Január 16-án tárgyalja az Apostoli Szentszék szentté avatási kongregációja Meszlényi Zoltánnak, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye mártírhalált halt segédpüspökének boldoggá avatási ügyét.
Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és az Egyháztörténeti Bizottság által rendezett, a néhai segédpüspök emlékére meghirdetett tanácskozáson Erdő Péter kiemelte: Meszlényi Zoltán emléke, "kegyelmi gazdagsága" hozzátartozik a főegyházmegyéhez.
Meszlényi Zoltán segédpüspököt azután választották meg a főegyházmegye kormányzására, hogy Mindszenty Józsefet 1948. december 26-án a rendőrség letartóztatta, illetve az őt helyettesítő Drahos János általános helynök 1950 júniusában meghalt - mondta a káptalani megválasztás egyházjogi hátteréről szóló előadásában Erdő Péter.
Kitért arra, hogy Meszlényi Zoltán káptalani helynök mindössze tizenkét napot töltött az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye élén, mert 1950. június 29-én elhurcolta őt a rendőrség, s később a börtönben meghalt. A bíboros szólt arról is, hogy Meszlényi Zoltán mellett volt másik jelölt is a főegyházmegye kormányzására, aki viszont "betegségére és járatlanságára" hivatkozva nem vállalta a feladatot.
Erdő Péter hozzátette: az 1950. június 17-én tartott káptalani választás előtt a Belügyminisztérium is jelezte, hogy bele akar szólni az utódlásba. Meszlényi Zoltán azért vállalta a tisztség betöltését, hogy ne csorbuljon a választás szabadsága. Miután bebörtönözték, 1950. július 5-én a Belügyminisztérium által követelt személy került helyére.
A bíboros utalt azokra a pápai dokumentumokra, amelyek a püspöki szék akadályoztatás miatti betöltéséről szólnak, ezek közül egyebek mellett megemlítette VIII. Bonifác pápa 1299-ben hozott, és IX. Pius pápa 1864-ben kelt rendelkezéseit.
Beer Miklós váci megyéspüspök hangsúlyozta: a kereszténység mártírjai tudatosan vállalták az üldöztetést és a halált, amit az örök életben való meggyőződésük és hitük miatt szenvedtek el. Felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztények sokszor kerültek szembe a hatalommal. Ezzel kapcsolatban azt a mondást idézte, amelyben az evangélium szerint Jézus az apostoloknak jelezte, hogy az igazságért üldöztetésben lesz részük.
Beke Margit történész előadásában elmondta, hogy Meszlényi Zoltánra uzsonnája fogyasztása közben törtek rá 1950 nyarán, majd Kistarcsán tartották fogva. A szakember valószínűsítette, hogy a segédpüspök 1951. március 4-én halt meg, noha erre vonatkozóan dokumentumot nem találtak.
Forrás: www.hirextra.hu
Üvegablak készült Meszlényi Zoltánról
Erdő Péter bíboros áldotta meg a Meszlényi Zoltán vértanú-püspök boldoggáavatására készült ólomüvegablakot Nyergesújfaluban, a Szent Mihály-búcsú alkalmából.
A városi önkormányzat képviselőinek felajánlása tette lehetővé, hogy Simon Kata helybeli művésznő elkészítse a 10m2 nagyságú alkotást, amelyet az 1770-ben épült templomban helyeztek el.
Az ünnep keretében nyolc felnőttet részesített a bérmálás szentségében a főpásztor.
Dottore - Te nem globalista vagy, hanem őszinte, szeretetre méltó, naív idealista - de így van ez jól, így teljes a világ. Szükség van rá, nagy szükség.
Biztosak vagytok abban, hogy, ami globalizáció az feltétlenül rossz ? Én egyáltalán nem ezt látom. A globalizáció nem lehet egységes fogalom.
