A miniszterelnök meg sem kísérelt elvi változásokat elindítani, pusztán nullszaldós átrendezés történt. Szó nincs az állam szerepének átgondolásáról, szó nincs az egyén saját magáért való felelősségének még jelképes, 300 forintos megjelenítéséről sem, szó nincs egy kicsit is felnőttebb Magyarországról
Az MSZP-frakció vasárnap meglepően könnyen vette Gyurcsány Ferenc adóügyi javaslatcsomagját, amit aztán a Parlamentben is előadott. Nincs hír arról, hogy a pártbeli elfogadáshoz káromkodásra, kurvaországozásra, böszmézésre lett volna szükség.
Talán azért, mert a szocialista pártnak, illetve a lényegében az előző rendszerben felnőtt teljes politikai elitnek ismerős a szituáció: fenyeget az államcsőd, és nagyon gyorsan kell valamit lépni ennek elkerülésére, a lehető legkevesebb saját szavazó érdekeinek megsértésével. Ne felejtsük, az MSZP képviselőcsoportjában és az országgyűlésben másutt is bőven ülnek olyanok, akik már kerültek szembe hasonló gondokkal - a nyolcvanas években. És láthatóan nem tanultak belőle semmit sem.
Vagy talán azért sem volt nagy botrány, mert Őszöddel ellentétben a miniszterelnök meg sem kísérelt elvi változásokat elindítani, pusztán nullszaldós átrendezés történt. Szó nincs az állam szerepének átgondolásáról, szó nincs az egyén saját magáért való felelősségének még jelképes, 300 forintos megjelenítéséről sem, szó nincs egy kicsit is felnőttebb Magyarországról.
*
Az eddigi, botrányosan ésszerűtlen és bonyolult adórendszer átrendezgetéséről van szó, hogy kicsit jobban megérje legálisan munkát adni és vállalni, és kicsit kevésbé érje meg erőn felül fogyasztani. Meg megspórolnak néhány oldalt a több tucatból egy átlagos vállalat vagy vállalkozó adóbevallásában. De arról, hogy az állam összességében jobban bízna az őt eltartó polgárokban, és abban, hogy vannak, akik produktívan tudják elkölteni saját pénzüket, arról szó sincsen.
Nincs a tervek között a nyugdíjrendszer átalakítása sem. A nyugdíjkorhatár emelése pusztán a rendszer egy paraméterének megváltoztatása, és ez sem az elven, sem a gyakorlaton, sem a végrehajtás különösen bájos, hazai fejlesztésű módján és színvonalán nem változtat, továbbá nem lesz tőle fenntartható vagy stabil az égvilágon semmi sem, legfeljebb egy picit később dől össze a már most nyilvánvaló demográfiai okok miatt.
Ha már demográfia. Az egyik leghosszabb távú befektetés a gyerekvállalás. Ráadásul - némiképp érthető okokból - a szülők egy jelentős többsége nem bújja a gazdaságtörténet meg a makroökonómia tankönyveit, és bár nem lát előre több évtizeddel, azért naivan arra gondol, hogy legalább néhány évre látja előre a szabályokat, a lehetőségeket és a kihívásokat. Épp ezért kellene valami tartós megoldást kidolgozni a gyes, gyed és hasonlók témakörében. Bármit, csak tényleg ne kelljen senkinek sem attól félnie, hogy másfél év múlva minden teljesen másképp lesz.
Persze ez talán túl nagy kérés a szocialista (és egyáltalán, a mindenkori magyar) kormány felé. Az évente, vagy akár év közben többször, tömegével változó jogszabályok ugyanis a dinamikus inkonzisztencia új távlatait nyitják meg.
*
Az állami, önkormányzati és egyéb szociális támogatások összevont kezelése szintén nem rossz ötlet, de a szolgáltatások - a választók számára fájdalmas, a kiadáscsökkentéshez azonban elkerülhetetlen - visszavágása megint nem került napirendre. A világ minden létező mércével mérve egyik legegyenlőbb országában továbbra is megmarad az úgynevezett szociális igazságot állítólag szem előtt tartó, valójában munka- és adóelkerülésre ösztönző rendszer.
