2008.05.12. 21:47

Nem értem, hogy miért tabu Esztergomban a „téma” és miért nem tudják, tudhatják a helyiek, hogy mi is történt 1944. május 11-én…nem a „messzi” Budapesten, hanem itt nálunk, elődeinkkel...

Nem igazán tudom, hogy mi miatt…,talán egy túl fiatalon látott koncentrációs táborokról szóló film, talán Robert Merle „Mesterségem a halál” című könyve, talán a négy fiam jövője miatt…,de egy jó ideje nem tudok elmenni szó nélkül a „téma” kapcsán…

Úgy gondoltam más sem…
Vártam…
Vártam, hogy a nálam fontosabb és nagyobb emberek megszólaljanak az aktualitás kapcsán, hiszen az aktualitásoknak egy viszonylag kis közösségben ( ? ) nagyobb a fajsúlya…

Szóval vártam és bíztam…
Bíztam, hogy lesz valaki…
Valaki, aki „feladatköréből” a városunkban betöltött szerepéből adódóan tesz, mond valamit….
Valamit.
Bármit.
Legalább két szót…

Hiszen minden adott, van egy dátum és adott egy épület, van egy tábla, sőt létezik egy sokak által nem is ismert temető is…

De nyilván vannak fontosabb dolgok…
És „ a múltat végképp eltörölni …” dialektikája most is jól működik…


Nem értem.
Nem értem, hogy miért tabu Esztergomban a „téma” és miért nem tudják, tudhatják a helyiek, hogy mi is történt 1944. május 11-én. Nem a „messzi” Budapesten, hanem itt nálunk, elődeinkkel...

Egyébként ez a közel 70 évvel ezelőtti májusi 11-e az ideihez hasonló, időjárás szempontjából igen szép nap volt, legalább is ezt mondják azok, akiknek az emlékezetébe valami folytán a többi napnál erősebben bevésődött e dátum…

A Lőrincz utcában a Weis-lányok, Magdi és Anna, akik az előző napot még a szomszédoknál töltötték egy vacsora kapcsán, ahol a teríték leszedése után Anna még zongorázott is a vendéglátóknak nem sejtették, hogy a másnap már a sárga csillag bélyege alatt gyors változásokat hoz addigi nyugodt és békés életükben, és a nappalijuk egyik dísze, a kikészített jegesmedvebőr, melyen oly’ sokat játszottak a szomszéd gyerekekkel, hamarosan gazda nélkül marad, hovatovább új „tulajdonba” kerül…

A Lőrincz utcai posztóüzletet vivő Adamcsa család feje is még az előző napi bevételt gondosan átszámolta, megírta a megrendeléseket, hogy az üzlet továbbra is elégedett ügyfelekkel dicsekedhessen, gondosan bezárt, lehúzta a rolót és hazaballagott, miközben azon gondolkodott, hogy a következő hónapban mivel is kápráztassa el törzsvásárlóit…

És hasonló gondolatokkal zárta üzletét a „gólyás” Kovács család feje is a Kossuth Lajos úton, akire e megkülönböztető nevet a kirakatban egyrészt dekorációként, másrészt a babakelengye okán elhelyezett kitömött madár kapcsán ragasztotta az akkori esztergomi polgárság.

Dr. Schwartz ügyvéd úr is gondosan eltett minden papírt az íróasztalán, megigazította a márványból készült toll- és tintatartót, új itatóssal öltöztette fel az íves szerkezetet, kulcsra zárta a bizalmas okmányokat tartalmazó szekrénykét, és készült a következő napok tárgyalásra. De ő sem tudta még a holnap borzalmát.

A Ferencz József utcában a Büchler-hentesüzlet tulajdonosa is gondosan elrendezte a hűtőkamrában a jégtömböket és nem sejtette, hogy hamarosan már ''új gazdája'' lesz üzletének…

Az idős Singer néni, a zsinagóga szomszédságában szokás szerint egy szobás lakása Imaház utcára néző ablaka előtt ült, és figyelte az utcán elhaladó embereket, bízva abban, hogy majd másnap, harmadnap is ezt teheti. Ő is tévedett…

És az Imaház utcai „zsidó-iskola” termei sem sejtették, hogy a falai közt a még tegnap tudást szerzők már soha nem fogják az ott megszerzett ismereteket a gyakorlatban hasznosítani.