Én hiszek egy nemzetek fölötti érdekszövetségben, ami az egymás teljes elfogadásán alapul. Soha nem hittem, hogy egyetlen más nemzetnél különbek vagyunk, vagy egyáltalán van nemzet, amely különb, mint a többi. Amely nemzetek némely pöffeszkedő fiai így gondolták magukról, mindig kiderült, hogy pontosan ők azok, akik egyes kérdésekben nem érnek fel a többihez. A mi nemzetünk többsége mindig is elfogadó és befogadó volt más nemzetek szülötteivel. Annak ellenére, hogy akadtak, akadnak sajnos köztünk, akik kereszténynek vallva magukat gyaláznak embereket származásuk, elesettségük miatt. De ebben az országban az ilyenek mindig alul fognak maradni.
Ha a kereszténység a befogadó szeretetnek a globalizátora , akkor én globalista vagyok::-).Ha a világ egységesen fejlődik a globalizmus révén, az éhezőknek több kenyér jut, akkor én globalista vagyok. Amíg albán Teréz anyák ápolják az indiai nyomorgókat, lengyel Kolbe atyák védik testükkel a zsidókat a német koncentrációs táborokban, spanyol szerzetesek jönnek Esztergomba, hogy felemeljék a cigányságot, egy globalistának tartott hit nevében, addig én globalista vagyok.
Az ide-oda áramló nemzetközi szemét, bóvli, gonoszság, más kárán gyarapodó tőke, magát nacionalizmusnak valló fasizmus is globalizáció. Ezek ellen azonban sohasem az erő, hanem a "globalizmus fenti formája" tudja mindig a harcot felvenni, még akkor is, ha időnként erőtlennek látszik.
Azt hiszem elkanyarodtam az alaptémától, elnézést. . Azt gondolom azonban, mindezek valahogy mégis kapcsolódnak a boildoggá avatáshoz.
A hiba biztosan bennem van, de nekem a katolikus egyházról először mindig a manaság annyiszor és annyi helyen kárhoztatott globalizáció jut az eszembe, és fordítva is...
Dottore, igaz és szép amit és ahogy leírsz.
Minden tisztelet kijár egy embernek, aki valódi emberséggel volt képes létezni - és "tenni a dolgát", ahogy írod. És úgy tenni a dolgát, ahogy azt kell - hiszen emberek vagyunk, mert ez lenne a természetes,... és mert Meszlényi úr papnak állt, az általa választott életmód és hivatás is erre kötelezte.
Erre az utóbbi mondatra valóban inkább csöndesen hallgatni illik azoknak, akik számára az előző mondatok jelentősége a lényeges. Papi hivatását is tekintve, Meszlényi urat saját egyháza és hívő közössége részéről azonban ez az elismerés valószínűleg méltán megilleti.
Ami az egyházakkal kapcsolatos - először is az, hogy többes számban vannak, és ez így helyes és természetes. ( megjegyzés: a katolikus egyház ezek közül csak az egyik legősibb, van még a palettán.) Nem a minden áron történő hibakeresés, vagy kötekedés a lényeg, hanem az, hogy mit tesz és mit hirdet, főleg magáról. Utóbbi felvetés persze ostobaság, hiszen saját létének alapja az abszolutizmus, bármi mást tesz, saját magának létalapját kérdőjelezné meg hite szerint. Nincs ezzel sem baj, sőt semmiféle baj nincs - csak el kell fogadni, hogy nem mindenki egyformán érintett és érdekelt ebben a gondolatkörben, így. Épp ez ennek az egyháznak egyik legnagyobb kérdésessége: sok-sok időn keresztül (végtéreis érthetően) a világ legagresszívebben terjeszkedő és domináns szervezeteként jelent meg. Ez az, ami komolyan változásra szorul egy ideje, és innen az ellenkezés - egyesekben az ellenérzés is. Persze, ezek csak a saját következtetéseim, nem kizárt, hogy tévedek.
Nagyon elkeserít, amikor vészterhes korokban bátran kiállók emberi nagyságát nem ismerjük fel . Ahelyett, hogy örülnénk egy- egy példaképül állítható, kötelességét , személyes tragédiája ellenére is, hivalkodás nélkül teljesítő ember felidézésének az emlékezet homályából, fanyalgunk. Az eseményt arra használjuk fel, hogy apropót találjunk arra, hogy azokat bántsuk, akik a tiszteletet meg kívánják adni, a másokért való áldozatos életet, legalább utólag elismertetni.
