Tedd közkinccsé, ha valami nagyon sikereset kreáltál a konyhában vagy szabad tűzön!

Tedd közkinccsé, ha valami nagyon sikereset kreáltál a konyhában vagy szabad tűzön!

2008. 09. 11. 21:21

Minden sütés-főzés körül serénykedőnek volt már bizonyára szomorú tapasztalata és olyan élménye is, hogy a tudományát az egekbe dicsérték.

Nos! Ha valami nagyon jól sikerült, főleg ha gyors is, számolj be róla, közölj hozzá receptet, esetleg fotót is mellékelve, hogy nagyobb kedvet kapjunk a kipróbáláshoz. Színesítsük kicsit a lapot! Akár pontozhatnánk is havonta.

2021. 03. 02. 23:42

Kedves Dmolnár!
Még néhány szó Glenn Gouldról:
Ő afféle autista volt, pontosan nem tudom, mi volt a betegsége, de tény, igenis különc, vagy inkább különleges, nem átlagos viselkedésű ember volt. Nem találtam róla magyar irodalmat. Tény, jobb volt őt NEM LÁTNI játék közben.
De döltsd el magad:
https://www.youtube.com/watch?v=4uX-5HOx2Wc
Glenn Gould-J.S.Bach: A Fúga művészete (részlet)
Ez a mű is Bach egy fantasztikus műve.

Ha nem nézed, csak hallgatod, s levonod belőle, hogy dúdol játék közben, fantasztikusan szép, szinte földöntúli hangszíneket csal ki a hangszerből.
Megjegyzem, Gould is általában minden Bach művet lassabb tempóban játszott a szokásosnál, akár csak Albert Schweitzer.
Glenn Gould: a kivételes zseni archetípusa | Csermely Péter blogja 2.0
Glenn Gould, a kivételes zseni archetípusa

2021. 03. 01. 1:16

Ismét csak JÓ erőt, és JÓ egészséget kívánok hozzá!:)

Közben én hoztam kikapcsolódásként az általam másik legnagyobb zeneszerzőnek tartott Liszt Ferenctől egy zongoraművet, melynek zenekaros változatát is Liszt Ferenc írta meg.
Ez itt a TE kedvedért ismét egy színes animációs kreáció egy élő előadásra:
https://www.youtube.com/watch?v=4dONTGGlmPc
Franz Liszt: Totentanz solo piano - Sylvie Carbonel

Ha van egy negyedórád, érdemes megnézve hallgatni, mert igen érdekes, főleg a trillás részek, a futamok, glissandók (két egymástól távol lévő hang közötti csúszás - zongorán általában körmökkel), repetíciók (hangismétlések gyorsan), no meg az "ellenmozgások"!:)))

Nekem személyes élményem is fűződik ehhez a darabhoz:
Az egyik volt osztálytársnőm lánya zongoraművésszé válásakor hozzánk, a zeneiskolánkhoz való látogatása alkalmából játszotta a darabot szintén szóló zongorán.
Cs Nagy Ildikó itt egy (már említett) Fazioli olasz zongorán játszik a fővárosban:
Cs. Nagy Ildikó | Pikéthy Konzi

Sajnos a zongorás képet törölték, így csak a hangszert utólag külön tudom idehozni, mert már ejtettem szót róla:
 Savaria Szimfonikus Zenekar » Fazioli

2021. 02. 26. 12:32

Köszi, majd nekiesek, ha lesz rá időm és kedvem... Amúgy most szólok, hogy a jövő hét első felében nem leszek, mert mint szokásos, dógom van...

2021. 02. 25. 18:54

Igazad vagyon abban, amit írtál.