És persze maga a zsinagóga sem tudhatta, hogy később „Technika Háza” néven vagy majd „második Zöldházként” vonul majd be az esztergomi új történelembe, ami persze mindenképp jobb pozíció, már csak a kultúrához való kapcsolódás okán is, mint a gyöngyösi példa, ahol a zsinagóga bútoráruházként funkcionált.

Ezért a ''mi'' esztergomi zsinagógánk legalább szerencsés, hiszen a mai funkciójában fennmaradt, bár sorsa 1944/45-ben kétséges volt, hiszen a német-ekrazitnak köszönhetően az aláaknázás szokásos végeredménye nem sokon múlott.

Visszatérve a főszerepet játszó Lőrincz utcához ott és akkor, 1944 május 11-én összetereltek több mint ötszáz esztergomi és környékbéli polgárt, gyerekeket, felnőtteket, nőket, öregeket. Mindenkit aki a sárga csillag általi megbélyegzés alá esett, és akinél még előző nap vásároltak, ügyet intéztek, vendégeskedtek vagy akikkel beszélgettek elődeink.

Szinte 100 %-os hatékonysággal működött a nyilas gépezet (Esztergom ebben is, és akkor is jó példát mutatott), megtaláltak mindenkit akit meg kellett találni. Ami külön figyelemre méltó, hogy az ötszáz embert két-három csendőr kísérte csupán és közel-távolban sem volt jelen egyetlen német katona sem, magyar a magyarral szemben, esztergomi az esztergomi ellen. (!!!)

Az összeterelt tömeg maga volt a két-három csendőrrel, a környék utcái kihaltak, az ablakokból sem nézett senki, csupán a Lőrincz utca rolóinak takarást biztosító védelméből figyelt néhány együttérző szempár.

A néma és rémült tömeg majdnem elfoglalta teljes hosszában a Lőrincz utcai úttestet, hogy aztán a Kis-Duna parton lévő csendőrségre (Ma Platán Panzió és Oktatási Központ) zsúfoltasson be.

Aztán ott valami érthetetlen okból a csendőrségi épület zártságában és védelmében a bátor magyar csendőrök (akkor kb. 10-15 csendőr „dolgozott” Esztergomban) szisztematikusan verni kezdték az amúgy is halálfélelemben lévő tömeg tagjait.

A vagyonfosztott és méltóságát vesztett emberek egy része a csendőrségi éjszakázás után a Mária Valéria hídon át a párkányi vasútállomás, másik részük az esztergomi marhavagonjaiból látta utoljára a Bazilikát, hogy aztán egy hosszú, és már az utazás során áldozatokat követelő út során, komáromi és kassai megállók érintésével a célállomáshoz érve azonnali vagy hosszabb-rövidebb ideig tartó szenvedés után a betegség, gáz vagy golyó általi „megváltást választva” a krematóriumok kéményeinek kürtőin keresztül váljon semmivé.

Az ötszáz fős tömegből csupán néhányan tértek vissza. Alig tízen.

Akik nem térhettek vissza, azokra már csak egy-egy márványtáblába vésett név alapján emlékezhet az utókor.

 

Így, több mint 70 év távlatából, anyák napja és a gyereknap között félúton, tisztelet és megbecsülés illeti az akkor deportált esztergomi szülőket és nagyszülőket, akik a gázkamrákban sem engedték el gyermekeik és egymás kezét…

A fent leírtak bármi féle hasonlósága a valósághoz nem a véletlen műve, azoknak valós személyekhez és eseményekhez igen is köze van.

Ezek a helyszínek, események és személyek olyan valódiak, mint az, ami 70 éve ezen a napon, itt Esztergomban történt.