Sokan keresik a hibát a keresztény történelmi egyházakban. Különösen azok legősibbjében, a katolikus egyházban. Sohasem vitattam, hogy lévén az egyház vezetői is emberek, közöttük is előfordulnak negatív személyek. Napjainkban is.
Ha azonban áttekintjük a kereszténység történelmét, a krisztusi eszme, a szeretetre, embertársaink megsegítésére törekvés mindig győz benne. Persze lehet itt most keresztesháborúkról, boszorkány-, tudományüldözésről beszélni. Az azonban vitathatatlan, hogy mindezeket a torzulásokat az egyház saját erejéből, önmagát felülbírálva küzdötte le. Nézzük csak a jobb-bal radikalizmus barna, fekete és vörös inges, emberségükből kivetkőzött iszonyatait. Soha nem látták be aljaságaikat.( MA SEM MÉG) Csak sok-sok áldozat árán lehetett győzni fölöttük. Mintahogy a liberális francia forradalom szabadosságba torkolló szörnyűségeit is csak sok-sok emberélet árán lehetett megfékezni.
Én tudom, hogy a mai egyházak is - mégha itt-ott felbukkan is tagjaik között egy- egy nemzetrontó -, lassan, de biztosan, a rájuk jellemző alapossággal felismerik, amit tenniük kell. Biztosan felismerik a jó és a rossz közötti különbséget. Biztosan felismerik azokat, akik hitről, "keresztény eszmei elkötelezettségről" szónokolnak, térden csúsznak - másznak, de ha a keresztényi szeretetről, megbocsátásról , nem a " haza", hanem a hazában élő emberek szeretetéről kérdezzük őket, csak gúnyos mosollyal válaszolnak.
Meszlényi Zoltán nem ilyen volt. Tette, amit tennie rendeltetett. Alázattal, nem hírnévre vágyva. A nagy bíboros árnyékában eltűnve, majd hatvan évig. Tette, mert neki ez rendeltetett. Ezért volt, és lesz most BOLDOG az ő Megváltójában.
Joel, abban igazad van, hogy Zsuzsi első hozzászólása enyhén szólva is otromba lett. Ellenben brutálisan őszinte. Megtehette volna, hogy hallgat - nem tette. Kétségtelen, hogy valami tiszteletet és stílust felvehetett volna, ellenben ő így érzi a dolgokat.
Egyébként valszínűleg szegény Meszlényi úrnak köze nincs a kirohanásához. Az, hogy álszenteskedést emleget - dolog. Mellesleg lehet is benne valami, de tudod, hogy nem akarok erről, mert parttalan lenne.
Igazad van, tényleg böszmeség. Ám szerintem épp a "csak azért" kitétel nem illik most ide - ennek más oka lehet. Sajnos az egyház is tud bőven okot szolgáltatni - és ez sajnos akkor is képes visszarúgni, ha épp egy tiszteletre és átgondolásra méltó cselekedet mindössze az apropót szolgáltatja. Ez is beidegződés - mint ahogy az ellenkezője is. Egyik sem helyes, illetve egyik sem ildomos és előrevivő.
Köszi a linket, át fogom olvasni egészében is.
Elnézést, de szerintem úgy nekimenni aktuálpolitikai okok miatt a jelenlegi egyháznak, mint azt az első hozzászólás teszi... csak azért, mert egy 60 évvel ezelőtt a hatalom által a hite miatt bebörtönzött, megkínzott és meggyilkolt ember emlékét meg kívánják tisztelni mindazzal amivel az egyház meg szokta tisztelni a mártírjait... hogyismondjam, óvatosan fogalmazva is böszmeség.
Ami Czakót illeti, eredetileg itt jelent meg a cikk: www.kortarsonline.hu
Ne a kiragadásaimat értékeld önmagukban. Részletesen elemzi a későbbi évtizedeket is.
Egyéb művei: www.czakogabor.hu
A polgár-droid választási lehetőségünkre gondolsz?:) Valóban megfontolandó egyszerűsítése a világképnek...
Térjünk vissza Meszlényire, szerintem nem érdemli meg ez a topik, hogy elvigyük aktuálpolitikai, vagy antiegyház irányba (legalábbis nekem nincs igényem egyikre sem).