Beszéltünk róla, hogy ÍZLÉSEKRŐL nem vitatkozunk, és itt beléphet az a vélekedésed is, hogy Neked J.S. Bach (1685-1750) nem jön be...
Naná, hogy nem, hisz maximum a d-moll toccata és fúga, no meg az AIR c. művei forogtak a köztudatban, mostanság meg még tán ezek se!:(((

De ő ezeknél sokkalta HATALMASABB életművel rendelkezett, s bizony mondom Neked, G. Ph. Händel (1685-1759) nem is tehetett volna jobbat, minthogy elment Angliába, mert igaz a közmondás, miszerint "Két dudás egy csárdában nem fér el!" Így ez a két barokk hatalmasság se fért volna el egymástól Németországban... Már csak azért sem, mert a kettő közül - szerintem! - Bach volt a tehetségesebb, és szerényebb, de Händel volt a rátartibb, aki nem viselt volna el senkit maga fölött. (A harmadik barokk hatalmasság Antonio Vivaldi (1675-1741) volt ugyebár, aki eleve olaszországi illetőségű volt, és a hegedű volt a mindene, s nem volt nekik "ellenfél".)
Továbbá a hírközlés sem volt akkor még olyan gyors, hogy megmutatta volna a különbségeket...

Tudod, roppantul sajnálom, hogy amikor még diák voltam, vágyálomban se foglalkoztunk az internettel, s nem volt módunkban a zeneszerzők életművét a maguk teljességében megismerni. Még könyveink sem voltak, a zeneirodalom tanáraink előadását jegyzeteltük az órákon, a zenéket meghallgatni pláne nem volt módunk!:(((
Szinte csak a töredékét tudtuk fekete lemezeken meghallgatni.

Bach életének főbb műveit manapság szerencsére már meg lehet hallgatni (ezért is örülök, hogy megérhettem ezt a kort!), még a bőség zavara is fennáll, rengetegen játszák koncerteken a passióit, a miséit, a zongorára (bocs, cembalóra!) írt sorozatait. Ez utóbbiból nekünk zongoristáknak a "mindennapi imánk" a Wohltemperierte Klavier volt, mely a zongora egy speciális hangolási módja alkalmából született.
Két kötetes kotta, melyről részletesebben itt olvashatsz:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Das_wohltemperierte_Klavier
Leghitelesebb előadását Glenn Gouldtól tartja a szakma:
https://www.youtube.com/playlist?list=PLDriozYVKPiFbf6hwHW63v3TzyspILprU

De nem ajánlom, hogy egyhuzamban akard meghallgatni mind a 96 egységet, mert attól "hülyét lehetne kapni"! :DDD

Mi egy félévben jó, ha három preludiumot és fúga párost meg tudtunk kívülről tanulni!:DDD
Különösen nehezek a fúgák, melyek a 3 szólamútól a 6 szólamúig vannak megírva.

Keresek egy olya videót, amely színesben mutatja a szólamokat:
https://www.youtube.com/watch?v=YvHokjQ6enI
Bach, Fugue in C Major, BWV 846 - Das Wohltemperiert Klavier 

Ez a fent említett sorozat első darabjának fúgája, mely jelen esetben azért 4 színű, mert 4 szólamú.
Nem egy könnyű mű, sokat kell gyakorolni, ritkán viszik diplomakoncertre...

2021. 02. 25. 10:44

Sajátságos, de nekem Bach nem jön át. Pedig még Albert Schweitzer is őt tartotta a nagymesternek. Liszt darabjait pedig kedvelem. Ez van. Bár nem tudom, lehet e, és egyáltalán érdemes e sorrendet állítani a "nagyok" között...

A zseni pedig mindenki más munkáját "leértékeli". Hiszen attól zseni, a kevés kivételtől eltekintve, hogy úgy érzi, ő a legjobb az adott területen. Sokszor az adott korban igaza is van, csak hát a ugye az előadói (de nem csak az) "zseniség" múlandó valami...