Aki úgy érzi, hogy a városunkban történt esemény évfordulója és az aktualitás kapcsán a megemlékezés és együttérzés kifejezésének formája a temető térdig érő gaztengerében esetleg egy-egy sír megtisztításával fejezhető ki, akkor a kapu nyitva áll, sőt a márványtáblák előtti elszáradt virágok is érettek a cserére…

 

Történelmi kiegészítés nem csak érettségizőknek:

Esztergomban volt Magyarország legrégibb hitközsége (1050-ben már szabályszerűen működő vezetőségük volt, rendes imaházuk és pénztáruk a szegények és betegek támogatására). A hitközség 1858-ban létesített elemi iskolát, ugyanebben az évben épített régi temploma helyén újat, melyet 1888-ban lebontottak, és új zsinagógát építettek Baumhorn Lipót tervei szerint. A hitközség lélekszáma 1914 körül kb. 1000 fő volt, az 1920-as évek végén azonban már a 600 főt sem érte el. 1944. május-június folyamán gettósították a esztergomi zsidókat, majd Komáromba, az ottani erődben berendezett gyűjtőtáborba szállították át őket. Innen 1944. június közepén történt meg a deportálás.

 

Sárosi Attila

www.esztergom-anno.hu

2017.05.13. 18:05

A Lőrinc utca sokáig ezért volt Mártírok útja. Ez az emlék a visszanevezéssel elveszett.
Szerintem a Mária-Valéria hídra vezető - a nagy híd és a vámház közötti, Nagy-Duna sétány fölött átívelő - kis híd kaphatná a Márírok Hídja nevet. És esetleg egy emléktáblát is..

2017.05.13. 13:22

Hmmm...
Előre is elézést kérek, de nem szándékozom senkit megbántani, azonban lenne néhány megjegyzésem a témához:

Ez a "szégyenteljes viselkedés" a XX. században történtek miatt úgy látszik, igencsak áthúzódik a XXI. századra is.
És nemcsak Esztergomban, hanem az egész országban, sőt egész Európában, s mondhatni, az egész világban is.

Azért legyünk igazságosak, sok mindenki mást is ért ebben a században sérelem és megaláztatás, nemcsak a zsidóságot, és róluk se esik egy szó se....

Cserép János jól tette, hogy megemlítette, azért van megemlékezésre alkalmas nyoma legalább a szeretgomban az emberiség eme negatív eseményének...

Csak az a gondom, hogy bizony, hiába kapott önálló államot a zsidóság 1948-ban Ben Gurion miniszterelnökségével, nekem úgy tűnik, a világban szétszóródott zsidóság nem igazán tekinti hazájának ezt a kapott ŐSI földet...
És ez számomra teljesen érthetetlen...

Pedig akik ott jártak (általában túristaként!), sok szépet és jót regéltek róla.
Igaz, a politikai hírekben már nem ilyen ideális a kép, mert ott vannak ugyebár a "cionisták" is, akik... , na, inkább hagyjuk!
Nem akarok ünneprontó lenni!:(((


Izráel, az ígéret földje

2017.05.11. 16:19

Ezt a szégyenteljes viselkedést az esztergomiak, azóta sem érezték, hogy helyre kellene hozniuk.Pár éve itt  Esztergomban  a jobbik nevű párt tartott- a volt  zsinagógában-  gyűlést, kevés esztergomi érezte úgy, hogy ez ellen tiltakoznia kell kegyeleti okból

2011.05.10. 11:44

Köszönöm az írást!

2010.05.12. 13:56

Nagyon sajnálom,hogy csak most olvastam el az írást.Tavalyig legalább Május 9-én volt a Technika Háza előtt egy kis megemlékezés a háború befejezéséről az MSZP szervezésében.A városházáról soha nem jött senki.Néha odatévedt egy-egy jobbérzésű képviselő.Kéne valaki aki meghirdeti a megemlékezést,biztos mennénk ,akárhányan is,annak ellenére,hogy nem vagyunk zsidó származásuak,de a megkülönböztetés vallási vagy faji alapon nagyon elítélendő.A temető miatt meg beszélni kéne annak a területnek a képviselőjével akit ott választottak meg,hogy az egykori városlakók nyughelye méltó legyen ehhez a városhoz.De hát mint sok minden más ami emberi nincs helyén ebben a városban.

2010.05.11. 15:02

Kint van a "Ma történt" dobozban.

2010.05.11. 14:27

Én most olvastam először és köszönöm, hogy anno elkészítetted ezt a mementónak is felfogható írást!

2010.05.11. 12:54

Ma is aktuális...azaz az esztergomi történelem része....

