A pénzügyi válság és a fenntartható fejlődés

A pénzügyi válság és a fenntartható fejlődés

2008. 10. 20. 16:11

Amikor valaki hitelt vesz fel, egy olyan fogyasztást előlegez meg, amelynek majd a jövőben termeli meg a pénzügyi fedezetét.

Amikor az egyes társadalmak vagy a föld egész népessége túlfogyasztja környezetének javait, akkor egy olyan fogyasztást előlegez meg, amelynek természeti erőforrás fedezetét a bolygó még nem termelte meg. Mivel a fenntartható fejlődés az erőforrások tartamos - a bolygó eltartóképességének megfelelő – használata, ezért az ilyen fejlődést fenntarthatatlannak nevezzük. Fogyasztási deficitünk nagyjából harmadbolygónyi (1.4 Föld 2007-ben), ennyivel többet fogyasztunk el a rendelkezésre álló egy földnyi erőforrással szemben.

A hitelezés és a fenntarthatatlanság közti összefüggés egyértelmű, a hitelezés teremti meg a pénzügyi fedezetét a túlfogyasztásnak. A túlzott, könnyelmű hitelkihelyezés és a felelős hitelkihelyezés között a fenntarthatatlanság szempontjából az a különbség, hogy az első még mélyebben hatol a jövőbe, mint a második, vagyis a túlfogyasztásban közös tulajdonságúak, csak a mértékükben eltérők.

A pénzügyi válság jó előrejelzése annak, hogy ha túl sok hitelt veszünk fel, túl sok fogyasztást előlegezünk meg a jövőtől, azt előbb vagy utóbb nem tudjuk visszafizetni. Ma a pénzügyi rendszer, holnap az ökológiai rendszer omlik össze, de azt nem lehet majd pénzzel feltámasztani. Az előrehozott fogyasztás árát egyszer meg kell fizetni valakinek, a pénzpiacon ugyanúgy, ahogyan az ökológiai javak piacán.

A hitelt igénylők között - legyen az magán személy, vállalat, vagy akár maga az állam - nincs különbség, abban a tekintetben, hogy a jelen fogyasztását finanszírozzák a jövő teljesítményéből. Amikor tehát az állam segítségére siet a pénzintézeteknek, akkor meghosszabbítja a nem fenntartható fogyasztás lehetőségét. Ez érdekes, ahhoz képest, hogy az államok szinte mindegyike elkötelezett híve a fenntartható fejlődésnek, Rió óta. Ám ebből a cselekedetéből is csak az látszik, hogy a tartalomról nem sok fogalmuk van.

Ne csodálkozzunk azon, hogy az állam így viselkedik. Az állam a túlfogyasztásban érdekelt, hiszen ez biztosíthatja a gazdasági növekedést, ez pedig az ő költségvetési bevételeit. Miután a döntéshozók bíznak abban, hogy a jól működő gazdaság forrást teremt a közösségi feladatok finanszírozására, ezért az állam a közösség érdekeire hivatkozik, amikor megsegíti a pénzintézményeket. A probléma pedig éppen abban áll, hogy az a bizonyos jól működő gazdaság társadalmi és környezeti adósságot termel a jövőnek. Ezért az államnak egy növekvő, állandóan újratermelődő problémahalmazt kell finanszíroznia. Ezért, amikor az állam beszáll a pénzpiac finanszírozásába, akkor felállítja a következő pénzpiaci dominót. Ez a dominó akkor fog eldőlni, amikor az állam sem tudja majd finanszírozni a kiadásait, benne az egyre vastagodó hiteltörlesztéseit.

Pénzügyi válság és globalizáció

Amikor a hitelintézetekből elegendő pénzt kapunk, akkor a globalizáció előnyeit élvezzük. Idehaza, hazai befektetők pénzéből nem lehetne annyi fogyasztást előre megfinanszírozni, mint amennyit a globális pénzpiaci szereplők képesek felkínálni. Felkínálni? Pontosabban, kellő garanciák és megfelelően magas, magasabb, mint máshol, jegybanki alapkamatok mellett befektetni pénzüket. Ezért azután a jövő még többe kerül, még drágább lesz.