2021. 02. 24. 15:03

Köszi, hogy egyetértesz velem ebben a témában:)))

Tudod, nem irígységből, hanem csak úgy - talán - emberi méltóságból mi, zenetanárok nem igazán értjük, hogy a zsenik miért értékelik le a MI munkánkat?!:(((
Pedig az igazán nem mindegy, hogy egy zseni kezdőként milyen mentalitású tanár kezébe kerül!?
Mert ott van pl. Liszt Ferenc (1811-1886), aki - szerintem legalábbis - nem nőtte volna ki magát soha ilyen nagyra, ha nem az akkoriban legjobbnak tartott zongoratanár, Karl Czerny (1791-1857) kezébe kerül, illetve meghatározó volt az is, hogy az édesapja, Liszt Ádám (1776-1827) zenész volt, aki felismerte korán fia különleges tehetségét, és azt, hogy ha a világ számára hamar híressé szeretné tenni, Párizsba, a művészetek fővárosába vigye.
Bizony, bizony, ezek nélkül talán Liszt Ferenc is csak egy Erkel Ferenc kaliberű zeneszerzővé vált volna!:(((
Nem akarom Erkelt lebecsülni, isten őrizz, neki is megvolt a maga "életfeladata": itthon maradt, s ontotta a történelmileg is igen fontos és értékes hazafias témájú operáit, amelyekre akkoriban nagy szüksége volt a magyarságnak).
De ha össze akarnám hasonlítani a két embert, legalább - mai hasonlattal élve - akkora különbség lenne a két zeneművész között, mint ma egy trabant és egy mercedes autó között.

Kocsisra visszatérve:
Az életrajzában az szerepel, hogy a tanára a zeneakadémián Kadosa Pál (1903 - 1983) zongoraművész és zeneszerző volt, holott a tanítási munka oroszlánrészét RADOS FERENC (szül. 1934.) zongora művésztanár végezte, ő tanította Ránki Dezsőt, és Schiff Andrást is.
HATALMASSÁG volt a zeneakadémia tanárai között a ma 87. életévét taposó "MESTER", nekem is volt alkalmam találkozni vele Tatán fiatal tanár koromban egy nyári továbbképzésen, mely meghatározó élményt nyújtott nekem a zongoratanítás terén. Ő "egyenrangú emberként" beszélt velünk, s igen használható gyakorlatias tanácsokkal látott el bennünket, zongoratanárokat.
Rados Ferenc | Egyetem - Nagy elődök | Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

Tőle hallottam, s örökre megjegyeztem egy angol karmester (Philip Pickett) mondását:
"A zene nem az előadóról szól. LÉGY ALÁZATOS! A szépség és a varázslat létrejön, ha hagyod, hogy a nagy zeneszerzők ÁLTALAD szólaljanak meg."

És egész életemben igyekeztem a pályára készülő nagyobb növendékeimet ennek jegyében tanítani, s koncerten meg előadni, és előadatni az éppen aktuális zeneművet.

Amúgy jómagam - legalábbis zongorista szemszögből nézve - két zeneszerzőt tartok igen nagyra a zenetörténetből: Johann Sebastian Bachot, és Liszt Ferencet.

2021. 02. 24. 10:59

Ez bizony így igaz... 

2021. 02. 24. 1:22

Ne rágódj ezen, nem te vagy az egyetlen, akinek nem volt tudomása erről a tényről Kocsis Zoltánt illetően. Bizony, a zsenikről (na és a "celebekről" is kevesen!!!) általában kevesen tudják a teljes igazságot. Leginkább a szakmabeliek, és a szűkebb családi kör.

2021. 02. 23. 20:19

Hát ha így volt, akkor így volt... Tévedni emberi dolog... :0)

2021. 02. 23. 1:37

Kedves Dmolnár!

