Tedd közkinccsé, ha valami nagyon sikereset kreáltál a konyhában vagy szabad tűzön!

Tedd közkinccsé, ha valami nagyon sikereset kreáltál a konyhában vagy szabad tűzön!

2008.09.11. 23:21

Minden sütés-főzés körül serénykedőnek volt már bizonyára szomorú tapasztalata és olyan élménye is, hogy a tudományát az egekbe dicsérték.

Nos! Ha valami nagyon jól sikerült, főleg ha gyors is, számolj be róla, közölj hozzá receptet, esetleg fotót is mellékelve, hogy nagyobb kedvet kapjunk a kipróbáláshoz. Színesítsük kicsit a lapot! Akár pontozhatnánk is havonta.

2019.02.20. 20:25

No ja, de a fizetések se voltak ekkorák... Mondjuk személyautó se volt olyan sok, vadat leginkább teherautóval ütöttek el, annak nem nagyon ártott, vagy, mert az sűrűbben fordult elő, a mezőn dolgozó gépek (vagy a rajtuk üldögélő gépkezelő) kapták el. Falusi rokonaink viszonylag sokszor ettek vadhúst.

2019.02.20. 14:14

Hát manapság igen.... Mikor egy lámpatest csere belekerülhet 20-50 e ftba is!
Régebben, a szoc kocsiknál azért nem voltak ilyen vad árak!:(((
De a vadhúsnak meg nem volt semmi értéke...

2019.02.19. 20:12

Azután abból mi haszna? Hiszen a biztosító csak akkor fizet, ha van rendőrségi jegyzőkönyv (már vadkárnál). És hát a javítási költségből manapság akár öt vaddisznónyi hús kijönne.

2019.02.19. 14:25

Valóban durvább a szarvassal való frontális ütközés. A férjem egyik ismerőse mesélte el egy ebbéli kalandját.
Az volt a szerencséje, hogy lassan ment, a szarvas meg "ellenségnek" nézvén az autót, ráadásul valószínűleg el is vakult, és belevágta az agancsát a csomagtartó tetőbe, átlyukasztva azt. Az volt a szerencse, hogy azért nem történt nagyobb baj (nem sérült meg a motor), mert egy farmotoros Skoda autója volt az ismerősnek, így csak a csomagtartó fedlapját kellett kicseréltetnie a lyukak meg a horpadások miatt.
Mit tudott tenni? A lélekjelenléte működött:
Gyorsan lekapcsolta a világítást, a vad meg kirántotta a szarvát, és elrohant az erdőbe...
Hogy utána mi lett vele, nem tudni.

Egyébként úgy tudom, ha valaki olymódon üt el egy vadat, hogy az belepusztul, akkor sem viheti el a tetemét a sofőr haza, hogy majd otthon elfogyasztják a húsát, hanem be kell vinni a legközelebbi vadásztársasághoz, vagy az erdészhez.
Jól tudom?
EZT találtam a neten:
Képtalálat a következőre: „elütött vad”
https://tachometer.parameter.sk/elutott-vadbol-nem-lehet-vacsora
Bár - úgy gondolom - EZT kevesen teszik meg. Inkább elszabotálják a dolgot...

2019.02.18. 17:22

Igen, találkozni egy vaddisznóval autóval, hát az durva... Meg a szarvas is, az még durvább, akár halálos is lehet... Egy ellenszere van, figyelni kell, de nagyon... 