Jobb ötlete viszont senkinek sincs, legfeljebb eleresztenek egy, a brutális megszorításokról szóló sajtóközleményt, ami nyilván nem igaz - hiszen a csomag lényegében nullszaldós.
A hiánycél ennek ellenére növekszik, az állami kiadások ennek ellenére nem csökkennek. Ennek ellenére, meg némi szerencsével talán túlélhető lesz ez a válság is. Azt kell mondanom, hogy sajnos. Sajnos nem fog bekövetkezni az államcsőd.
Abból ugyanis talán, mondom, talán tanulnánk egy kicsit. Egy egészen picit. Persze, roppant kellemetlenül érintene mindenkit, mert az államcsőd nem vicces. De akkor talán mindenki átérezné, mennyire egészségtelen mértékben szövi át mindennapjainkat az állam. Talán akkor kicsit többen jönnének rá, mennyire elképesztően kockázatos, hogy mindennapi létünk nagyon jelentős része múlik a magyar államon.
Annyira jól tudná az állam, mi a jó, mint amekkora szerepe van most az életünkben? Alig hiszem, hogy van bárki, aki erre a kérdésre nyugodt lelkiismerettel igennel felelne. Mégis sokan bíznak inkább benne, mint magukban. Ilyenkor, válság idején derül ki igazán, hogy ez sajnos felesleges - az állam nem megbízható jóbarát, hanem kényszerből elviselt, számításba veendő kockázati tényező.
Nehéz hírt adni a mai magyarországi helyzetről, mert pontosan senki sem tudja, hogy valójában milyen mély is a magyar válság - írta keddi jegyzetében a Hospodárské Noviny című cseh gazdasági és politikai napilap. Ugyanakkor úgy vélik, a politika megosztottság, a kisebbségi kormány és az ellenzék kölcsönös erőtlensége is rontja a helyzetet, melynek megoldása nehezen képzelhető el zavargások vagy akár éhínség nélkül.
Az újság rámutat: a mai magyarországi helyzetben összefonódik a korábbi kormányok pazarló és populista politikája következtében kialakult költségvetési hiány a globális válsággal és a külföldi beruházások megfogyatkozásával. Mindezt tetézi a háztartások eladósodása, az ország súlyos politikai megosztottsága, aminek következtében nő a társadalmi és az etnikai feszültség, s megjelent számos – oroszellenes – összeesküvési elmélet.
Várható, hogy az összeesküvési elméletek és a szociális feszültség növekedése annál nagyobb szerepet kapnak, minél inkább új adatok látnak napvilágot arról, hogy milyen szánalmas helyzetben van az egyik vagy a másik ágazat, s amint a politikusok egyre kevésbé lesznek képesek megegyezni a problémák megoldásában.
A kormány kisebbségben van. Fontos kérdésekben számolhat ugyan a liberálisok támogatásával, de lényeges lépések megtételére nincs ereje. Az ellenzéknek pedig nincs elegendő ereje ahhoz, hogy leváltsa a kormányt és előrehozott választást érjen el. Az idő előtti választás ráadásul nagyon kedvezőtlen lenne az ellenzék számára: nagy győzelmet aratna, de azonnal el kellene kezdenie a válság megoldását.
A mértékadó cseh lap szerint Orbán Viktornak ezért kedvezőbb, ha egy ideig még hagyja a szocialistákat a válságban vergődni, s a jövő évben megnyeri a rendes választást. Az embereknek azonban már nincs idejük várni, egyre nagyobb kilátástalanságba és bizonytalanságba esnek. A magyar bankszövetség a munkaügyi tárcával együttműködve ezért mikrohiteleket készít elő. Ezt a módszert Bangladesben sikerrel alkalmazták, s kitalálója 2006-ban Béke Nobel-díjat kapott. "Szintén Nobel-díjat – legalábbis gazdaságit – érdemelne az, aki anélkül húzza ki Magyarországot a válságból, hogy utcai zavargások törnének ki, hogy éhínség keletkezne vagy hogy az ország még inkább eladósodna" – zárja jegyzetét a Hospodárské Noviny.
