Boldoggá avathatják Meszlényi Zoltánt

Üvegablak készült Meszlényi Zoltánról

Erdő Péter bíboros áldotta meg a Meszlényi Zoltán vértanú-püspök boldoggáavatására készült ólomüvegablakot Nyergesújfaluban, a Szent Mihály-búcsú alkalmából.

A városi önkormányzat képviselőinek felajánlása tette lehetővé, hogy Simon Kata helybeli művésznő elkészítse a 10m2 nagyságú alkotást, amelyet az 1770-ben épült templomban helyeztek el.

Az ünnep keretében nyolc felnőttet részesített a bérmálás szentségében a főpásztor.

Ha a kereszténység a befogadó szeretetnek a globalizátora , akkor én globalista vagyok::-).Ha a világ egységesen fejlődik a globalizmus révén, az éhezőknek több kenyér jut, akkor én globalista vagyok....

Dottore - Te nem globalista vagy, hanem őszinte, szeretetre méltó, naív idealista - de így van ez jól, így teljes a világ. Szükség van rá, nagy szükség.

Biztosak vagytok abban, hogy, ami globalizáció az feltétlenül rossz ? Én egyáltalán nem ezt látom. A globalizáció nem lehet egységes fogalom.

Én hiszek egy nemzetek fölötti érdekszövetségben, ami az egymás teljes elfogadásán alapul. Soha nem hittem, hogy egyetlen más nemzetnél különbek vagyunk, vagy egyáltalán van nemzet, amely különb, mint a többi. Amely nemzetek némely pöffeszkedő fiai így gondolták magukról, mindig kiderült, hogy pontosan ők azok, akik egyes kérdésekben nem érnek fel a többihez. A mi nemzetünk többsége mindig is elfogadó és befogadó volt más nemzetek szülötteivel. Annak ellenére, hogy akadtak, akadnak sajnos köztünk, akik kereszténynek vallva magukat gyaláznak embereket származásuk, elesettségük miatt. De ebben az országban az ilyenek mindig alul fognak maradni.

Ha a kereszténység a befogadó szeretetnek a globalizátora , akkor én globalista vagyok::-).Ha a világ egységesen fejlődik a globalizmus révén, az éhezőknek több kenyér jut, akkor én globalista vagyok. Amíg albán Teréz anyák ápolják az indiai nyomorgókat, lengyel Kolbe atyák védik testükkel a zsidókat a német koncentrációs táborokban, spanyol szerzetesek jönnek Esztergomba, hogy felemeljék a cigányságot, egy globalistának tartott hit nevében, addig én globalista vagyok.

Az ide-oda áramló nemzetközi szemét, bóvli, gonoszság, más kárán gyarapodó tőke, magát nacionalizmusnak valló fasizmus is globalizáció. Ezek ellen azonban sohasem az erő, hanem a "globalizmus fenti formája" tudja mindig a harcot felvenni, még akkor is, ha időnként erőtlennek látszik.

Azt hiszem elkanyarodtam az alaptémától, elnézést. . Azt gondolom azonban, mindezek valahogy mégis kapcsolódnak a boildoggá avatáshoz.

Épp ez ennek az egyháznak egyik legnagyobb kérdésessége: sok-sok időn keresztül (végtéreis érthetően) a világ legagresszívebben terjeszkedő és domináns szervezeteként jelent meg.

A hiba biztosan bennem van, de nekem a katolikus egyházról először mindig a manaság annyiszor és annyi helyen kárhoztatott globalizáció jut az eszembe, és fordítva is...

Dottore, igaz és szép amit és ahogy leírsz.

Tette, amit tennie rendeltetett. Alázattal, nem hírnévre vágyva. A nagy bíboros árnyékában eltűnve, majd hatvan évig. Tette, mert neki ez rendeltetett.

Minden tisztelet kijár egy embernek, aki valódi emberséggel volt képes létezni - és "tenni a dolgát", ahogy írod. És úgy tenni a dolgát, ahogy azt kell - hiszen emberek vagyunk, mert ez lenne a természetes,... és mert Meszlényi úr papnak állt, az általa választott életmód és hivatás is erre kötelezte.

Ezért volt, és lesz most BOLDOG az ő Megváltójában.