A globális hitelpiac lényege, hogy a külső hitelező elsajátítja a hitelezett erőforrásait a jelenben a jövőtől. A hitelező pénzt ad, hogy valaki fogyaszthasson (ne felejtsük el, hogy minden fogyasztás, még a termelés is, hiszen az is erőforrást fogyaszt). A fogyasztás nem más, mint a primer erőforrások fogyasztása, tehát a természeti tőke fogyásával jár együtt. A külső hitelező az erőforrás-használat láncának (termelés-fogyasztás) hasznait sajátítja ki pénzének kamatozása révén.

A reális teljesítmények és a túlfogyasztás közötti szakadékot jól mutatja, hogy amíg 2007-ben a világon megtermelt jövedelem (GWP) 65.82 trillió dollár volt, addig az államok külső adóssága 44.61 trillió (2004-es adat áll rendelkezésre, ettől a 2007-es adat csak több lehet).

Összefoglalva a globalizált hitelezés tudja biztosítani, hogy egy ország, amely a saját teljesítményénél fogva nem képes az előre hozott fogyasztást finanszírozni, az mégis képes legyen rá. Mint láttuk ez a fenntarthatatlansághoz vezet, mert sem a pénzként, sem az erőforrásként megjelenő hitelek hosszútávon nem törleszthetők. Ezért a nemzetközi hitelválság - mint egyetlen más probléma sem – izolálható a problémák rendszerétől. Globális válság van, amely válságjelenségek váltakozó kombinációjában mutatkozik meg, majd pedig kiteljesedik, és felöleli az egész világot és minden problémát.

Pénzügyi válság és szakmaiság

Ami történik, az jól mutatja, hogy az állam a rövid-távú, egyéni, vagy csoport érdekeket részesíti előnybe a hosszú-távú, társadalmi érdekekkel szemben. Természetesen igyekszik megmagyarázni, hogy mindannyiunk érdekében jár el, és ezt teheti is, hiszen az emberek, de ő maga sem érti a folyamatok összefüggéseit. Szakértői, akik az első számú szent tehenet ajnározzák, csak a saját maguk szűk szakmáját ismerik, tegyük fel nagyon jól. Bár ismernék rosszabbul, és lenne nagyobb kitekintésük a világra. Így azután az a sajátos helyzet áll elő, hogy azok állnak elő a pénzügyi válság megoldásának fortélyaival, akik a válságot okozták. A pénzügyi válságot azonban nem lehet a pénzpolitika eszközeivel kezelni, mert a probléma a mértéktelenségből és a mohóságból származik, tehát alapvetően erkölcsi jellegű.

Pénzügyi válság és erkölcsiség

A pénzügyi válságot nem lehet pénzzel kezelni, mint ahogyan a környezeti és társadalmi problémákat sem lehet pénzzel orvosolni, hiszen ezeket a problémákat maga a pénz hozta létre. A pénz rosszul felállított intézményrendszere folyamatosan átrendezte a társadalmi értékrendet, és kisajátította az anyagi javak számára. A legfőbb értékért meginduló verseny ezután folyamatosan amortizálta a társadalom finom szöveteit, amelyet az együttműködés kultúrája szőtt, és amelynek a helyét egyre inkább átveszi az erőszak kultúrája.

A most alkalmazott megoldás szépen összecseng ezzel az erkölcsi válsággal, hiszen az állam segítségével vesszük el a lehetőséget a jövőtől, hogy kimentsük egy időre a felelőtleneket. A túlköltekezők most a közösséggel, az állammal, pontosabban az egyre csökkenő létszámú teherviselővel fizettetik meg könnyelműségük árát, miközben ennek hátterében egyre több természeti javat kell felszámolnunk adósságunk törlesztése érdekében. Még ha felszámolnánk is pénzügyi adósságainkat, annak ára törleszthetetlen ökológiai adósság lenne.

A túlköltekezés erkölcsi kérdés, felelősség kérdése. Ez igaz minden háztartásra, intézményre, és minden államra is. Miután az emberek megszokták, hogy mindig van valaki, aki kihúzza őket a mocsárból, ezért nem ismerik a helyes mértéket, és alacsony a felelősség érzésük. Végül már akkor is nyújtják a kezüket, amikor egyébként nincsenek a mocsárban, csak még többet szeretnének kapni a közösből.

Az is fontos tanulság, hogy nincs egyéni felelősségvállalás. Nem mondtak le azok a pénzügyi vezetők, akik egy pár napja még bizonygatták, hogy a hazai pénzügyi rendszert nem érintheti a válság, nem adták vissza a busás juttatásaikat azok, akik felelőtlenül gazdálkodtak a betétesek pénzével, és egyénileg sem érzünk felelősséget túlköltekezéseink miatt. Ezután hogyan lehetne elvárni a fenntarthatóságnak megfelelő erkölcsiséget, amikor nemcsak magunkra, de még a jövőre is felelősen vigyázunk?!