Nem jól gondoltad!
Kocsis László - mint olvashattuk a Jadzia által betett linket, valóban elkötelezett és jó tanára volt a zenének, még pedig a "határon lévő" - átlagember számára, a "könnyűzene" kategóriának, bár külföldön, ezért nem ismerhettük őt itthon.
Köszönjük Neked Jadzia, hogy általad megismerkedhettünk Kocsis László zenésszel, művésztanárral!:)))

Viszont ami Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester és zeneszerzőnket illeti, előre bocsájtom, hogy van egy mondás, amit Szepes Mária (Pöttyös Panni sorozat írója, akit az ország ezoterikus nagyasszonyának is neveztek) kijavított, MERT FORDÍTÁSI HIBA VOLT BENNE!!!:
"De mortuis nil nisi bene", azaz "Halottakról vagy JÓL, vagy sehogy!"
Tehát a mondás magyarul így szól helyesen:
"HALOTTAKRÓL VAGY IGAZAT, VAGY SEMMIT!"

Forrás: https://index.hu/tudomany/til/2018/12/02/tenyleg_halottrol_vagy_jot_vagy_semmit/

Ezért aztán, hogy ne beszéljek "zöldségeket" (by Brachfeld Siegfried), kicsit utána jártam, milyen pedagógus is volt Kocsis Zoltán, mert én bizony a szakmabeliektől (zeneakadémiát végzőktől!) nem valami jókat hallottam ebben a témában róla!!!

Jómagam tapasztalatból azt mondom, a ZSENIK általában nem valók tanárnak!
Több oka is van ennek:
1./ Nem értik, az átlagemeber MIT nem ért? Mert ami nekik triviális, az nekünk KÍNAI! Ezért nem is tudja megmagyarázni a lényeget...
2./ Ha esetleg mégis értik, mit nem értünk, abszolút NINCS TÜRELMÜK a tanítással bajolni.
3./ Többségükben maguknak valók, öntörvényűek, kezelhetetlenek, mint ember. Hogyan tudna akkor olyan valaki tanítani, amikor inkább ŐT kéne tanítani pl. jó modorra, közösségbe való beilleszkedésre, átlagemberrel való kommunikációra?!
Hát igen...

Kocsis Zoltántól RETTEGTEK a tanítványai! Sokan bőgve jöttek ki az óráiról.
Úgyhogy én ammondó vagyok, hogy bár hatalmas ZSENI volt, mindent tudott, amit a zenéről, zeneszerzésről tudni lehet, de a tudását átadni nem tudta, vagy keveseknek, mert olyan magas röptűen magyarázott, hogy csak a JÓL képzett szakmabeliek értették csak meg, miről is beszél!

Tanított?!... Igen, így is nevezhetnénk, de én inkább ISMERETTERJESZTÉSNEK nevezném a tevékenységét.
Nem véletlenül hagyta abba a zeneakadémián a tanítást. Nem lehetett neki se sikerélmény, mikor más tanárhoz kérték magukat a tanítványai...
Itt van egy részlet az igazolásomra Vigh Andreától, a zeneakdémia rektorának búcsúbeszédéből a temetése utáni megemlékezésen:

"Ezer szállal kötődött a Zeneakadémiához: itt végzett, itt kezdett tanítani 1973-ban, s bár a hetvenes évek végétől formálisan már nem tanított az intézményben, újra és újra visszatért alma materébe. A Liszt Ferenc téri épület felújítása előtt rendezett „Búcsúfesztiválon” egyetlen délután-este itt vezényelte el Beethoven mind a kilenc szimfóniáját (a zeneakadémistákkal kiegészített Nemzeti Filharmonikusok élén), s a felújítás óta is rendszeresen visszajárt, mesterkurzusokat adott /EZT remekül csinálta, hiszen képzett zenészeket kellett tanácsokkal ellátnia/, többször dirigálta a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarát. Nem volt könnyű tanár, rendszeresen jöttek ki óráiról sírva a növendékek, és mégis rajongtak érte. Mert zenéből volt, minden gesztusa zenét hordozott, a vele való érintkezés minden formája súlyos és felemelő zenei hozadékkal járt. Ahogy egy-egy rövidebb-hosszabb frázist a zongorán megmutatott a növendékeknek, vagy ahogy egy-egy különleges metaforával megvilágított zenei összefüggéseket – a diákok számára mindig életre szóló élményt adott. Tanított ő mindig, nem kellett hozzá tanterem. Tanította a muzsikusait a próbákon, a közönséget a hangversenyeken, tanította a zenekarához vendégszólistaként meghívott ifjú zongoristákat. (...)
Univerzális zseni volt: a földöntúli tehetség megtestesülése. Pilinszky János – akivel a harmincegy évnyi korkülönbség ellenére közeli barátságban állt – Mozarthoz, Dosztojevszkijhez és József Attilához hasonlította egy beszélgetésben: „Egyszer beszélgettem valakivel – mondja Pilinszky –, aki szerint, ha leegyszerűsítjük a dolgot, kétféle tehetség van. Az egyik végtelen nagy adottságokkal születik, a másik: akinek végtelen nagy szüksége van arra, hogy tehetséges legyen. […] A tehetség nem kisebb veszély, mint ha valakinek nincsen tehetsége, de meghalna, ha nem szerezné meg azt. Én ezt rögtön láttam, hogy – miként József Attilánál – ez a két dolog valahol egybeesik. Példaként említem, hogy én Kocsis Zoltánnál érzek egy ilyenfajta szorongást. Ez a virtuóznak a pokoljárása.” Kocsis mindent tudott a zenéről, mégpedig a tudás legtágabb értelmében: nemcsak elképesztő memóriája segítette, nemcsak a legutolsó hegedűpultban megszólaló negyedhang elcsúszást meghalló borotvaéles hallása támogatta, hanem egyedülálló intellektusa is."



Jómagam személyesen is ismertem (Tatabányán a zeneiskolában INGYEN adott koncertet, mondván, úgy sem tudnánk megfizetni a szokásos honoráriumát!). Valóban rendkívüli ember volt, de tanárnak nem volt való.
Neki nem ez volt az elhivatottsága, hanem a zongorázás, és a zenéről való ismeretterjesztés.
Életre kelnek Kocsis Zoltán legendás zongorái - Cultura.hu
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kocsis_Zolt%C3%A1n

Hozzá hasonló - más területen tevékenykedő - rendkívüli tehetségről csak egy valakiről volt alkalmam olvasni: NIKOLA TESLÁ-ról, a szerb származású elektromosság atyjáról, tudós-feltalálójáról, aki nagyban megelőzte zsenialitásával a korát.

Nehéz teher a tehetség, kedveseim, súlyos teher!:(((

2021. 02. 19. 20:01

Dehogy, dehogy... Csak hülye vagyok.. Kocsis Zoltánra gondoltam... 

2021. 02. 14. 0:30

Nahát Jadzia, milyen ügyes vagy, hogy rátaláltál, ilyen néven ugyanis nem találtam senki mást, csak akit betettem, egy szőlészeti-biológiai egyetemi tanárt, aki szintén nagyon elhivatottan végezhette az oktatási munkáját, ami becsülendő minden szakterületen!:))) 

Biztos Ő lehet az a Kocsis László (szül. 1942, Bp.), akit TE találtál, de sajnos, kép nincs fönt róla...

Bár én őt sem ismerem, pedig korombeli, de a "Ki kicsoda a magyar zeneéletben" c. könyvben (Zeneműkiadó, Budapest, 1979-es kiadás), amelyben én is benne vagyok, ő nincs benne sajnos, ami azért lehet, mert nem is Magyarországon töltötte az aktív tanítási éveit, hanem német városokban. 
Hát igen, hiába jött haza idős korában, és ad órákat szaxofonból, de gondolom, az is vonzotta, hogy itthon jobban megél az onnan kapott nyugdíjából!
Nem ő az egyetlen, aki ezt csinálja...
És ha az én soványka nyugdíjamra gondolok, pedig zeneiskola igazgató is voltam majd húsz évig, meg is értem!;o)
Nem is akarja elhinni a német nászasszonyom, hogy nálunk mennyi egy iskolaigazgatói nyugdíj!:(((

2021. 02. 12. 18:16

Kocsis László dr. - egyetemi tanár (Pécsi Tudományegyetem)

Képtalálatok a következőre: kocsis lászló egyetemi tanár
https://doktori.hu/index.php?menuid=192&lang=HU&sz_ID=6814

Rá gondolsz? Mert speciel én őt nem ismerem, eléggé messze esik az érdeklődési körünk, és a szakmai munkánk is egymástól, úgy gondolom...