Erre az utóbbi mondatra valóban inkább csöndesen hallgatni illik azoknak, akik számára az előző mondatok jelentősége a lényeges. Papi hivatását is tekintve, Meszlényi urat saját egyháza és hívő közössége részéről azonban ez az elismerés valószínűleg méltán megilleti.

Ami az egyházakkal kapcsolatos - először is az, hogy többes számban vannak, és ez így helyes és természetes. ( megjegyzés: a katolikus egyház ezek közül csak az egyik legősibb, van még a palettán.) Nem a minden áron történő hibakeresés, vagy kötekedés a lényeg, hanem az, hogy mit tesz és mit hirdet, főleg magáról. Utóbbi felvetés persze ostobaság, hiszen saját létének alapja az abszolutizmus, bármi mást tesz, saját magának létalapját kérdőjelezné meg hite szerint. Nincs ezzel sem baj, sőt semmiféle baj nincs - csak el kell fogadni, hogy nem mindenki egyformán érintett és érdekelt ebben a gondolatkörben, így. Épp ez ennek az egyháznak egyik legnagyobb kérdésessége: sok-sok időn keresztül (végtéreis érthetően) a világ legagresszívebben terjeszkedő és domináns szervezeteként jelent meg. Ez az, ami komolyan változásra szorul egy ideje, és innen az ellenkezés - egyesekben az ellenérzés is. Persze, ezek csak a saját következtetéseim, nem kizárt, hogy tévedek.

Nagyon elkeserít, amikor vészterhes korokban bátran kiállók emberi nagyságát nem ismerjük fel . Ahelyett, hogy örülnénk egy- egy példaképül állítható, kötelességét , személyes tragédiája ellenére is, hivalkodás nélkül teljesítő ember felidézésének az emlékezet homályából, fanyalgunk. Az eseményt arra használjuk fel, hogy apropót találjunk arra, hogy azokat bántsuk, akik a tiszteletet meg kívánják adni, a másokért való áldozatos életet, legalább utólag elismertetni.

Sokan keresik a hibát a keresztény történelmi egyházakban. Különösen azok legősibbjében, a katolikus egyházban. Sohasem vitattam, hogy lévén az egyház vezetői is emberek, közöttük is előfordulnak negatív személyek. Napjainkban is.

Ha azonban áttekintjük a kereszténység történelmét, a krisztusi eszme, a szeretetre, embertársaink megsegítésére törekvés mindig győz benne. Persze lehet itt most keresztesháborúkról, boszorkány-, tudományüldözésről beszélni. Az azonban vitathatatlan, hogy mindezeket a torzulásokat az egyház saját erejéből, önmagát felülbírálva küzdötte le. Nézzük csak a jobb-bal radikalizmus barna, fekete és vörös inges, emberségükből kivetkőzött iszonyatait. Soha nem látták be aljaságaikat.( MA SEM MÉG) Csak sok-sok áldozat árán lehetett győzni fölöttük. Mintahogy a liberális francia forradalom szabadosságba torkolló szörnyűségeit is csak sok-sok emberélet árán lehetett megfékezni.

Én tudom, hogy a mai egyházak is - mégha itt-ott felbukkan is tagjaik között egy- egy nemzetrontó -, lassan, de biztosan, a rájuk jellemző alapossággal felismerik, amit tenniük kell. Biztosan felismerik a jó és a rossz közötti különbséget. Biztosan felismerik azokat, akik hitről, "keresztény eszmei elkötelezettségről" szónokolnak, térden csúsznak - másznak, de ha a keresztényi szeretetről, megbocsátásról , nem a " haza", hanem a hazában élő emberek szeretetéről kérdezzük őket, csak gúnyos mosollyal válaszolnak.

Meszlényi Zoltán nem ilyen volt. Tette, amit tennie rendeltetett. Alázattal, nem hírnévre vágyva. A nagy bíboros árnyékában eltűnve, majd hatvan évig. Tette, mert neki ez rendeltetett. Ezért volt, és lesz most BOLDOG az ő Megváltójában.

Joel, abban igazad van, hogy Zsuzsi első hozzászólása enyhén szólva is otromba lett. Ellenben brutálisan őszinte. Megtehette volna, hogy hallgat - nem tette. Kétségtelen, hogy valami tiszteletet és stílust felvehetett volna, ellenben ő így érzi a dolgokat.