Van-e megoldás?

Nemzeti szinten egy globalizált világban ez a kérdés nem megoldható. A közepesen gazdag és szegény országok, a közép és szegényréteg fogja megfizetni a válság árát.

A globalizált világ, a globális válság összehangolt, globális választ követel. Látszólag ez a válasz megszületett, a világ „vezető” államai közös, pénzügyi választ fogalmaztak meg. Ez a válasz a rövidlátóságot mutatja, a rendszerben létező problémák értetlenségét. A nemzetközi válasz, a nemzetközi közösséghez való tartozás megköti a nemzeti kormányok kezét, nem cselekedhetnek eltérő módon.

Mégis mit tehet egy felelősen gondolkodó nemzet? Felkészül a jövőre! Felkészül arra a jövőre, amikor kudarcot vallanak a ma jónak tűnő válaszok, amikor darabjaira hullik a versengő világ, amikor újra parancsoló lesz az emberek közötti együttműködés. A jövőre való készülődés legsürgősebb lépése külső függőségeink enyhítése, az önrendelkezés lehetőségének visszaszerzése.

dr. Gyulai Iván

2008. október 15.

a szerző ökológus

Forrás: alterglob.blog.hu

2008. 10. 21. 23:02

Tény, hogy a hitelválságot a demokrata politikusok cs...ték el (aki nem hiszi, olvasson kuroshint: www.kuro5hin.org meg nézzen utána mi az a Community Reinvestment Act (en.wikipedia.org))

Ahogy öregszem, egyre libertáriusabb, vagyok úgy érzem...

"A kormány gazdagabbá nem tehet, de szegényebbé igen!" - Ludwig von Mises

libertarius.extra.hu

2008. 10. 21. 22:43

Úgy általában.

2008. 10. 21. 21:37

Ezt most nekem írtad, vagy úgy általában?

2008. 10. 21. 21:12

Nem kéne lesüllyedni az "én értek jobban mindenhez" szintre. Tudjuk, hogy hol működnek így a dolgok. Hiába okoskodunk, ezt nem mi cse-önmoderáció-ük el. Szép lassan (gyorsan) bedőlt minden, mi pedig tehetetlenek vagyunk. De még mindig el lehet adni az országot, valami OPEC-es arab országnak, azok még jól állnak. :)

2008. 10. 21. 20:14

Kedves Gigi! (nagy G-vel!)

Ha valaki a tévedéseinkre hívja fel a figyelmünket, azt nem elegáns kioktatásnak titulálni, de mentségemre legyen mondva én legalább, nem nézek senkit élősködőnek. És tudod mit? Valóban tovább képezhetnéd magad, ha már veszed a bátorságot, és élősködőnek titulálsz embereket.

A banki „lenyúlásokról” annyit: ha jól gondolom Te az általad magasnak tartott, pl.: hitelkártya és Provident kölcsön kamatokra gondolsz. A kamat a kockázat nagyságát tükrözi, hisz alapvetően a betétesek pénzét adják kölcsön. Amíg ingatlan ill. autó finanszírozásnál a bank kellően be van biztosítva, addig egy Provident kölcsönnél, ha az ügyfél nem fizet a cég nem nagyon tud csinálni semmit. A Providentet ha jól tudom a PSZÁF egy időre, felfüggesztette, megvizsgálta és rendben találta. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy én örülök, hogy szegény emberek ilyen kondíciók mellet jutnak pénzhez.)

Nézzük meg egy kicsit, hogy miért kellenek tőkeinjekciók:

1. Az érintett bankok az USA-ban a hitelbiztosítéki értéket, nem a jelenlegi forgalmi értékből határozták meg, hanem a jövőbeliből. (természetesen emelkedésre számítottak) Így a hitelfelvevő több hitelhez is hozzájuthatott, mint az ingatlan aktuális értéke. 2. A hitelekre a forrást értékpapírok kibocsátásával biztosították. A mögöttes termék – tehát a jelzáloghiteleket – az elsődleges értékpapírpiacon – a befektetők még könnyen beazonosították, de amikor a másodlagos piacokon ezeket „újracsomagolták” sokszor már csak a kibocsátó (bank) volt felismerhető, a mögöttes termék nem vagy nehezebben. Ez azt jelenti, hogy a kibocsátóban bíztak a befektetők (pl. bankok, biztosítok, befektetési alapok) (A magyar bankrendszer ilyen irányú követelése összesen 1,3% és az ebből valóban kockázatosnak tartott követelések 0,15% tesznek ki.) 3. Az USA-ban ingatlan árak a várakozásokkal ellentétben csökkentek és így a bedőlt hitelekre nem nyújtottak fedezetet. 4. A jelzálog bankok csődbe mentek így az általuk kibocsátott értékpírok értéktelenné váltak. Emiatt megdőltek a befektetők is. Ennek hatására a bankok elkezdtek nem bízni egymásba –hiszen nem tudták milyen helyzetben van a másik – és nem adtak egymásnak kölcsön. 5. A hitelpiac lefagyott.

Tehát egy pl. európai bank úgy kerülhetett bajban, hogy vagy vásárolt ezekből az értékpapírokból ill. a kiszáradt bankközi hitelpiac miatt a likviditása lecsökkent. Bokros szerint Magyrországon a valutaválságnak és az államcsődnek nagyobb a veszélye mint egy bankválságnak. Az OTP-t sem saját fundamentumai miatt ütik a befektetők, hanem az ország és a térség gazdasági helyzete miatt.

Szerinted, ha pl. ezek után az OTP-nek tőkeinjekcióra lenne szüksége (A szavatoló tőkéje majdnem duplája mint sok versenytársának!) ez mennyiben csak az ő felelősége?

2008. 10. 21. 19:35

"Kedves" ed!

Szerintem Te eltévesztetted a házszámot. Ekkora arccal legalábbis a világ összes tőzsdéjének főtanácsadója lehetnél. Nem is értem, hogyan ereszkedtél le hozzánk szegény esztergomi városlakókhoz.

Üdvözlettel: egy "demagóg hőbörgő paraszt"

2008. 10. 21. 19:09

Néha egéssz fórumok csúsznak a demagóg paraszthőbörgés szintjére. Pedig azt hittem az első három hozzászólás alulmúlhatatlan. Ez szörnyű !!

2008. 10. 21. 18:36

Köszönöm a kioktatást, kedves belvárosi:)) Majd igyexem alaposan továbbképezni magam.

Tény, hogy a bankok rendesen lenyúlnak minket. Lehet, hogy téged nem - nem akarok személyeskedni;-)

Esetleg hasonlítsd össze, néhány más ágazat tőkearányos nyereségére vonatkozó adatokkal!

Hol a legmagasabbak (vagy majdnem a legmagasabbak) a fizuk? A bankszektorban. Kik lesznek megmentve mindenféle tőkeinjekciókkal? A bankok.

Örülök, hogy demagógnak titulálsz - ezután simán hordhatok fűszoknyát:)))))

Arról nem is beszélve, hogy akkor mindent elölről kezdhetünk. Bocsi, hogy beledumáltam a nagyok dolgába.

2008. 10. 21. 18:01

Kedves Gigi!

Szerintem elsőször nézz utána néhány alapvető gazdasági összefüggésnek – akár a jelenlegi válságról is tájékozódhatnál - és akkor talán nem fogsz ennyi sületlenséget összehordani.

A bankok nem járulnak hozzá a GDP-hez? Ezt most tényleg komolyan mondod? Mondjuk ettől az állítástól kezdve nem biztos, hogy ebben a témában érdemes veled vitatkozni..

Biztos meglepő számodra, de az egész szolgáltató szektor nem végez „termelőmunkát”.

„Jól megszedjük magunkát” Esetleg hasonlítsd össze, néhány más ágazat tőkearányos nyereségére vonatkozó adatokkal!

Tudod a jelenlegi válságnak az egyik legkomolyabb következménye, az lehet, hogy a bankok visszafogják a hitelezési tevékenységüket, ennek következtében a vállalkozások és a lakosság kevesebb hitelhez jut.

Tudod mit jelent ez? Az építőiparnak, autóiparnak annyi, a forintnak vége.

Ha a vállalkozások nem jutnak hitelhez munkahelyek szűnnek meg, talán a tiéd is.

„a bankszektorban és más nyaralóhelyeken rajtunk "élősködők" állásainak felszámolásával.”

Kifejtenéd pontosan, mit értesz élősködés alatt? Van tapasztalatod, vagy csak önerőből vagy ilyen jól informált? (Esetleg az eljutott hozzád, hogy a bankok magántulajdonban vannak? Mit spórolnák meg rajtuk?)