Seres Mária országos népszavazási kezdeményezésére, melynek kérdése: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés?" A mai napon összesen: 591.748 aláírás gyűlt össze, mely átadásra került az Országos Választási Bizottság részére.
Hála és köszönet a magyar népnek, hogy megérezte ennek a kérdésnek a jelentősségét és önzetlenül segített egy olyan magánszemély álatal elindított kezdeményezésben, ami ez eddig egyedül álló. Köszönöm Nektek és rajtatok keresztül Mindenkinek, aki felismerte ennek a kérdésnek a jelentőségét és melléállt. Nehéz most kifejteni, hogy mit érzek... de szerintem Ti is ugyanezt élitek majd át. Ünnepeljünk együtt holnap! Bízom benne, hogy sokan jelen tudtok lenni - aki pedig nem, az figyelje a híreket! Ezt már nem hagyhatja ki egyetlen hírszerkesztő sem... Gratulálok MINDANNYIUNKNAK!
Én a kezdetektől fogva bíztam ebben, és abban is, hogy az elmúlt 20 év mély álomba süllyedése után a magyar társadalom felébred és felnő arra a szintre, hogy az eddigi kirekesztettsége után végre beleszólhasson az életébe, és saját kezébe vegye a sorsát, a mindent behálózó, tönkretevő és megosztó politika és politikusok helyett…
Sikerülni fog, mert sikerülnie kellett, hisz nincs tovább mire várni: “Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt!” Még mindig vannak olyanok, akik nagyon hiszékenyek, vagy nem értik a gátlástalan parlamenti képviselők természetrajzát: ők olyan törvényt alkotnak maguknak, amilyet akarnak!
Nem véletlen, hogy működésüket a legfontosabb dolgok helyett a tiszteletdíjak megszavazásával kezdik, és ezt minden párt a legnagyobb összhangban és egyetértésben teszi! Ezek szerint nekik ez a legfontosabb…
Ez jól mutatja, hogy mennyire öncélúak, és hogy nem az érdekeli őket, mi lesz a hazánkkal és az itt élő emberekkel, a sorsunkkal és a jövőnkkel. Ők csak a pénzben hisznek, és ennek élve igyekszenek mértéktelenül megszerezni, amíg a tűzhöz közel ülve lehetőségük van rá. Más már nem is számít nekik!
És ha ez nem így lenne, akkor most nem itt tartanánk, és én is csak egy lennék a több ezer Seres Máriából, aki e gyönyörű országban él, és soha eszembe se jutott volna, hogy négy gyermek és egyéb teendőim mellett 43 évesen, az ország egy távoli csücskéből hallassam a hangom.
Azt a hangot, amit napról napra egyre többen egyre türelmetlenebbül hallatni szeretnének, de vagy nem merik, vagy nem tudják hogyan tegyék, hogy ne pusztába kiáltott szó legyen. Nagyon sokan félelemben élnek, és tőlem is sokan megkérdezik: nem félek? De tulajdonképpen mitől is kell, vagy kellene félni? Nincs mitől félni, legfeljebb attól, hogy ha ami most van még sokáig így megy tovább, akkor a saját és gyermekeink vesztét is okozhatjuk a nagy félelmek közepette, de legalábbis szabad kezet adunk ahhoz, hogy “drága” politikusaink azt tegyenek velünk, amit akarnak! És a teljes kiszolgáltatottság sokkal félelmetesebb, mint bármi más az életben. Mert annak nem tudunk örülni, ha öntudatlan és kiszolgáltatott kezes bárányokká kellene válnunk egy modernkori rabszolgatartó társadalom számára, amit ma nem szégyellnek DEMOKRÁCIÁNAK nevezni... …és mára lassanként elérkezünk ide. De csak eddig, és ne tovább!!!
A politika csak egyetlen dologra alkalmas: a totális megosztottság létrehozására. Az embereket egymás ellen hangolja, egymás ellenségeivé teszi, hogy az igazi bűnösökről és a lényeges dolgokról elterelődjön a figyelem. Oszd meg és uralkodj… ez a mottó immár 1000 éve, és ezt sokan leírták már évszázadokkal ezelőtt is, ennek ellenére a NÉP, az ISTENADTA NÉP nem tudott tanulni belőle!
