljes kudarccal zárult: a gyakran húsz perces késések és a kertvárosi utasok folytonos panaszai miatt két hónapon belül visszaállt az eredeti menetrend.

Az igencsak elavult hálózat nagy részét gyakorlatilag használhatatlanná tette a 2007 augusztusában bevezetett új forgalmi rend. A Szentgyörgymezőt súroló 6-os és 7-es járatokat a Vár utca egyirányúsítása körforgalmú menetrendbe kényszerítette, és ez a helyzet az egyirányúsítás feloldásával sem változott, hiszen a Szent István tér felől 3,5 tonnás súlykorlátozás van érvényben. Mindkét járatot duplán sújtotta a rendelkezés, hiszen a Malonyai utca egyirányúsítása, illetve a Mária Valéria híd esztergomi lehajtójának – finoman szólva is érdekes logika alapján átszervezett – kereszteződése miatt az utasok értékes perceket veszítenek a Prímás szigetre, vagy az autóbusz-állomásra betérő járatokon utazva. A változást ugyanakkor nem követte a helyi közlekedés rendszerének újragondolása. Az eredmény: az irreálisan megállapított menetidő miatt lemaradó utasok, öt ember a 7-es buszon a délutáni csúcsban, a valóságban nem is létező megállóhelyek a menetrendben, illetve fanyar mosoly a Szentgyörgymezőre utazók arcán, miközben buszuk a 11-es úton halad a városból kifelé, Kettőspincére.

A kertvárosiak sem feltétlenül járnak jól a közelmúltban bevezetett változtatásokkal. Az, hogy a buszok betérnek a Szalézi lakótelepre, a kertvárosi temetőhöz vagy a Tesco áruházhoz, önmagában jó ötlet, hiszen hiányzó kapcsolatokat pótolnak. Viszont ebben sem árt következetesnek lenni. A naponta egy-két alkalommal betérő járatok indulási időpontjait ugyanis nehéz követni, így sokszor fel- és leszálló utasok nélkül kanyarog a 4-es busz a Szalézi-telepen, miközben a 7-es járat meghosszabbításával – az ipari parkon át – a terület egész nap folyamatos ellátást kaphatna.

Fehér foltok

Tény, hogy Esztergom utcaszerkezete nem kedvez a nagy méretű járművek (így buszok) közlekedésének, azonban így is szép számmal akadnak olyan ellátatlan, illetve kvázi ellátatlan területek, melyeknél a tömegközlekedés minimális beruházással, vagy pusztán adminisztratív döntéssel biztosítható lenne.

A legszembetűnőbb példa erre az újonnan létesült szentgyörgymezei lakópark, melynek egyes házai a legközelebbi buszmegállótól több, mint 1200 méterre vannak. Az utcák elég szélesek ahhoz, hogy akár csuklós autóbusz is közlekedhessen rajtuk, a lakópark elegendő utazási igényt generálna, bekapcsolására a helyi közlekedési hálózatba azonban a hosszútávú koncepcióban sincsenek tervek.

Még könnyebben, külön beruházás nélkül bevonható lenne a Vadvirág lakópark, illetve Csenke és Búbánatvölgy egy része, hiszen a 11-es úton csúcsidőben félóránként közlekedik helyközi járat, a megállóhelyek is adottak. A gond csak az, hogy a Volánbusz járatai átlépik Komárom-Esztergom megye határát, ezért városi bérlettel nem vehetőek igénybe. Egy 2007 júniusában megrendezett fórumon azonban a Volánbusz képviselője – egy kérdésre válaszolva – megerősítette, hogy elvileg csak megegyezés kérdése, hogy a Volánbusz az esztergomi bérleteket elfogadja járatain a város közigazgatási határán belüli utazáskor.

És ez még rosszabb lesz

Sok vidéki városban – így Esztergomban is – problémát okoz, hogy a helyközi járatok végállomása és a vasútállomás egymástól távol esnek a városon belül, így ahelyett, hogy az autóbusz-vonalaknak a vasútra „ráhordó” szerepük lenne, a vasúti és a közúti személyszállítás gyakorlatilag egymás elől szipkázza el az utasokat. Esztergomnak azonban nagyszerű lehetősége lenne arra, hogy a buszpályaudvart és a vasútállomást egy ún. intermodális csomópontban egyesítse, mint ahogy történt ez nemrég Tatabányán is. Ehelyett az esztergomi városvezetés inkább feláldozza a naponta ingázók kulturált kiszolgálásának lehetőségét – gazdasági érdekeinek oltárán. Hiszen a jelenleg megvalósulni látszó beruházás, melyben az új buszvégállomás a Tesco mellett épül fel, csak az áruházláncnak és az önkormányzatnak éri meg, mert utóbbinak nem kell pénzt áldoznia erre a célra. A pályaudvar leendő használóinak érdekeivel viszont látszólag senki sem törődik.

Még kétségbeejtőbb a helyzet, ha az új helyijárati útvonalak terveire tekintünk. (Hídlap, Körbe a városban, 2008. ápr. 5.) Az önkormányzat még az ezredforduló környékén három terv közül választotta a győri Széchenyi egyetemét, melyben az esztergomi helyi közlekedést körjáratos rendszerűre állítanák át. Ezek az útvonalak azonban akkor sem és most sem tükröznek valós igényeket, hiszen valószínűleg a Búbánatvölgy és Pilisszentlélek közvetlen összekötését igénylők száma elég csekély, ugyanakkor az sem valószínű, hogy szívesen kerüli meg a fél várost az aranyhegyi lakótelepről mondjuk a Szent Erzsébet gimnáziumba tartó diák. A kertvárosiak sem járnak jobban: a tervezet szerint az Oktáv szakképző iskolát és a leendő Arany János iskolát csak elhagyni lehet majd, a kertvárosi lakóterületekről megközelíteni viszont legalábbis bajosan.

Ahhoz, hogy Esztergom fellélegezhessen a már most fojtogató mértékű forgalom alól, megfelelő alternatívát kell nyújtani. Színvonalas közösségi közlekedést. Sajnos azonban ennek a ténynek a felismerése úgy tűnik, várat magára. Az idő fogytán: az új pályaudvar megépülése évtizedekre fogja – rosszul – meghatározni a fejlesztés irányát, és aki már egyszer autóba ült, azt sokkal nehezebb lesz visszaszoktatni a buszra, mint megtartani azokat, akik még napról-napra rendületlenül várakoznak a megállóban.

Páni Ádám