Egyébként valszínűleg szegény Meszlényi úrnak köze nincs a kirohanásához. Az, hogy álszenteskedést emleget - dolog. Mellesleg lehet is benne valami, de tudod, hogy nem akarok erről, mert parttalan lenne.

..csak azért, mert egy 60 évvel ezelőtt a hatalom által a hite miatt bebörtönzött, megkínzott és meggyilkolt ember emlékét meg kívánják tisztelni mindazzal amivel az egyház meg szokta tisztelni a mártírjait... hogyismondjam, óvatosan fogalmazva is böszmeség.

Igazad van, tényleg böszmeség. Ám szerintem épp a "csak azért" kitétel nem illik most ide - ennek más oka lehet. Sajnos az egyház is tud bőven okot szolgáltatni - és ez sajnos akkor is képes visszarúgni, ha épp egy tiszteletre és átgondolásra méltó cselekedet mindössze az apropót szolgáltatja. Ez is beidegződés - mint ahogy az ellenkezője is. Egyik sem helyes, illetve egyik sem ildomos és előrevivő.

Köszi a linket, át fogom olvasni egészében is.

Elnézést, de szerintem úgy nekimenni aktuálpolitikai okok miatt a jelenlegi egyháznak, mint azt az első hozzászólás teszi... csak azért, mert egy 60 évvel ezelőtt a hatalom által a hite miatt bebörtönzött, megkínzott és meggyilkolt ember emlékét meg kívánják tisztelni mindazzal amivel az egyház meg szokta tisztelni a mártírjait... hogyismondjam, óvatosan fogalmazva is böszmeség.

Ami Czakót illeti, eredetileg itt jelent meg a cikk: www.kortarsonline.hu

Ne a kiragadásaimat értékeld önmagukban. Részletesen elemzi a későbbi évtizedeket is.

Egyéb művei: www.czakogabor.hu

A polgár-droid választási lehetőségünkre gondolsz?:) Valóban megfontolandó egyszerűsítése a világképnek...

Térjünk vissza Meszlényire, szerintem nem érdemli meg ez a topik, hogy elvigyük aktuálpolitikai, vagy antiegyház irányba (legalábbis nekem nincs igényem egyikre sem).

Joel, eddig én szándékosan nem írtam, de most írok.

Zsuzsinak van igazsága - én komoly tisztelettel vagyok különféle emberek iránt, akik áldozatot hoztak eszméikért és hitükért -ez most sincs másként. Más kérdés, hogy magam is tudnék életképek tömkelegét msélni ennek pont az ellenkezőjéről, ahol bizony nem a papok voltak a szenvedő felek. Őket nem avatják boldoggá - ők csak egyszerű emberek voltak. Nem számít - csak nem kell valamit más elé, vagy fölé helyezni, mert az nem igazságos dolog - nekem ez a véleményem. Nincs nekem semmi bajom a hírrel és annak tartalmával sem, azonban ez kezd másfelé indulni.

Az általad hosszasan idézett cikk részben igaz a kora ötvenes-hatvanas évekre, és ott sem mindenkire. Aki ezt a cikket írta, nem kis elvakultsággal általánosít és valami nagyon komoly sérelem miatt elég visszatetsző módon habzik. Nem kevés populizmus és nem kevés marhaság is le lett írva, de végtére is belefér.

Joel, Veled szemben én több időt éltem le abban a rendszerben, a mi családunk számára pedig - ha nem is volt fenékig tejfel semmi, sőt - de messze nem volt ilyen sarkos iszonytat, mint amit itt olvasgatok. Utólag mindenki hihetetlenül bátran odamondogat, majd ő elmondja-alapon. Azért tisztelettel jelezném: ott és akkor is éltek emberek, éltek és túléltek. Lehetett élni és túlélni - sőt, nem volt kötelező elhülyülni és elbirkulni sem. Sok szempontból ma jóval birkábbak az emberek, mint akkor - pedig 20 éve nyoma sincs a büdös nagy elnyomatásnak.