Vajon nekünk itt a Kárpát-medencében, a 24. órában ez sikerülni fog? És vajon van annál bárkinek is nagyobb félnivalója, hogy ez ne így legyen?! De most, annyi de annyi “Bal sors” és megaláztatás után, először az ország életében mi együtt, szinte névtelenül és teljesen ismeretlenül valami olyasmit hajtunk végre, ami bárkinek hitet adhat ahhoz, hogy mégis van életereje a magyar társadalomnak, és az elutasítás, a gyűlölködés és a veszekedés helyett most már összefogni is tud…
MERT ITT AZ IDŐ, TUDTUNK ÉS AKARTUNK IS ÖSSZEFOGNI! ÉS SIKERÜL…
„Jelen sorok írójának komoly fenntartásai vannak minden –felhasznált, de nem hivatkozott– akadémiai, valamint párt megnyilvánulással szemben. Ugyanis az akadémiai “old boy network”-kel összefonódott parlamenti párt-elit és az általuk életre hívott “üzleti élcsapat” –hozzáértés hiányában vagy nemtelen szándéktól vezérelve– az utóbbi 20 évben eljátszotta azt a történelmi esélyt, amely 1989-ben adódott Magyarország számára. Továbbá kifosztotta, lejáratta és hiteltelenné tette az országot, végül megszüntette a nemzetet. Ennek ellenére, a 2009. január végi konkrét javaslatok megszületéséig úgy tekinti, hogy az MTA és a pártok –a kor kihívásaira válaszolandó– megpróbálnak lépést váltani.”
„Amíg az MTA nagyobb részben adófizetői (költségvetési) pénzekből finanszírozza saját működését, továbbá a fenti deklaráció elmarad, valamint a közcélok spektruma nem fedi le maradéktalanul a társadalomnak a tudománnyal és innovációval kapcsolatos igényeit és szükségleteit, s végül a szakmai-etikai szempontok nem kellően érvényesülnek az akadémia működésében, addig a Magyar Tudományos Akadémia méltatlan az alapító elvekhez, valamint a nevéhez, mert a meritokrácia és az ország felemelkedésének szolgálata a tudományban nem jut érvényre, ráadásul –az ostromlott vár pszichózisa által generált– magyarországi tudományos polgárháború tovább folytatódik. A törvénytervezet indoklásának 3.1 pontjában (Nemzeti intézmény és kutatóhálózat) “különleges nemzeti intézmény”-ként határozza meg az akadémiát. Ezzel a megbazaltosodott téveszmével is ideje leszámolni, mert mára bebizonyosodott, hogy az akadémiának (nemzeti) szent tehénként vagy inkább “rendszer-invariáns”-ként stb. való meghatározása és kezelése a hazai tudomány nemzetközi élvonalhoz történő felzárkózásának legfőbb akadályává vált. Ugyanis, a nemzeti érdek nem az ilyen posztkommunista intézmények agónián tartása, hanem a magyar tudománynak és innovációnak a nemzetközi élvonalba emelése és ott tartása. A különleges nemzeti intézmények pedig azok, amelyek ezekre képesek. Ezért, ezeket a célokat –a kor igényeinek megfelelően– egy másik intézményi struktúrával kell elérni, mert az akadémia az utóbbi 20 évben bebizonyította, hogy a tudományban képtelen a változások élére állva az új világkép és jövőkép alapjainak lerakására, majd azok állhatatos kimunkálására, illetve megvalósítására. Ha az MTA által el(ő)készített és az NKTH által jóváhagyott törvény-tervezet csapdát a Magyar Parlament elfogadja, akkor a felsőoktatásban, kutatásban és fejlesztésben –az utóbbi 18 évben– végbement változások a következő tizenöt évre 180 fokos fordulatot vesznek, azaz visszatérnek az 1990. előtti múltba, vagyis (e területen) a rendszerváltás legalább 2025-ig várat majd magára.”