2008.09.22. 11:28

Csak azért teszem fel, mert tegnap ( ismeretlenül ) hívtak Izraelből..., oda is elér a ( kútmérgező ) szeretgom...

A személyiségi jogokat tiszteletben tartva a neveket moderáltam...

Dear Mr.Sarosi,

I just talked to you over the phone from Israel.

I wanted to thank you for your nice words , on the occasion of the memorial day of the Jews of Esztergom.

Even if so many years have passed, their memory steel stays with us , even to the next generations.

We had an Uncle in Esztergom before the war-Balog Laszlo es Hedvig.

They had a son Dr. Bxxx Erno.

Laszlo had 2 doughters: Bxxx Iren which was the widow of Dr. Bxxxx Jozsef.

Pxxxx Netti which married Dr. Pxxxx Dezso and had 2 doughters:

Pxxxx Zsuzsa (singel)

Kxxxx Vera which married Dr. Kxxxx Miklos.

We lost contact with all this families in the war.Maybe you know something about them???

I will thank you in advance , if you could help me.

I shell send you my family site of my relatives in Esztergom.

Thank you very much for your positive wark and warm wards that you wrote.

As you see , even in the other side of the warld there is someone that appriciate it alot.

Thank you very much for your efforts and kindness.

All the best.

Bxxxx Eyal

ISRAEL

2008.05.14. 0:04

Mivel tegnap - sajnálatos módon - az eredeti szándékommal nem egyező irányba ment el egy-egy hozzászólás, ami szerintem ( és nem csak szerintem ) nem volt méltó a dátummal kapcsolatos megemlékezéshez ( hiába kértem, hogyne ezen a híren csapjanak össze a nem az esztergomi vonatkozással kapcsolatos általános vélt-és valós indulatok ) , így jobb ötletem nem lévén, élve az "hír-írói jogommal", töröltem az egészet, majd fél óra múlva ismét feltettem....

2008.05.13. 23:31

Tényleg! Most hogy mondod.

2008.05.13. 20:38

Hová tűntek az előző hozzászólások????

2008.05.13. 7:33

Martin Niemöller német protestáns teológus:

"Amikor a nácik elvitték a kommunistákat, hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat, hallgattam, mert nem voltam szociáldemokrata. Amikor elvitték a szakszervezetiseket, nem tiltakoztam, hiszen nem voltam szakszervezetis. Amikor elvitték a zsidókat, nem tiltakoztam, hiszen nem voltam zsidó. Amikor engem vittek el, már nem volt, aki tiltakozhatott volna."

2008.05.13. 0:36

Valamiért csak most olvastam ezt a megemlékezést. Jómagam még nem éltem akkor, csak elbeszélésekből vannak ismereteim az akkori borzalmakról. Igazából még ma sem tudom felfogni hogy történhetett meg akkor ez a szörnyűség, de ami megborzaszt, az az, hogy feléledni látszanak az ordas eszmék. Pár éve még "csak" suttogó, aztán az "úri" társaságban divat lett a zsidózás, ma már nyiltan hangoztatott antiszemitizmust lehet hallani a médiákban nap mint nap. Jómagam talán öt-hat emberről tudom hogy zsidó. Ezek közül kettőt közelebbről ismerek, és mélységesen tisztelek. Amikor "zsidózást" hallok a környezetembe, rájuk gondolok, és mélységesen elkeseredek, hogy megint itt tartunk. Ezt a dolgot nem lehet elintézni azzal, hogy EZ VAN. Annak a katolikus papnak a mondása vízhangzik a tudatomba: "Amikor elkezdték üldözni a kommunistákat, nem szóltunk, mert nem volt közöttünk kommunista. Amikor elkezdték üldözni a zsidókat, nem szóltunk, mert nem volt közöttünk zsidó. Most, amikor üldözik a katolikusokat, már nincs kinek szóljunk!" Ne várjuk meg, hogy megint idáig jussanak a dolgaink. Tudom, nem hadakozhat az ember állandóan, DE ha nem az embert nézzük, hanem a vallását, a bőre színét, a pártállását, és aszerint ítélünk, hamarosan elérünk oda, hogy már nem lesz kinek szólnunk! Hadakozzunk!

Felhasználási feltételek és adatvédelmi nyilatkozat | Moderálási alapelvek | Médiaajánlat | Impresszum