Ez így nagyon kényes jég, Joel, könnyen reped. Nem kellene rajta ugrálni - szerintem.

konzervatorium.blog.hu

Még fontos részlet a cikkből:

A párt szerepéből következően a demokratikus társadalmakban megkülönböztethető gazdasági, politikai, ideológiai, sajtó-, művészeti stb. elitről nemigen beszélhetünk, hiszen a főnökök és élen állók mindenütt a megfelelő szintű pártvezetés „hatásköri listájáról” kerültek ki, és abszolút dzsoli-dzsókerként szökkentek szakmáról szakmára. Az apparátusi káder egyszer az ávónál serénykedett, máskor a nehéziparban, hogy aztán nagykövetként tűnjék föl Koppenhágában vagy főszerkesztőként Budapesten. Sokukról derült ki, hogy köztörvényes bűnöző, ámde a bűnállamban csak a politikai hibák számítottak véteknek, ezért a tolvajok, a szadisták, a garázdák nem pottyantak ki a kasztból, csak olykor-olykor s átmenetileg lejjebb csusszantak.

A szellemi elitet is a politikai bizottság próbálta összebütykölni a rendelkezésére álló anyagból. Rendszeresen neveztek ki írókat, művészeket és akadémikusokat, majd gazdagon dekorálták őket Kossuth-díjjal és mindenféle csillagokkal. Ugyanakkor Fülep Lajos, Hamvas Béla, Várkonyi Nándor életműve a fiókban porosodott, Kerényi Károly, Márai Sándor könyvei a határon túl rekedtek. Még Papp Lacinak is megtiltották, hogy megmérkőzzék a profi világbajnoki övért.

Az akkori köznyelv kontraszelekciónak nevezte az elithamisítást, melynek során a hitvány került fölülre, a jó alulra. Ez tette szükségessé a terrort. A valóságos elit ugyanis a maga természetes – helyesebben: normális – értékhierarchiájával összetartja a társadalmat. Erőszak nélkül. Hiszen a komoly ember komoly életre törekszik, számára a példakép mester, akit önként követ, még ha az út áldozatokkal jár is, mert mindenképpen tanulni, emelkedni szeretne. A hamis elit abnormális. Ma már nevetségesnek hat, de a hatvanas években tényleg egy suszter volt az igazságügy-miniszter, és ő oktatta a professzorokat jogtudományra. Ettől lett olyan az oktatás, mint a jogrend.

Nem ismerős?

Ha az előző idézet (és a cikk) nem lenne tiszta: az esetleg még hatalomban lévő "békepapi", ügynöki múlttal rendelkező egyházi személyek, akiknek felrónád az említett dolgokat ugyanannak a moszkovita MSZMP-nek a végtermékei.

Meszlényit Nagy Imre későbbi sorsához lehetne talán hasonlítani. Végülis mindketten a kommunista terror és a szovjet gyarmatosítás áldozatai.

Nagyjából ez: gilgames.blog.hu

a Népköztársaság bűnállammá lett: olyan gaztetteket követett el, alkotmányosított, s kényszerített ki alattvalóitól, amelyek mindenkor gyalázatnak számítottak – a gyilkosságtól a hazaáruláson át a rablásig. Nos, ez a hatalomképlet teremtett magának elitet. Mégpedig a korábbi elit három alapértéke: a műveltség, a kereszténység és a hazafiság nélkül. Sőt, azok ellenében.

*

A műveltség kapásból töröltetett, lévén az új előkelőségek elsöprő többsége iskolázatlan. Aki véletlenül érettségizett, eltagadta, amit tanult, mivel az összes tudomány helyettesítője a marxizmus lett, ami természetéből következően összeférhetetlennek bizonyult egyrészt az ún. klasszikus műveltséggel, másfelől pedig a legkorszerűbb ismeretekkel: a genetikával, a valószínűség-számítással, az atomelmélettel vagy akár Bartók zenéjével, Joyce írásművészetével stb. A nyelvtudás ténye potenciális bizonyíték lehetett egy bármikor bekövetkezhető kémperben. Megsemmisítették a kétkezi emberek sokgenerációs munkakultúráját is. A téeszcsék, a sztahanovizmus, a liszenkói agrárszélhámosság rendszerében a munkások és a parasztok régi elitjének tekintélye összeomlott, tisztessége, tudása, szorgalma nevetségessé lett. A helyzet a szó szoros értelmében alig leírhatóvá vált, mert olyan – eufém – nyelvet vezettek be, ami egyrészt a marxista zsargon ostobaságaiból, másrészt megszépítő hazugságokból építkezett, s megakadályozta a józan, paraszti ész járását. Kiesett a műveltségből a természetes erkölcsi érzék ápolásának és csiszolásának igénye is, hiszen az új vezetők egy része például a nyilaskeresztes mozgalomból jött, ugyanakkor ők is, a többiek is minden gondolatukat alá kellett rendeljék a Párt gyakran változó érdekeinek, s rendszeresen el kellett árulniuk barátaikat, rokonaikat.