Forrás: Hírszerző Írta: Tallián Miklós
A miniszterelnök meg sem kísérelt elvi változásokat elindítani, pusztán nullszaldós átrendezés történt. Szó nincs az állam szerepének átgondolásáról, szó nincs az egyén saját magáért való felelősségének még jelképes, 300 forintos megjelenítéséről sem, szó nincs egy kicsit is felnőttebb Magyarországról
Az MSZP-frakció vasárnap meglepően könnyen vette Gyurcsány Ferenc adóügyi javaslatcsomagját, amit aztán a Parlamentben is előadott. Nincs hír arról, hogy a pártbeli elfogadáshoz káromkodásra, kurvaországozásra, böszmézésre lett volna szükség.
Talán azért, mert a szocialista pártnak, illetve a lényegében az előző rendszerben felnőtt teljes politikai elitnek ismerős a szituáció: fenyeget az államcsőd, és nagyon gyorsan kell valamit lépni ennek elkerülésére, a lehető legkevesebb saját szavazó érdekeinek megsértésével. Ne felejtsük, az MSZP képviselőcsoportjában és az országgyűlésben másutt is bőven ülnek olyanok, akik már kerültek szembe hasonló gondokkal - a nyolcvanas években. És láthatóan nem tanultak belőle semmit sem.
Vagy talán azért sem volt nagy botrány, mert Őszöddel ellentétben a miniszterelnök meg sem kísérelt elvi változásokat elindítani, pusztán nullszaldós átrendezés történt. Szó nincs az állam szerepének átgondolásáról, szó nincs az egyén saját magáért való felelősségének még jelképes, 300 forintos megjelenítéséről sem, szó nincs egy kicsit is felnőttebb Magyarországról.
*
Az eddigi, botrányosan ésszerűtlen és bonyolult adórendszer átrendezgetéséről van szó, hogy kicsit jobban megérje legálisan munkát adni és vállalni, és kicsit kevésbé érje meg erőn felül fogyasztani. Meg megspórolnak néhány oldalt a több tucatból egy átlagos vállalat vagy vállalkozó adóbevallásában. De arról, hogy az állam összességében jobban bízna az őt eltartó polgárokban, és abban, hogy vannak, akik produktívan tudják elkölteni saját pénzüket, arról szó sincsen.
Nincs a tervek között a nyugdíjrendszer átalakítása sem. A nyugdíjkorhatár emelése pusztán a rendszer egy paraméterének megváltoztatása, és ez sem az elven, sem a gyakorlaton, sem a végrehajtás különösen bájos, hazai fejlesztésű módján és színvonalán nem változtat, továbbá nem lesz tőle fenntartható vagy stabil az égvilágon semmi sem, legfeljebb egy picit később dől össze a már most nyilvánvaló demográfiai okok miatt.
Ha már demográfia. Az egyik leghosszabb távú befektetés a gyerekvállalás. Ráadásul - némiképp érthető okokból - a szülők egy jelentős többsége nem bújja a gazdaságtörténet meg a makroökonómia tankönyveit, és bár nem lát előre több évtizeddel, azért naivan arra gondol, hogy legalább néhány évre látja előre a szabályokat, a lehetőségeket és a kihívásokat. Épp ezért kellene valami tartós megoldást kidolgozni a gyes, gyed és hasonlók témakörében. Bármit, csak tényleg ne kelljen senkinek sem attól félnie, hogy másfél év múlva minden teljesen másképp lesz.
Persze ez talán túl nagy kérés a szocialista (és egyáltalán, a mindenkori magyar) kormány felé. Az évente, vagy akár év közben többször, tömegével változó jogszabályok ugyanis a dinamikus inkonzisztencia új távlatait nyitják meg.
*
Az állami, önkormányzati és egyéb szociális támogatások összevont kezelése szintén nem rossz ötlet, de a szolgáltatások - a választók számára fájdalmas, a kiadáscsökkentéshez azonban elkerülhetetlen - visszavágása megint nem került napirendre. A világ minden létező mércével mérve egyik legegyenlőbb országában továbbra is megmarad az úgynevezett szociális igazságot állítólag szem előtt tartó, valójában munka- és adóelkerülésre ösztönző rendszer.