2021. 02. 12. 10:05

Hát igen, a művészek alkotni akarnak és ha lehetőségük van rá, akkor lehetőleg pénzért is... No meg ha kap egy olyan feladatot, ami művészileg is kihívás, azaz szabad kezet kap a megvalósításban, hát bizony akkor nagyon nagy a kísértés. Én olyan "igazi" művészt nem tudok, aki behódolt volna csupán csak a pénz miatt. Olyan "művészt" persze számtalant, akik az éppen illetékes hátsó dédelgetésével szereztek maguknak jövedelmet és pillanatnyi "hírnevet". 

A zenetanárok, tisztelet a kivételnek, nem "igazi művészek". Mert nem önmagukat akarják megmutatni, hanem tanítani akarnak. Ami egyáltalán nem lebecsülendő, sőt, igen magasrendű hivatás, de, nem a művész lelke lobog bennük... Persze van olyan művész is, aki mialatt a pódiumon is szerepel, sőt ez a legfontosabb, tanít is. Mint például Kocsis László, vagy mások..

2021. 02. 11. 23:28

Kedves Dmolnár!

Elfelejtetted odaírni, hogy "egy része"... Mert ismerek olyan művészeket, akik igenis pénzért (is) alkotnak!
Ilyenek pl. a "bértollnokok", no meg a szobrászok jelentős része...
Még vicc is van róla, hogy jó nekik, mert annyiszor van a neves politikus személyiségek között változás - Hofi ezt kissé morbidabban fejezte ki;o) -, hogy a szobrászoknak MINDIG, minden érában van és lesz is munkájuk...
S ráadásul gyakran valóban tehetséges emberek ám ezek, s nem mindenki Kodály és Illyés, akik meg merték tagadni az efféle "bérmunkát"...

Mostanság is zajlik egy-két ilyen vita, emeljenek-e szobrot valakinek /neveket nem említek, én sem vagyok ahhoz elég bátor... :(((/vagy sem?! :DDD

Az pedig, hogy egy művész a maga kedvére alkot, mert belső késztetése van arra, hogy ALKOTNIA KELL, az is létezik... Csakhogy ehhez kellő intelligencia, s VALÓDI DEMOKRÁCIA szükségeltetik.

Abban igazad van, hogy ha valaki azért akar művész lenni, hogy gazdag legyen, bizony, az rossz lóra tesz, mert ez nem így működik... Sajnos, ez gyakran függ a PR-tól, azaz a manager-éstől, valaki befut-e, híresség lesz-e, vagy sem.
Gyakori, hogy valaki érdemtelenül lesz híres, s van, aki érdemtelenül nem!:(((

Aztán van, aki NEM IS AKAR előadóművész lenni, CSAK zongoratanár, s bizony, rossz vicc, mikor pont ránk mondják, hogy azért tanítjuk, mert nem tudjuk...
Nos, mint mindent, a hangszerkezelést is tanulni kell. De van, aki hiába tanulja, sosem lesz előadóművész belőle.
Tanúsíthatom, hogy pl. az a sok versenyt nyert zongorista, akik az Országos versenyeken tartolnak, érdekes módon valahogy mindig ELTŰNNEK, MINT SZÜRKESZAMÁR A KÖDBEN...
Csak igen kevesen válnak művészekké, de!!!
DE nekik is kellett kezdenie valahol, s EZ nélkülünk, elhivatott zenetanárok nélkül bizony nem menne!
Én pl. sosem kívánkoztam dobogóra... Lámpalázas vagyok, és ez nem jó ajánlólevél...
Továbbá már akkor zongoratanár szerettem volna lenni, mikor még csak LÁTTAM zongorát, játszani tanulni rajta 12 évesen kezdhettem, akkor volt a szüleimnek annyi pénze, hogy beírathattak a magántanárhoz, mivel falun zeneiskola nem létezett.
Ennek vette elejét Kodály a zenei általános iskolákkal, hogy a zenetanulás minél több falusi gyerek számára is megnyílhasson.