Jellemző, hogy az elitképzőben, a pártiskolákon, majd a marxista esti egyetemen – népszerű nevén a foxi-maxin, mely a káderek számára osztott „diplomát” – kizárólag ideológiát oktattak, azt is csak évi egyetlenegy tantárgy erejéig! Sőt, a legfőbb pártfőiskolákon sem tanítottak nyelveket, vagy olyan tudományokat, melyeknek lett volna tárgyuk! Aminek pedig – ellentétben a „tudományos szocializmussal” – volt, például a filozófiatörténetnek, abból pontosan a tárgyat dobták ki: nem Szent Tamást vagy Nietzschét olvastatták – ha egyáltalán! –, hanem a róluk összehordott marxista hablatyot.

*

A kereszténység a szocialisták természetes fő ellensége kellett legyen. A marxizmus eleve ateista, politikai gyakorlata pedig olyannyira ideologikus és kizárólagosságra törekvő, hogy kiirt maga mellől minden más eszmét. Harmadrészt pedig a kommunizmus gyökeresen új világot akart teremteni, vadonatúj embert formálni. Ilyen demiurgoszi igyekezet hogyan is férhetne meg más istennel? Hát még azzal az erkölcsi függetlenséggel, amire a keresztény – a szent! – törekszik, hogy csak Istennek szolgáljon, lelkét másnak ne adja. Nos, az új hatalom éppen a lelkeket követelte, hogy engedelmes, a taktikai fordulatokat aggálytalanul követő, kis fogyasztású, igénytelen, de harcias súdrákat gyúrjon belőlük, akik olyan buták, hogy a Vezért képesek összetéveszteni Istennel.

A nevelésből kiiktatták a lélekképzést, az erkölcsi és esztétikai célokat. A szocialista új ember lehetett volna-e más, mint gyökértelen osztályharcos? Aki följelenti osztályellenség szüleit, ha azok hátráltatják a szocializmus építését, mint Pavlik Morozov? Ez a gyerek volt az összes úttörők példaképe, a Szovjetunió hőse. S lecke korosztályom oroszkönyvében. Morozov – a köréje szőtt legenda szerint – apját koncentrációs táborba juttatta, mert a papa állítólag akadályozta a kolhozszervezést. A történelem során először tiszteltek tettéért egy apagyilkost.

*

A hazafiság, a harmadik hajdani alapérték szintén antagonisztikus ellentétben állt a szocializmus érdekeivel, hiszen az ország a Szovjetunió gyarmata volt. Ezt magyarul nem mondták csak eufémül: minden fontosabb jogszabályban, vezércikkben, tankönyvben szakadatlanul hangsúlyozták a Szovjetunió vezető szerepét, a szovjet vezérek, pártjuk, tudományuk, sportjuk példakép mivoltát. A legfőbb állami ünnepnek az ország oroszok általi elfoglalásának napját tették meg. A káderutánpótlás szovjet egyetemeken nevelődött, függetlenül attól, hogy azok többségének színvonala meg sem közelítette a magyar felsőoktatásét. Az elit kiválasztásában az első szempont a Moszkvához való hűség volt. A legfontosabb főnököket – a pártfőtitkárt, a Politikai Bizottság tisztségviselőit – egyenesen a Kremlben jelölték ki.

Természetesen akadtak kivételek, de a Magyar Szocialista Munkáspárt mint az ország tényleges és formalizált „élcsapata” hazaszeretet helyett hazaárulásra szocializálta kádereit – leginkább azokat, akik karriert akartak csinálni.

"Nem az egyház. Egyes vezetők esetleg. De pont a Meszlényihez hasonló sorsok adhatnak erőt sokaknak ahhoz, hogy az egyházban még meglévő, ügynöki, besúgói és a Vatikánban a Szovjetuniónak kémkedő múltat sikerüljön már végre eltörölni..."