Jobb ötlete viszont senkinek sincs, legfeljebb eleresztenek egy, a brutális megszorításokról szóló sajtóközleményt, ami nyilván nem igaz - hiszen a csomag lényegében nullszaldós.
A hiánycél ennek ellenére növekszik, az állami kiadások ennek ellenére nem csökkennek. Ennek ellenére, meg némi szerencsével talán túlélhető lesz ez a válság is. Azt kell mondanom, hogy sajnos. Sajnos nem fog bekövetkezni az államcsőd.
Abból ugyanis talán, mondom, talán tanulnánk egy kicsit. Egy egészen picit. Persze, roppant kellemetlenül érintene mindenkit, mert az államcsőd nem vicces. De akkor talán mindenki átérezné, mennyire egészségtelen mértékben szövi át mindennapjainkat az állam. Talán akkor kicsit többen jönnének rá, mennyire elképesztően kockázatos, hogy mindennapi létünk nagyon jelentős része múlik a magyar államon.
Annyira jól tudná az állam, mi a jó, mint amekkora szerepe van most az életünkben? Alig hiszem, hogy van bárki, aki erre a kérdésre nyugodt lelkiismerettel igennel felelne. Mégis sokan bíznak inkább benne, mint magukban. Ilyenkor, válság idején derül ki igazán, hogy ez sajnos felesleges - az állam nem megbízható jóbarát, hanem kényszerből elviselt, számításba veendő kockázati tényező.
Forrás: Index
Nehéz hírt adni a mai magyarországi helyzetről, mert pontosan senki sem tudja, hogy valójában milyen mély is a magyar válság - írta keddi jegyzetében a Hospodárské Noviny című cseh gazdasági és politikai napilap. Ugyanakkor úgy vélik, a politika megosztottság, a kisebbségi kormány és az ellenzék kölcsönös erőtlensége is rontja a helyzetet, melynek megoldása nehezen képzelhető el zavargások vagy akár éhínség nélkül.
Az újság rámutat: a mai magyarországi helyzetben összefonódik a korábbi kormányok pazarló és populista politikája következtében kialakult költségvetési hiány a globális válsággal és a külföldi beruházások megfogyatkozásával. Mindezt tetézi a háztartások eladósodása, az ország súlyos politikai megosztottsága, aminek következtében nő a társadalmi és az etnikai feszültség, s megjelent számos – oroszellenes – összeesküvési elmélet.
Várható, hogy az összeesküvési elméletek és a szociális feszültség növekedése annál nagyobb szerepet kapnak, minél inkább új adatok látnak napvilágot arról, hogy milyen szánalmas helyzetben van az egyik vagy a másik ágazat, s amint a politikusok egyre kevésbé lesznek képesek megegyezni a problémák megoldásában.
A kormány kisebbségben van. Fontos kérdésekben számolhat ugyan a liberálisok támogatásával, de lényeges lépések megtételére nincs ereje. Az ellenzéknek pedig nincs elegendő ereje ahhoz, hogy leváltsa a kormányt és előrehozott választást érjen el. Az idő előtti választás ráadásul nagyon kedvezőtlen lenne az ellenzék számára: nagy győzelmet aratna, de azonnal el kellene kezdenie a válság megoldását.
A mértékadó cseh lap szerint Orbán Viktornak ezért kedvezőbb, ha egy ideig még hagyja a szocialistákat a válságban vergődni, s a jövő évben megnyeri a rendes választást. Az embereknek azonban már nincs idejük várni, egyre nagyobb kilátástalanságba és bizonytalanságba esnek. A magyar bankszövetség a munkaügyi tárcával együttműködve ezért mikrohiteleket készít elő. Ezt a módszert Bangladesben sikerrel alkalmazták, s kitalálója 2006-ban Béke Nobel-díjat kapott. "Szintén Nobel-díjat – legalábbis gazdaságit – érdemelne az, aki anélkül húzza ki Magyarországot a válságból, hogy utcai zavargások törnének ki, hogy éhínség keletkezne vagy hogy az ország még inkább eladósodna" – zárja jegyzetét a Hospodárské Noviny.
