Nem minden művészettörténész ért egyet azzal, hogy az Esztergomban talált freskót valóban Botticelli festette. A megoldáshoz talán közelebb vihet az a háronmnapos konferencia, amely ma kezdődik Magyarországon.

A kétkedők egyikét, Boskovits Miklóst, a firenzei tudományegyetem professzorát Géczi Mária kérdezte.

A Botticelli freskóról azt nyilatkozta, hogy Ön szerint nem Botticelli festette. Boskovits Miklós:
- Gyakran előfordul itt Olaszországban is, hogy időnként valami szenzációs felfedezésről írnak az újságok, amikről kiderül, hogy tulajdonképpen nem is akkora szenzáció. Ezt a festménytöredéket, ami Esztergomban van, azt 1930-as években megtalálták, azóta ismerjük. A jelenlegi restaurálás igyekszik a mai színvonal alapján átnézni a régi restaurátorok munkáját. Ez némi változás, de semmi lényeges változást nem hoz a dologba.

- Amikor a 30-as években ezt a freskót megtalálták, akkor egyáltalán nem merült fel annak a gyanúja, hogy esetleg ez Botticelli munkája lehet?

Boskovits Miklós:
- Nem. Akkor egy műhelyről beszéltek az 1490-es évekről, ez szerintem a valósághoz közelebb áll. Most az 1460-as évekről hallok beszélni, ami szerintem egy túl korai dátum. A művészettörténész stílus alapján ítélkezik, és stíluskérdésből kiindulva szerintem ennek a festménynek Botticellihez nincsen köze. Ez kétségtelenül egy firenzei festő, és valószínűleg a XV. század két utolsó évtizedében dolgozott. Érdekes festő, nem egészen elsőrendű, és szerintem nincs köze Botticellihez.

A telefonban Wierdl Zsuzsanna festő-restaurátor és Prokopp Mária művészettörténész. Ők azok, akik dolgoznak ezen a freskón.

- Mi bizonyíthatja azt az állítással ellentétben, hogy mégis Botticellié ez a freskó?

- Wierdl Zsuzsanna:
- Nagyon sok minden. Hétévi kutatás, rengeteg jel és rengeteg stílusértékelés, amit Prokopp tanárnő elvégzett a 7 év alatt. Nyilvánvaló, hogy a kritikák nem mindig építőek, és mindig örülünk neki, ha egy szakember hozzászól, de nyilvánvalóan ezeket a kutatási eredményeket meg kell ismerni. Azoknak a kritikáit, akik úgy alkotnak véleményt, hogy nem jártak a helyszínen hét éve, nehéz elfogadni. Nyilvánvalóan nyitottak vagyunk arra, hogy ezek a szakemberek megnézzék, és úgy alkossanak róla véleményt. Főleg megismerjék ezeket az eredményeket. A legfontosabb, hogy van egy iniciálénk, amit mindenki tud, és amit mi mindenképpen ennek gondolunk, már több szakember véleményével azonos módon.

Számítottak-e arra, hogy a jelentés után nem sokkal máris fellépnek a kétkedők?

Prokopp Mária:
- Természetesen. Minden kutatási eredménynél ez természetes. Azért nagyon örülünk, hogy éppen ma érkeznek Magyarországra annak a háromnapos konferenciának a résztvevői, amelyet a Harward Egyetem a firenzei kutatóintézetnek szervez. A vendégek három napot fognak itt tölteni Magyarországon, Budapesten, Esztergomban és Pécsett, hogy megismerjék a magyarországi reneszánsz emlékeket. Ez a legfontosabb. A tudomány úgy megy előre, hogy vitatkoznak.

- Ezek szerint ma fordulhat a kocka, hisz olyan látogatók érkeznek, akik saját szemükkel is megbizonyosodhatnak az Önök állításáról, bár a felfedezés sajtóvisszhangja vitathatatlanul kicsi, ezért nem mindenki osztja azt a véleményt, hogy szenzációról van szó.

Prokopp Mária:
- Mindenképpen szenzáció az, hogy az eredeti rész előtűnik, ami miatt gondoljuk, hogy magasabb kvalitású, mint amilyennek eddig látszott. Az illető művésznek - akárhogy hívták - az eredeti vonásaiból nagyon keveset lehetett látni. Ez ennek a restaurálásnak az eredménye, amit nyilván fénykép alapján nagyon nehéz (egy aláfestésről van szó) értékelni, el kell jönni a helyszínre.

- Ezért aztán úgy gondolják, hogy aki nem látta évek óta a képet, az csak a rossz restaurálást látta?

Prokopp Mária:
- Az csak az átfestést látta, abból nem lehet következtetni. Mindenképpen fontos az, hogy végre elkezdődik egy vita, ami mindenképpen Magyarország, aminek Mátyás-kori kultúrájának központja Esztergom.

Géczi Mária

forrás: Magyar rádió