De éljen a demagógia és irány vissza a kőkorszakba!

2008. 10. 21. 16:54

Egy másik ország: kcet.org

2008. 10. 21. 14:36

Amikor valaki hitelt vesz fel, egy olyan fogyasztást előlegez meg, amelynek majd a jövőben termeli meg a pénzügyi fedezetét.

Miért is van a válság? A túlköltekezés, a túlzott hitelfelvételek miatt.

Hogyan lehet ezen változtatni? Spórolással.

Hogyan lehet spórolni? Többek között: kisebb parlamenttel, kevesebb, terméket nem előállító, a bankszektorban és más nyaralóhelyeken rajtunk "élősködők" állásainak felszámolásával.

Én meg a saját kis mikrokörnyezetemben kiröhögöm a bankosokat, akik újabb és újabb hitelkártyát, THM 44,27-48,67 %-os hitelt, marha kedvező egyéb kölcsönöket (500000 forint 72 hónapra havi majd 20ezer forintos törlesztéssel), sokmilliós új autót, meg egyéb baromságokat próbálnak rámtukmálni..És idetartozik az ördögi mosolyú providentes maca is a 400 %-os THM-jével.

Szóval mindenki úgy spóroljon, ameddig a takarója ér:) És spórolnék én az államnak is, mert lemondanék a családi pótlékról is, ha a fizetés felét nem vinnék el adóba.

Így aztán szerintem: minden mindennel összefügg, kedves ed:)))

2008. 10. 21. 14:16

Úgy célszerű megszólalni ilyen fórumokon, hogy az ember hozzászólás előtt elolvassa a felvetett témát és megpróbálja megérteni. Ha nem sikerül, akkor pedig nem szól hozzá. Ez egy fontos alapszabály. Sajnos a nol.hu hivatkozott cikke, az eddigi három hozzászólás és a felvetett téma között borsószemnyi összefüggés sincs.

2008. 10. 21. 8:13

Valóban elég lenne a kisebb parlament, de hát mi lenne a sok honatyával és -anyával, ha el kellene menniük dolgozni? És hová mennének, ha nincs munkahely? Nem véletlenül nem akarnak tárgyalni róla.

Tegnap beszélt róla a rádióban valaki, hogy az országban untig elég lenne kb. 500 önkormányzat - példaként említve (úgy emlékszem) Svédországot. De mi lenne a többi 2700 önkormányzattal? Hová mennének az ott dolgozók? Milyen állást kapnának?

Ma reggel a rádióban a MR németországi tudósítója arról beszélt, hogy a Deutsche Bank vezérigazgatója lemondott a fele fizetéséről. (Igaz, hogy óriási a bére - valami 40-50 millió EURO évente, de a kisebb bankok igazgatói is megkeresnek 4-500 ezret. Egyébként meg szemtelenséggel vádolta a politikai elit és a "nép" is, mert azt találta mondani, hogy szégyellné, ha az állam által a bankmegmentésre felajánlott 50 milliárd EURO-ból egy centet is kivenne.)

Nálunk melyik bank igazgatója, alkalmazottai mondanák azt, hogy "Emberek! Nem mi termeljük a GDP-t az országnak, semmiféle termelő munkát nem végzünk, jól megszedjük magunkat a kamatokból, számlavezetési és egyéb járulékos költségekből, eddig qrva jól éltünk - most egy kicsit visszaveszünk az életszínvonalunkból." ?

2008. 10. 20. 19:26

Sajnos a szerzőnek valószínűleg igaza van. Ennek a válságnak így is, úgy is mi isszuk meg a levét. Amíg pedig ilyen a politikai "elit", addig kár minden szóért: nol.hu

2008. 10. 20. 18:38

Értem én ezt, de ....

Esztergomi "szaktértőket" kérdezzél meg, és majd cáfolják ezt az egészet. Nálunk a Suzukiban nőni fog a termelés, és hozzánk (Esztergomba) nem fog begyűrűzni a válság, és nálunk emiatt növekedni fog az iparűzési adó, ....stb. És mi milliókat profitálunk a forint erősödéséből. Szóval itt Esztergomban továbbra is tejjel mézzel folyó kánaán van! Teccccik érteni? Ja és az előbb éppen a Suzukiról és a jövő hétről hallok "rémhíreket" :-((