Sikerült!!!
Seres Mária országos népszavazási kezdeményezésére, melynek kérdése: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés?" A mai napon összesen: 591.748 aláírás gyűlt össze, mely átadásra került az Országos Választási Bizottság részére.
Hála és köszönet a magyar népnek, hogy megérezte ennek a kérdésnek a jelentősségét és önzetlenül segített egy olyan magánszemély álatal elindított kezdeményezésben, ami ez eddig egyedül álló. Köszönöm Nektek és rajtatok keresztül Mindenkinek, aki felismerte ennek a kérdésnek a jelentőségét és melléállt. Nehéz most kifejteni, hogy mit érzek... de szerintem Ti is ugyanezt élitek majd át. Ünnepeljünk együtt holnap! Bízom benne, hogy sokan jelen tudtok lenni - aki pedig nem, az figyelje a híreket! Ezt már nem hagyhatja ki egyetlen hírszerkesztő sem... Gratulálok MINDANNYIUNKNAK!
Én a kezdetektől fogva bíztam ebben, és abban is, hogy az elmúlt 20 év mély álomba süllyedése után a magyar társadalom felébred és felnő arra a szintre, hogy az eddigi kirekesztettsége után végre beleszólhasson az életébe, és saját kezébe vegye a sorsát, a mindent behálózó, tönkretevő és megosztó politika és politikusok helyett…
Sikerülni fog, mert sikerülnie kellett, hisz nincs tovább mire várni: “Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt!” Még mindig vannak olyanok, akik nagyon hiszékenyek, vagy nem értik a gátlástalan parlamenti képviselők természetrajzát: ők olyan törvényt alkotnak maguknak, amilyet akarnak!
Nem véletlen, hogy működésüket a legfontosabb dolgok helyett a tiszteletdíjak megszavazásával kezdik, és ezt minden párt a legnagyobb összhangban és egyetértésben teszi! Ezek szerint nekik ez a legfontosabb…
Ez jól mutatja, hogy mennyire öncélúak, és hogy nem az érdekeli őket, mi lesz a hazánkkal és az itt élő emberekkel, a sorsunkkal és a jövőnkkel. Ők csak a pénzben hisznek, és ennek élve igyekszenek mértéktelenül megszerezni, amíg a tűzhöz közel ülve lehetőségük van rá. Más már nem is számít nekik!
És ha ez nem így lenne, akkor most nem itt tartanánk, és én is csak egy lennék a több ezer Seres Máriából, aki e gyönyörű országban él, és soha eszembe se jutott volna, hogy négy gyermek és egyéb teendőim mellett 43 évesen, az ország egy távoli csücskéből hallassam a hangom.
Azt a hangot, amit napról napra egyre többen egyre türelmetlenebbül hallatni szeretnének, de vagy nem merik, vagy nem tudják hogyan tegyék, hogy ne pusztába kiáltott szó legyen. Nagyon sokan félelemben élnek, és tőlem is sokan megkérdezik: nem félek? De tulajdonképpen mitől is kell, vagy kellene félni? Nincs mitől félni, legfeljebb attól, hogy ha ami most van még sokáig így megy tovább, akkor a saját és gyermekeink vesztét is okozhatjuk a nagy félelmek közepette, de legalábbis szabad kezet adunk ahhoz, hogy “drága” politikusaink azt tegyenek velünk, amit akarnak! És a teljes kiszolgáltatottság sokkal félelmetesebb, mint bármi más az életben. Mert annak nem tudunk örülni, ha öntudatlan és kiszolgáltatott kezes bárányokká kellene válnunk egy modernkori rabszolgatartó társadalom számára, amit ma nem szégyellnek DEMOKRÁCIÁNAK nevezni... …és mára lassanként elérkezünk ide. De csak eddig, és ne tovább!!!
A politika csak egyetlen dologra alkalmas: a totális megosztottság létrehozására. Az embereket egymás ellen hangolja, egymás ellenségeivé teszi, hogy az igazi bűnösökről és a lényeges dolgokról elterelődjön a figyelem. Oszd meg és uralkodj… ez a mottó immár 1000 éve, és ezt sokan leírták már évszázadokkal ezelőtt is, ennek ellenére a NÉP, az ISTENADTA NÉP nem tudott tanulni belőle!