Kerek 50 évet húztam le a zongora mellett ülve, és tanítottam nemcsak szakértelemmel, hanem sok-sok TÜRELEMMEL a gyerekeket.
És hidd el, nincs egy tanár részére nagyobb öröm, mint amikor a növendéke a fejére nő, azaz beteljesíti azt, amit ő nem tehetett meg: művész lesz belőle.

És aki azt hiszi, ez "könnyű munka", hisz CSAK ott ül a tanár a növendék mellett, az hatalmasat téved!:(((
Hoztam egy autista művészt, bizonyára vele sem volt könnyű dolga a tanárainak:
https://www.youtube.com/watch?v=6p-9N2fflOs
Liszt- La Campanella - Vestard Shimkus piano
Képtalálatok a következőre: vestard shimkus

2021. 02. 11. 10:13

A mai művészek (mert kár lenne az írókra korlátozni a dolgot) sem a pénz kedvéért írnak. Hanem azért, mert alkotniuk kell. Akár maguknak, akár egy szűk körnek, akár milliós közönségnek, de kell. Ha aztán ehhez pénzben mérhető siker is születik, az már csak a ráadás. Gondold csak el, hogy mit kell verejtékeznie (hogy maradjunk a te művészetednél) egy zenét tanulónak, és ugyan hányan válnak belőlük valódi művésszé... De az igazi művész akkor is gyakorol, ha nem unszolják, akkor is zenél, csak a saját kedvtelésére, mikor nem fizetnek érte. Mert ez az élete... Aki azért akar zenét tanulni, hogy majd akkor milyen gazdag lesz, az el se kezdje (ez az összes többi művészeti ágra is vonatkozik).

2021. 02. 10. 15:06

Nem bántom én az írót, dehogy is bántom!

Csak tudod, megpróbálok a MAI "üzleti szemmel" gondolkodni, hogy MINDENBŐL haszonnak kell kijönnie, különben a sehunba se vagyunk, ilyen a MAI világ!:(((
Tudod:
- Akinek harminc éves korára nincs SEMMIJE, az "annyit is ér!" - mondá itten pár éve valaki (legalábbs "valaki"-nek hiszi magát most is!), nekünk, akiknek a szülei felépítettek egy romba dőlt országot, amelynek a kihatását MI, akkori "gyerekek" sínylettünk meg! (Lásd: Lóden kabát, átfagyott lábakkal iskolába járás, stb.)

Barát:

Nekem volt! Egyetlen egy, de az ötven évig... Pályatárs és barátnő...
El is vette tőlem másfél éve a SORS nevű kegyetlen valami, azóta sem találok önmagamra... Ennél jobban még a férjem elveszítése sem fosztott ki lelkileg... Sajnálom, de EZ AZ IGAZSÁG!:(((

2021. 02. 10. 10:46

A tinédzserekkel igen, no de itt most nem róluk van szó, hanem a gyerekekről. Az olyan háromtól nyolc évesig. Amúgy ne bántsd az írót. Nagyon szép ez a történet a maga módján. A barátság pedig nagyon nagy felelőség, no persze a legtöbb ember minden ismerősét a barátjának tartja, ami távolról sem igaz. Nekem speciel egyetlen barátom se volt. Jó ismerősöm sok, de barát... Hát az nem ment. Igaz, nem is tudok, talán csak egy-két esetet, amikor igazi barátságot láttam.