Tedd közkinccsé, ha valami nagyon sikereset kreáltál a konyhában vagy szabad tűzön!

Tedd közkinccsé, ha valami nagyon sikereset kreáltál a konyhában vagy szabad tűzön!

2008.09.11. 23:21

Minden sütés-főzés körül serénykedőnek volt már bizonyára szomorú tapasztalata és olyan élménye is, hogy a tudományát az egekbe dicsérték.

Nos! Ha valami nagyon jól sikerült, főleg ha gyors is, számolj be róla, közölj hozzá receptet, esetleg fotót is mellékelve, hogy nagyobb kedvet kapjunk a kipróbáláshoz. Színesítsük kicsit a lapot! Akár pontozhatnánk is havonta.

2019.02.28. 17:27

Igen, tudom. Gőzt vág az edény. Ezért a tetejét nagyon óvatosan kell leemelni, mikor megnzzük, hogy áll a sütés?!


Hát ezt a tarjasütést mindenképpen ki kell próbálni!
Kérdésem van:
Ki volt csontozva a tarja, vagy mindenestől (esetleg bőrösen is?) volt megsütve?
Mert nem mindegy! Mi nagyon szeretjük a péknés csülökben is a pirosra sült bekockázott bőrét. Tarját ritkán lehet bőrösen kapni...
Egyébként az én villanytűzhelyemet (még régi 4 vasfőzőlapos Pelgrim) mindig kisebb hőfokra kell tennem, mint ahogy a receptekben írják - kb. 150-re 180 helyett -, különben hamar megégne benne a süti és a hús is...
Egyébként mi szinte csak csülköket és tarját szoktunk venni, ezek a jó finom szaftos husikák!:)))
A karajt kifejezetten nem kedveljük, mert száraz!:(((
Csak a csontját szoktam leveshez venni.
Jah!
És szeretjük a körömpörköltet is (elsőt veszek, mert azt én is szét tudom szedni, a hátsó hiába husosabb, de nehéz szétszedni), no meg kocsonyába mindenképpen kell a farokkal együtt. Viszont mióta a fogam olyan, amilyen, a fület bármennyire szeretném, már nem tudom megenni a porcogó miatt! Brűűűűűűűűűűű!

  Kapcsolódó kép


2019.02.28. 16:19

A cseréptálban nem a túl magas hőmérséklettől puhul meg a hús, hanem attól, hogy párolódik. Amúgy nemrég hallottam egy érdekes sütési módot. Tarját (egészben) sütöttek 110 C°-on kilenc (bizony, kilenc) óráig. Állítólag olyan omlós nincs is... 

2019.02.27. 22:20

Az a helyzet, hogy nekem ez a temetői gyufagyújtás nem "nosztalgikus" dolog, sokkal inkább stressz!:(((
Mert nem bírom a forrót.
Éppen ezért, mikor annó anyóséknál (pár percre csak) rámbízták a GÁZTŰZHELYEN fővő ételt, az tuti, hogy mikor le akartam venni a fedőt, hogy megkavarjam, már nyalt is fel a gázláng a fazék oldalán a kezemhez, én meg már dobtam is el a fakanalat, fedőt, mindent!:(((
Továbbá a római tálat is a forrósága és nehéz mivolta miatt nem kedvelem, pedig finoman megpuhul benne az étel. Pl. a Csülök pékné módra.
Ha nincs itthon a párom, aki kiveszi a tálat, akkor nem is vállalkozom a használatára.
Kapcsolódó kép
Pedig a túl magas hőfok miatt a cseréptálban 4-5 (esetleg 6) óra alatt vaj puhává, csontról leomlóssá sül a hús, és ropogósra, aranybarnára a krumpli meg a hagyma.

2019.02.25. 19:47

Hát a gázgyújtó valóban hasznos a temetői mécsesekhez. Viszont oda a varázs, elfújja e a szél, avagy sem, körmödre ég, avagy sem... Hiába, semmi se tökéletes...

2019.02.21. 19:47

Hát a fizetések valóban kevesek voltak, 1200 ft-al kezdtem 1966-ban. A vaj akkor is 6,60 volt, a gyufa kétféle volt, 30 filléres, és 40 filléres, ez utóbbi hosszabb szálú volt. Most csak egyforma van, vagy gázgyújtó, az jó hosszú, azt szoktam venni  temetői mécseseket meggyújtani.
Képtalálat a következőre: „30 filléres gyufa”

2019.02.20. 20:25

No ja, de a fizetések se voltak ekkorák... Mondjuk személyautó se volt olyan sok, vadat leginkább teherautóval ütöttek el, annak nem nagyon ártott, vagy, mert az sűrűbben fordult elő, a mezőn dolgozó gépek (vagy a rajtuk üldögélő gépkezelő) kapták el. Falusi rokonaink viszonylag sokszor ettek vadhúst.