Vajon nekünk itt a Kárpát-medencében, a 24. órában ez sikerülni fog? És vajon van annál bárkinek is nagyobb félnivalója, hogy ez ne így legyen?! De most, annyi de annyi “Bal sors” és megaláztatás után, először az ország életében mi együtt, szinte névtelenül és teljesen ismeretlenül valami olyasmit hajtunk végre, ami bárkinek hitet adhat ahhoz, hogy mégis van életereje a magyar társadalomnak, és az elutasítás, a gyűlölködés és a veszekedés helyett most már összefogni is tud…
MERT ITT AZ IDŐ, TUDTUNK ÉS AKARTUNK IS ÖSSZEFOGNI! ÉS SIKERÜL…
www.origo.hu
works.bepress.com
Tallózás a fenti anyagból:
„Jelen sorok írójának komoly fenntartásai vannak minden –felhasznált, de nem hivatkozott– akadémiai, valamint párt megnyilvánulással szemben. Ugyanis az akadémiai “old boy network”-kel összefonódott parlamenti párt-elit és az általuk életre hívott “üzleti élcsapat” –hozzáértés hiányában vagy nemtelen szándéktól vezérelve– az utóbbi 20 évben eljátszotta azt a történelmi esélyt, amely 1989-ben adódott Magyarország számára. Továbbá kifosztotta, lejáratta és hiteltelenné tette az országot, végül megszüntette a nemzetet. Ennek ellenére, a 2009. január végi konkrét javaslatok megszületéséig úgy tekinti, hogy az MTA és a pártok –a kor kihívásaira válaszolandó– megpróbálnak lépést váltani.”
„Amíg az MTA nagyobb részben adófizetői (költségvetési) pénzekből finanszírozza saját működését, továbbá a fenti deklaráció elmarad, valamint a közcélok spektruma nem fedi le maradéktalanul a társadalomnak a tudománnyal és innovációval kapcsolatos igényeit és szükségleteit, s végül a szakmai-etikai szempontok nem kellően érvényesülnek az akadémia működésében, addig a Magyar Tudományos Akadémia méltatlan az alapító elvekhez, valamint a nevéhez, mert a meritokrácia és az ország felemelkedésének szolgálata a tudományban nem jut érvényre, ráadásul –az ostromlott vár pszichózisa által generált– magyarországi tudományos polgárháború tovább folytatódik. A törvénytervezet indoklásának 3.1 pontjában (Nemzeti intézmény és kutatóhálózat) “különleges nemzeti intézmény”-ként határozza meg az akadémiát. Ezzel a megbazaltosodott téveszmével is ideje leszámolni, mert mára bebizonyosodott, hogy az akadémiának (nemzeti) szent tehénként vagy inkább “rendszer-invariáns”-ként stb. való meghatározása és kezelése a hazai tudomány nemzetközi élvonalhoz történő felzárkózásának legfőbb akadályává vált. Ugyanis, a nemzeti érdek nem az ilyen posztkommunista intézmények agónián tartása, hanem a magyar tudománynak és innovációnak a nemzetközi élvonalba emelése és ott tartása. A különleges nemzeti intézmények pedig azok, amelyek ezekre képesek. Ezért, ezeket a célokat –a kor igényeinek megfelelően– egy másik intézményi struktúrával kell elérni, mert az akadémia az utóbbi 20 évben bebizonyította, hogy a tudományban képtelen a változások élére állva az új világkép és jövőkép alapjainak lerakására, majd azok állhatatos kimunkálására, illetve megvalósítására. Ha az MTA által el(ő)készített és az NKTH által jóváhagyott törvény-tervezet csapdát a Magyar Parlament elfogadja, akkor a felsőoktatásban, kutatásban és fejlesztésben –az utóbbi 18 évben– végbement változások a következő tizenöt évre 180 fokos fordulatot vesznek, azaz visszatérnek az 1990. előtti múltba, vagyis (e területen) a rendszerváltás legalább 2025-ig várat majd magára.”