Nem az egyház, ok. Egyes emberek az egyházon belül. OK.

Akkor most nézzük a második világháború utáni negyven (vagy mennyi) évet: nem az MSZMP. Csak egyes emberek.

Erről mi a véleményed?

"elhunytnak"

Úgy érted a megkínzott, meggyilkolt érseknek.

"ez az egyház támogatja teljes mellszélességgel"

Nem az egyház. Egyes vezetők esetleg. De pont a Meszlényihez hasonló sorsok adhatnak erőt sokaknak ahhoz, hogy az egyházban valószínűleg még meglévő, ügynöki, besúgói és a Vatikánban a Szovjetuniónak kémkedő múltat sikerüljön már végre eltörölni...

"egy sorba helyezi őt a köztiszteletre méltó elődökkel"

Innen idéznék: magyarido.blog.hu

Ismert, Jancsi és Juliska kemencébe vetik a gonosz boszorkányt és megmenekülnek.

Igen ám! Csakhogy Jancsi megragadta a vénasszony egyik lábát, gondolva magában, hogy amikor Juliska hátat fordít, majd visszarántja a tűzből, és aztán valami ésszerű kompromisszumra jutnak a vén gonosszal: gyümölcsöző titkos együttműködés a jövőben… „Többet ésszel, Jancsikám!”

Juliska dettó.

És ők ketten ekkor egymásra kacsintottak. „Ki a tűzből, Vén Gonosz!”

A megegyezés már könnyen ment. „Tudjátok, gyerekek, a mézeskalács házikó mindig is ideális helyszíne volt a konszenzuskereső dialógusoknak”, mondta a boszorka, és már mosolygott.

Teltek, múltak az évek.

A hétfejű sárkány és bűnszövetkezete elrabolta a napot, a holdat, a csillagokat, és kitört a demokratikus átalakulás. Az öreg király egyik szeme nevetett, a másikat kiszúrták egy kis aprópénzzel. (Hogy mennyiért vették meg Király Kis Miklóst, az egy másik mese tárgya.)

Jancsiból falujukban polgármester — csinálódott.

Juliskából Jancsi alatt, iskola nélkül, pénzügyi előadó, könyvtáros, adminisztratív munkatárs és takarítónő — lett. Egyszerre.

Azután a rokonok is sorra. („Gyűlik a sok sütemény: rétes, béles, torta…”)

Így teltek, múltak a ciklusok.

„Jancsikám, szólt hozzá egy éjjel álmában a vénasszony, számoljunk!” Lefőtt erre Jancsi, csatakos lett a pizsama és a paplan. „Nyugodj meg, még nem ANNAK jött el az ideje, mosolygott a boszorkány hamiskásan. Figyelj, tudod te is, ebben a gagyi demokráciában polgármestert leváltani nem lehet, téged se lehet. Ez a negyedik ciklusod, neked már nem számít innen kezdve — ahogyan eddig sem számított — a választói akarat; kinyalhatják, Jancsi, neked biztos nyugdíjad lesz! Gondoltad volna annak idején, a te képességeiddel, hogy idáig juthatsz? Aki nem ismer, még tisztel is, mint közösségi első embert! Hát milyen öreganyád vagyok én neked? De félre az ömlengéssel, váltott hangot komoran, te most már biztonságban tudhatod magad, add nekem a talajt a lábad alól!”

Így történt, hogy elveszett Jancsi lába alól a talaj. Ettől az éjszakától kezdve nem volt többé ura semminek. Juliska költekezett és urizált, a falura pedig sötét letargia-ködöt fújt fogatlan szájából a Vén Gonosz, és ebből a ködből testet öltöttek lelkekre éhes katonái.

És Jancsi nem volt képes elmagyarázni senkinek, hogy nem ő a hibás…

milyen remek!

ettől aztán mindenkinek jobb lesz! pláne szegény elhunytnak...

képmutatás! szerintem

ne felejtsük el, hogy ez az egyház támogatja teljes mellszélességgel nagyszerű polginkat, kvázi ezzel példaképnek állítja őt elénk, szinte egy sorba helyezi őt a köztiszteletre méltó elődökkel

na, megyek hányni, önmoderálva: megyek aludni