2019.02.20. 14:14

Hát manapság igen.... Mikor egy lámpatest csere belekerülhet 20-50 e ftba is!
Régebben, a szoc kocsiknál azért nem voltak ilyen vad árak!:(((
De a vadhúsnak meg nem volt semmi értéke...

2019.02.19. 20:12

Azután abból mi haszna? Hiszen a biztosító csak akkor fizet, ha van rendőrségi jegyzőkönyv (már vadkárnál). És hát a javítási költségből manapság akár öt vaddisznónyi hús kijönne.

2019.02.19. 14:25

Valóban durvább a szarvassal való frontális ütközés. A férjem egyik ismerőse mesélte el egy ebbéli kalandját.
Az volt a szerencséje, hogy lassan ment, a szarvas meg "ellenségnek" nézvén az autót, ráadásul valószínűleg el is vakult, és belevágta az agancsát a csomagtartó tetőbe, átlyukasztva azt. Az volt a szerencse, hogy azért nem történt nagyobb baj (nem sérült meg a motor), mert egy farmotoros Skoda autója volt az ismerősnek, így csak a csomagtartó fedlapját kellett kicseréltetnie a lyukak meg a horpadások miatt.
Mit tudott tenni? A lélekjelenléte működött:
Gyorsan lekapcsolta a világítást, a vad meg kirántotta a szarvát, és elrohant az erdőbe...
Hogy utána mi lett vele, nem tudni.

Egyébként úgy tudom, ha valaki olymódon üt el egy vadat, hogy az belepusztul, akkor sem viheti el a tetemét a sofőr haza, hogy majd otthon elfogyasztják a húsát, hanem be kell vinni a legközelebbi vadásztársasághoz, vagy az erdészhez.
Jól tudom?
EZT találtam a neten:
Képtalálat a következőre: „elütött vad”
https://tachometer.parameter.sk/elutott-vadbol-nem-lehet-vacsora
Bár - úgy gondolom - EZT kevesen teszik meg. Inkább elszabotálják a dolgot...

2019.02.18. 17:22

Igen, találkozni egy vaddisznóval autóval, hát az durva... Meg a szarvas is, az még durvább, akár halálos is lehet... Egy ellenszere van, figyelni kell, de nagyon... 

2019.02.15. 18:16

Ha ugye általánosságban gondolkodunk, mármint "világméretekben", akkor bizony a vaddisznók is veszélynek vannak kitéve, nem is kicsit....
Mert biztos vannak olyan természetes élőhelyeik, ahol nem olyan ideálisak a viszonyok, mint nálunk Magyarországon...
Bár ha jól meggondolom, itt is akad nagy ritkán "vaddisznókaland"!
Egyszer este jóval szürkület után autókáztunk a közeli kis falu felé, erdős, hegyes vidéken keresztül. Egyszer csak HUSS! Mi az a hatalmas szürkeség az úttesten átrohanvást?!
Hát bizony, egy hatalmas vadkan rohant át az úton, alig tudta elkerülni a férjem a kormány elrántásával a vele való ütközést!
Szerencsénk volt, mert mind az állat, és az autónk is kárát vallotta volna ennek a nem várt találkozásnak!:
Meg is álltunk, hogy kifújjuk magunat az ijedtségtől.
A gyerek is ott ült hátul, ő alig látott valamit az egészből.
De tanulság volt neki is, hisz már hamarosan abba a korba ért, hogy megtanuljon autót vezetni.
Nem elég látni a vadveszély táblát, bizony, állandóan figyelni kell, főleg az esti szürkületben, no meg éjjel, mikor a vadak pl. inni járnak a Dunához vezető megszokott csapásaikon...
Képtalálat a következőre: „inni vonuló őzek”
Inni vonuló őzek az úttesten.
Éjjel rosszabb, mert elvakítja őket az autó reflektora...

 

2019.02.15. 14:06

Hát nem tudom, de nem hiszem, hogy van választása és szintén remélem, az utolsó alkalmat kivéve sejtése nincs, miért etetik. A hazai vaddisznónak meg nincs ellensége, az emberen kívül. Itt még farkas sincs, a rókának meg egy disznó túl nagy... Legfeljebb a malacokból tud, ha tud, elcsípni egyet, ha az anyjukat valami baj érte. Egyetlen ellenség van a vadász meg az ő puskája...