Joel, eddig én szándékosan nem írtam, de most írok.
Zsuzsinak van igazsága - én komoly tisztelettel vagyok különféle emberek iránt, akik áldozatot hoztak eszméikért és hitükért -ez most sincs másként. Más kérdés, hogy magam is tudnék életképek tömkelegét msélni ennek pont az ellenkezőjéről, ahol bizony nem a papok voltak a szenvedő felek. Őket nem avatják boldoggá - ők csak egyszerű emberek voltak. Nem számít - csak nem kell valamit más elé, vagy fölé helyezni, mert az nem igazságos dolog - nekem ez a véleményem. Nincs nekem semmi bajom a hírrel és annak tartalmával sem, azonban ez kezd másfelé indulni.
Az általad hosszasan idézett cikk részben igaz a kora ötvenes-hatvanas évekre, és ott sem mindenkire. Aki ezt a cikket írta, nem kis elvakultsággal általánosít és valami nagyon komoly sérelem miatt elég visszatetsző módon habzik. Nem kevés populizmus és nem kevés marhaság is le lett írva, de végtére is belefér.
Joel, Veled szemben én több időt éltem le abban a rendszerben, a mi családunk számára pedig - ha nem is volt fenékig tejfel semmi, sőt - de messze nem volt ilyen sarkos iszonytat, mint amit itt olvasgatok. Utólag mindenki hihetetlenül bátran odamondogat, majd ő elmondja-alapon. Azért tisztelettel jelezném: ott és akkor is éltek emberek, éltek és túléltek. Lehetett élni és túlélni - sőt, nem volt kötelező elhülyülni és elbirkulni sem. Sok szempontból ma jóval birkábbak az emberek, mint akkor - pedig 20 éve nyoma sincs a büdös nagy elnyomatásnak.
Ez így nagyon kényes jég, Joel, könnyen reped. Nem kellene rajta ugrálni - szerintem.
konzervatorium.blog.hu
Még fontos részlet a cikkből:
Nem ismerős?
Ha az előző idézet (és a cikk) nem lenne tiszta: az esetleg még hatalomban lévő "békepapi", ügynöki múlttal rendelkező egyházi személyek, akiknek felrónád az említett dolgokat ugyanannak a moszkovita MSZMP-nek a végtermékei.
Meszlényit Nagy Imre későbbi sorsához lehetne talán hasonlítani. Végülis mindketten a kommunista terror és a szovjet gyarmatosítás áldozatai.
Nagyjából ez: gilgames.blog.hu
"Nem az egyház. Egyes vezetők esetleg. De pont a Meszlényihez hasonló sorsok adhatnak erőt sokaknak ahhoz, hogy az egyházban még meglévő, ügynöki, besúgói és a Vatikánban a Szovjetuniónak kémkedő múltat sikerüljön már végre eltörölni..."
Nem az egyház, ok. Egyes emberek az egyházon belül. OK.
Akkor most nézzük a második világháború utáni negyven (vagy mennyi) évet: nem az MSZMP. Csak egyes emberek.
Erről mi a véleményed?
"elhunytnak"
Úgy érted a megkínzott, meggyilkolt érseknek.
"ez az egyház támogatja teljes mellszélességgel"
Nem az egyház. Egyes vezetők esetleg. De pont a Meszlényihez hasonló sorsok adhatnak erőt sokaknak ahhoz, hogy az egyházban valószínűleg még meglévő, ügynöki, besúgói és a Vatikánban a Szovjetuniónak kémkedő múltat sikerüljön már végre eltörölni...
"egy sorba helyezi őt a köztiszteletre méltó elődökkel"
Innen idéznék: magyarido.blog.hu
milyen remek!
ettől aztán mindenkinek jobb lesz! pláne szegény elhunytnak...
képmutatás! szerintem
ne felejtsük el, hogy ez az egyház támogatja teljes mellszélességgel nagyszerű polginkat, kvázi ezzel példaképnek állítja őt elénk, szinte egy sorba helyezi őt a köztiszteletre méltó elődökkel
na, megyek hányni, önmoderálva: megyek aludni