2019.02.15. 18:16

Ha ugye általánosságban gondolkodunk, mármint "világméretekben", akkor bizony a vaddisznók is veszélynek vannak kitéve, nem is kicsit....
Mert biztos vannak olyan természetes élőhelyeik, ahol nem olyan ideálisak a viszonyok, mint nálunk Magyarországon...
Bár ha jól meggondolom, itt is akad nagy ritkán "vaddisznókaland"!
Egyszer este jóval szürkület után autókáztunk a közeli kis falu felé, erdős, hegyes vidéken keresztül. Egyszer csak HUSS! Mi az a hatalmas szürkeség az úttesten átrohanvást?!
Hát bizony, egy hatalmas vadkan rohant át az úton, alig tudta elkerülni a férjem a kormány elrántásával a vele való ütközést!
Szerencsénk volt, mert mind az állat, és az autónk is kárát vallotta volna ennek a nem várt találkozásnak!:
Meg is álltunk, hogy kifújjuk magunat az ijedtségtől.
A gyerek is ott ült hátul, ő alig látott valamit az egészből.
De tanulság volt neki is, hisz már hamarosan abba a korba ért, hogy megtanuljon autót vezetni.
Nem elég látni a vadveszély táblát, bizony, állandóan figyelni kell, főleg az esti szürkületben, no meg éjjel, mikor a vadak pl. inni járnak a Dunához vezető megszokott csapásaikon...
Képtalálat a következőre: „inni vonuló őzek”
Inni vonuló őzek az úttesten.
Éjjel rosszabb, mert elvakítja őket az autó reflektora...

 

2019.02.15. 14:06

Hát nem tudom, de nem hiszem, hogy van választása és szintén remélem, az utolsó alkalmat kivéve sejtése nincs, miért etetik. A hazai vaddisznónak meg nincs ellensége, az emberen kívül. Itt még farkas sincs, a rókának meg egy disznó túl nagy... Legfeljebb a malacokból tud, ha tud, elcsípni egyet, ha az anyjukat valami baj érte. Egyetlen ellenség van a vadász meg az ő puskája...

2019.02.14. 19:52

Háááát... nem vagyok benne biztos. Mert ha az embernek nem volna élelemként szüksége a disznóra, biztos nem etetné jóféle kajákkal. Mert amíg él az a disznó, JÓL él, nemde? Akár a többi háziállat is (tyúkok, libák, stb.)..
Nem hiszem, hogy a házi disznó irígyelné a vadonban élő vaddisznó szabadságát, ha tudná, annak neki magának kell gondoskodnia az élelméről, sőt! Még az életéről is, mert állandó veszélynek van kitéve:
Képtalálat a következőre: „vaddisznót ejt el a tigris”

2019.02.14. 16:03

Ez bizony így van. Mi se szeretteük a banánt (egyszer kaptunk egy szemet), sőt, a narancsot se nagyon.... Pedig abból azért volt karácsonyra mindig. De hát akkor ez nem is volt mindennapos gyümölcs. Legalábbis nekünk. Mert ugye utólag kiderült mostanság, hogy akkor is voltak olyanok, akiknek minden volt, még francia pezsgő is. És nem Rákosinak, meg nem is Kásdárnak... No ja.... Ha szegény disznó tudná, mire etetik, megdöglene bújában....

2019.02.13. 14:30

Hmmm... Parasztgyomor...
Attól függ, mikori az a parasztgyomor! Mert mint minden, ez is RELATÍV!
Figyi csak egy picinykét!

Ugyanis mikor elsőosztályos voltam (1949/50), kis faluban laktunk, és karácsonyra kaptunk keresztanyámtól narancsot ajándékba.
Meglepetésként elénk gurította a földön. Azt hitte, visítva szaladunk érte. De nem!
Mi bizony hárman testvérek csak néztük. A bátyánk felkiáltott:
- Jé, paradicsom karácsonykor!
Keresztanyám meglepődve kérdezte anyánkat:
- Te Julcsa! Ezek nem ismerik a narancsot?
- Honnan ismernék mikor még SOHA sem láttak!...

Nos, ezt az IGAZ történetet csak azért írtam le, mert amiről az ember nem tud, azt nem is tudja, hogy szeretné-e, vagy sem...
Banánt fogalmam sincs, mikor LÁTTAM először, enni meg pláne nem tudom, mikor... Viszont sült tököt meg minden télen ettünk, mert megtermett a szőlőnkben. Nagyon szerettük. 
Amikor valamikor megkóstolhattam a banánt, bizony, nekem nem ízlett annyira, mint az a finom, kicsit karamelizálódott sült tök, amihez hozzászoktunk.
Képtalálat a következőre: „kemencében sült szürke sütőtök”
Igaz, azóta nem ilyen szürke nagy sütőtököt kedvelek, hanem a körte formájú narancssárgát, mert az sokkal édesebb.