2019.02.14. 19:52

Háááát... nem vagyok benne biztos. Mert ha az embernek nem volna élelemként szüksége a disznóra, biztos nem etetné jóféle kajákkal. Mert amíg él az a disznó, JÓL él, nemde? Akár a többi háziállat is (tyúkok, libák, stb.)..
Nem hiszem, hogy a házi disznó irígyelné a vadonban élő vaddisznó szabadságát, ha tudná, annak neki magának kell gondoskodnia az élelméről, sőt! Még az életéről is, mert állandó veszélynek van kitéve:
Képtalálat a következőre: „vaddisznót ejt el a tigris”

2019.02.14. 16:03

Ez bizony így van. Mi se szeretteük a banánt (egyszer kaptunk egy szemet), sőt, a narancsot se nagyon.... Pedig abból azért volt karácsonyra mindig. De hát akkor ez nem is volt mindennapos gyümölcs. Legalábbis nekünk. Mert ugye utólag kiderült mostanság, hogy akkor is voltak olyanok, akiknek minden volt, még francia pezsgő is. És nem Rákosinak, meg nem is Kásdárnak... No ja.... Ha szegény disznó tudná, mire etetik, megdöglene bújában....

2019.02.13. 14:30

Hmmm... Parasztgyomor...
Attól függ, mikori az a parasztgyomor! Mert mint minden, ez is RELATÍV!
Figyi csak egy picinykét!

Ugyanis mikor elsőosztályos voltam (1949/50), kis faluban laktunk, és karácsonyra kaptunk keresztanyámtól narancsot ajándékba.
Meglepetésként elénk gurította a földön. Azt hitte, visítva szaladunk érte. De nem!
Mi bizony hárman testvérek csak néztük. A bátyánk felkiáltott:
- Jé, paradicsom karácsonykor!
Keresztanyám meglepődve kérdezte anyánkat:
- Te Julcsa! Ezek nem ismerik a narancsot?
- Honnan ismernék mikor még SOHA sem láttak!...

Nos, ezt az IGAZ történetet csak azért írtam le, mert amiről az ember nem tud, azt nem is tudja, hogy szeretné-e, vagy sem...
Banánt fogalmam sincs, mikor LÁTTAM először, enni meg pláne nem tudom, mikor... Viszont sült tököt meg minden télen ettünk, mert megtermett a szőlőnkben. Nagyon szerettük. 
Amikor valamikor megkóstolhattam a banánt, bizony, nekem nem ízlett annyira, mint az a finom, kicsit karamelizálódott sült tök, amihez hozzászoktunk.
Képtalálat a következőre: „kemencében sült szürke sütőtök”
Igaz, azóta nem ilyen szürke nagy sütőtököt kedvelek, hanem a körte formájú narancssárgát, mert az sokkal édesebb.

2019.02.12. 17:02

Én mindenfajta gyümölcsöt és zöldséget ehetek, és, ha jók, szeretem is őket. Nekem van hát paraszti gyomrom, mert az nem kényeskedhet..:0)

2019.02.12. 17:01

Kínában nem a selyemzsinór járta. Leginkább a lefejezés, vagy hasonló huncutságok. A szultánok udvarának selyemzsinórja jelzés volt, legyen öngyilkos, mert ha nem... Nos akkor sokkal kellemetlenebb halálra is számíthat.

2019.02.09. 13:19

Hát az én "paraszt-gyomrom" általában nem veszi be a különlegességeket (gyarmati árunak nevezett zölség, gyümölcs), pl. a banánt se szeretem, sokkal többre tartom a finom sült tököt.
A narancsot se imádom, sőt!
A kislányom mindig hasmenést kapott tőle kicsi korábon.
A mandarinból is azokat a kisebbeket szeretem, amelyeknek a héja szinte egyben lehámozható.
Kapcsolódó kép

2019.02.09. 13:11

Selyemzsinór?
Az se rossz, ha hamar végez az emberrel...
Vagy azt csak a szultán küldött a török főembereinek, ha elege volt belőlük?

Kapcsolódó kép
Kivégzés selyemzsinórral

A selyemzsinór az Oszmán Birodalom kivégzési eszköze volt, melyben azok részesültek, akik kegyvesztettek lettek a török szultánnál. Kizárólag előkelő személyek kaphatták ezt a büntetést.

A selyemzsinór büntetés eredete a nomád korra vezethető vissza, amikor a vétkező harcost az íjának húrjával fojtották meg. Később ez lett az előkelők, különösen az uralkodó osztály tagjaira kirótt halálos ítéletek végrehajtásának fő módja, mivel az ő vérük kiontása bűnnek számított, de a fojtás közben nem folyt vér.
/Forrás: https://trhunews.wordpress.com/2016/11/13/selyemzsinor/

2019.02.07. 19:35

Keresgélni kell, vagy sós és kevésbé sós, töld és fekete... Valamelyik csak bejön. Ha nem, akkor meg elkönyveled, hogy ez neked nem ízlik, oszt annyi...