Nagyon egyszerű. Austria két megszállási zónába tartozott, szovjet és amerikai. No meg előzőleg Ausztria szintén semleges volt, amíg ugy nem jött az anchsluss. Száz szónak is egy a vége, a nagyhatalmak megegyeztek, hogy maradjon semleges és mindketten kivonulnak... Nálunk ez szóba sem jöhetett. Sajnos. A gyarmattartásról meg annyit, hogy volt, mert tagadni nem lehet, de azóta már bizonyítottak a saját erejükből...
Alapvetően a mi örökölt tulajdonságaink egyeznek az állatokéval, mert meghatározó a túlélés és a fajfenntartás. Van persze még egy sor tényező, de ezek a legfontosabbak. Ezeknek van alárendelve az ember, amiket viszont alkalmanként képes elnyomni magában.
Hát a kérdéses okirat valamikor a harmincas évek végén került el a házból és azóta se látta senki, akinek meg kellett, az kivándorolt Ausztráliába. No, de a jó az egészben az, hogy maradt a ragadványnév "kuruc" (úgy is kérdezték, "hová mentek? Kurucékhó?"), az oklevélre nem volt szükség (ma sem használnám, még ha lehetne se), a szüleim a maguk (no meg az ő szüleik és testvéreik erejéből, ez el ne feledjem) erejéből lettek, amik lettek és őket követve lettünk azok, amik vagyunk.
Hát a tanárotok nagy tévedésben volt. Visszafelé is lehet, csak azt nem fejlődésnek hívjuk általában. Azonban a fejlődés eredője mégis csak a magasabb rendű irányába mutat, nem a múltba. Persze van olyan is, amit inga jelenségnek nevezünk. Azaz, ha az inga az egyik oldalra kileng, akkor egy idő múlva a másikra is kimozdul. Hogy csak egy példát említsek, itt van a nemek kérdése. Elfogadjuk e a másként viselkedőket, a másként érzőket, avagy sem. Nos világszerte megy az elfogadás (legnagyobb meglepetésemre a kifejezetten vallásos államokban is) de van, ahol ez már túl sok, és elkezdik korrigálni... Persze a lényeg az, hogy azért csak előre megy a világ...
Nem tudom, máshol is ilyen lett volna az életem, avagy sem. Talán Svájcban, vagy Hollandiában, esetleg Angliában szivesen születtem volna. De amúgy meg nem volt itt rossz élni, kivéve az utolsó pár (tíz) évet, mert az keservesen nyomasztó... Legalábbis nekem.
Nagyon egyszerű. Austria két megszállási zónába tartozott, szovjet és amerikai. No meg előzőleg Ausztria szintén semleges volt, amíg ugy nem jött az anchsluss. Száz szónak is egy a vége, a nagyhatalmak megegyeztek, hogy maradjon semleges és mindketten kivonulnak... Nálunk ez szóba sem jöhetett. Sajnos. A gyarmattartásról meg annyit, hogy volt, mert tagadni nem lehet, de azóta már bizonyítottak a saját erejükből...
Ki melyiket ismeri és kinek mi tetszik (no meg melyik képek hozzáférhetők). De itt egy lista a magyar fotóművészekről, ha keresgélnél...
Alapvetően a mi örökölt tulajdonságaink egyeznek az állatokéval, mert meghatározó a túlélés és a fajfenntartás. Van persze még egy sor tényező, de ezek a legfontosabbak. Ezeknek van alárendelve az ember, amiket viszont alkalmanként képes elnyomni magában.
Hát a kérdéses okirat valamikor a harmincas évek végén került el a házból és azóta se látta senki, akinek meg kellett, az kivándorolt Ausztráliába. No, de a jó az egészben az, hogy maradt a ragadványnév "kuruc" (úgy is kérdezték, "hová mentek? Kurucékhó?"), az oklevélre nem volt szükség (ma sem használnám, még ha lehetne se), a szüleim a maguk (no meg az ő szüleik és testvéreik erejéből, ez el ne feledjem) erejéből lettek, amik lettek és őket követve lettünk azok, amik vagyunk.
Hát a tanárotok nagy tévedésben volt. Visszafelé is lehet, csak azt nem fejlődésnek hívjuk általában. Azonban a fejlődés eredője mégis csak a magasabb rendű irányába mutat, nem a múltba. Persze van olyan is, amit inga jelenségnek nevezünk. Azaz, ha az inga az egyik oldalra kileng, akkor egy idő múlva a másikra is kimozdul. Hogy csak egy példát említsek, itt van a nemek kérdése. Elfogadjuk e a másként viselkedőket, a másként érzőket, avagy sem. Nos világszerte megy az elfogadás (legnagyobb meglepetésemre a kifejezetten vallásos államokban is) de van, ahol ez már túl sok, és elkezdik korrigálni... Persze a lényeg az, hogy azért csak előre megy a világ...
Nem tudom, máshol is ilyen lett volna az életem, avagy sem. Talán Svájcban, vagy Hollandiában, esetleg Angliában szivesen születtem volna. De amúgy meg nem volt itt rossz élni, kivéve az utolsó pár (tíz) évet, mert az keservesen nyomasztó... Legalábbis nekem.