2019.02.12. 17:02

Én mindenfajta gyümölcsöt és zöldséget ehetek, és, ha jók, szeretem is őket. Nekem van hát paraszti gyomrom, mert az nem kényeskedhet..:0)

2019.02.12. 17:01

Kínában nem a selyemzsinór járta. Leginkább a lefejezés, vagy hasonló huncutságok. A szultánok udvarának selyemzsinórja jelzés volt, legyen öngyilkos, mert ha nem... Nos akkor sokkal kellemetlenebb halálra is számíthat.

2019.02.09. 13:19

Hát az én "paraszt-gyomrom" általában nem veszi be a különlegességeket (gyarmati árunak nevezett zölség, gyümölcs), pl. a banánt se szeretem, sokkal többre tartom a finom sült tököt.
A narancsot se imádom, sőt!
A kislányom mindig hasmenést kapott tőle kicsi korábon.
A mandarinból is azokat a kisebbeket szeretem, amelyeknek a héja szinte egyben lehámozható.
Kapcsolódó kép

2019.02.09. 13:11

Selyemzsinór?
Az se rossz, ha hamar végez az emberrel...
Vagy azt csak a szultán küldött a török főembereinek, ha elege volt belőlük?

Kapcsolódó kép
Kivégzés selyemzsinórral

A selyemzsinór az Oszmán Birodalom kivégzési eszköze volt, melyben azok részesültek, akik kegyvesztettek lettek a török szultánnál. Kizárólag előkelő személyek kaphatták ezt a büntetést.

A selyemzsinór büntetés eredete a nomád korra vezethető vissza, amikor a vétkező harcost az íjának húrjával fojtották meg. Később ez lett az előkelők, különösen az uralkodó osztály tagjaira kirótt halálos ítéletek végrehajtásának fő módja, mivel az ő vérük kiontása bűnnek számított, de a fojtás közben nem folyt vér.
/Forrás: https://trhunews.wordpress.com/2016/11/13/selyemzsinor/

2019.02.07. 19:35

Keresgélni kell, vagy sós és kevésbé sós, töld és fekete... Valamelyik csak bejön. Ha nem, akkor meg elkönyveled, hogy ez neked nem ízlik, oszt annyi...

2019.02.07. 19:34

Bezony. A kínai tisztviselőket mindenki megkente, így gazdagodtak, a tetejébe hozzájuk se mert szólni senki, csak miután lefizette a kenőpénzt. Viszont, ha elkapták őket valami miatt, bizony akkor annyi volt. A szó szoros értelmében fejvesztve volt az illető...

2019.02.07. 0:31

Valóban vannak ételek, amibe kell tenni igazi olajbogyót, töltve vagy anélkül, asszem, ettem is már a lányomnál, de nem voltam elragadtatva tőle!:(((
Kapcsolódó kép
Pedig gusztusos, csak én nagyon sósnak éreztem.

2019.02.07. 0:25

"A tisztviselő nagyon magas méltóság volt, hiszen a császárt képviselte. Ennélfogva jó gazdagok is voltak, tehát nem tévedtél túl sokat."
Háááát.....
A faterom tisztviselő volt világéletében (jegyző, járási főjegyző), ami miatt csak bajunk (megvetés!) volt belőle!
Hej, ha Kínában éltünk volna, micsoda "hercegkisasszonyok" lehettük volna!
Képtalálat a következőre: „kínai tisztviselő családja”

2019.02.06. 19:39

Hát nem. Az olajfűz termésének semmi köze az olajbogyóhoz. Amúgy az olajfűz termését mi is ettük. Nem volt túl finom, de azért ettük, Akárcsak a galagonyát, vagy a kökényt, csipkebogyót, vadkörtét... Az igazi olajbogyó is finom ám, én legalábbis kedvelem. Akár "csupaszon", akár töltve. Bár úgy annyira nem. Az igaz a simán eltett...

2019.02.06. 19:34

A tisztviselő nagyon magas méltóság volt, hiszen a császárt képviselte. Ennélfogva jó gazdagok is voltak, tehát nem tévedtél túl sokat.