Lehet félreérthetően fogalmaztam, én sem szeretném, ha megszűnne a szeretgom, vagy akár az igom, mert mindig szükség van a hatalom számon kérhetőségére, kritikus médiumokra. Viszont sajnálom Jánost, hogy értelmes dolgok helyett ilyesmire fecséreli az idejét. Én is sokszor megbántam utólag, a szeretgomos rögeszmecserékre elpazarolt időt. Ugyanis már a nagyon magas látogatottságok idején is úgy éreztem, a többség száj karatézni, maga mutogatni, trollkodni, személyeskedni, stb., járt ide, természetesnek véve, hogy a János pénzt, időt, energiát áldoz arra, hogy itt ön kielégülhessenek.
Családom, rokonságom révén, régi esztergomi keresztény konzervatív, jobboldali, hívő család vagyunk, én is. Régen úgy mondták, hogy a klerikális reakció. De mondhatom nagyon elegem van ebből az egész, képmutató, farizeus, keresztény kurzusból. Úgy keresztények, ahogy mondjuk a Borgia pápa volt az. Esztergom a nagy egyházi központ meg kiábrándító egy település finoman szólva. Nem Dorog, vagy Nyerges. A Tittmann például parlamenti képviselőként sem tűrte, hogy a pártja felülírja általa a helyi érdekeket. Esztergom meg tele van távolról importált jött-mentekkel, párt katonákkal. Miskolczi sem nyalt be a hatalmasságoknak, mégis még a gazdasági válság idején sem volt számottevő adóssága a településnek. A hivatali ügyintézés, engedélyezések is sokkal gyorsabban, egyszerűbben mentek, mint ugyanaz Esztergomban. Újraválasztották őket, amennyiszer csak akarták.
János tárold el és szüntesd meg a szeretgomot, ha az esztergomiak csak ennyire becsülték azt, aki a saját pénzét és idejét áldozta értük. Nyilvánvaló, hogy az emberek többségét egyáltalán nem érdeklik Esztergom, illetve a régió dolgai, fejlődése. Eltékozolják a lehetőségeket, a bibliai talentumokat, nem képesek szabad akaratukból választani jó és rossz között. Esztergom morális és fizikai romhalmazokkal teli pocsék település. Minden amit leírtál mostanában és régen, igaznak bizonyult. Kevés kivétellel, a pártok politikusai, politikai vezetők meg magamutogató majmok és pszichiátriai esetek keverékei, akiknek napi egy tucat banán elég lenne, a mi pénzünkből elzabrált milliók helyett. Ne keveredj közéjük! Mentsd a családod, a céged, mert virágzanak a gonoszok, és a java még csak most jön!
Például népszavazással kellene kikényszeríteni. Ha a reálgazdaságban így mérnék a dolgokat, fejreállna minden. A képviseleti legitimáció ebben a rendszerben nem mérhető, torz, aránytalan. Azért mert a politika saját magának alakította ki így, természetesen változtatni ezen csak akkor hajlandó, ha rákényszerül. Jelenleg még egy történelmi kataklizma, világháború sem kényszeríti ki, mert ostobák. Hitler hogyan került hatalomra? Pontosan egy ilyen torz, aránytalan legitimációs rendszerben. Na és tanultak belőle, változtattak rajta? Dehogy, néhol még jobban eltorzították, nem látnak az orruknál előbbre. Vagyis az események tehetetlen szemlélői vagyunk. A közvélemény kutatók is erről sírnak évtizedek óta.
Ami meg a bonyolultságot illeti: Nincsenek bonyolult vagy egyszerű dolgok, csak megértett, megtanult vagy meg nem értett dolgok vannak.
Mindig a bizonytalanok megszólításáról ábrándozik az ellenzék. Pedig sok bizonytalan, határozott nemekkel voksolva fejezné ki nemtetszését, az egyetlen kötelező igen helyett, ha tehetné. Ennek lehetőségével lehet őket megszólítani.
Egy képviseleti demokrácia milyen alapon érvénytelenít, zár ki választói véleményeket, rétegeket csak azért mert nemmel akarnak szavazni. Például azt aki nemet mond ha a jelölt hiteltelen, vagy semmit nem tud róla, vagy nem hisz neki. Mivel az információ mértékegysége a bit kétállapotú (igen-nem), ezért minden egyéni jelöltre és pártra igennel vagy nemmel kellene szavazni! Ez felel meg az információelmélet, a matematika, méréstechnika alapvető tételeinek.
Ezért a jelenlegi választási rendszerben a választói akarat, vagyis a jelöltek legitimáció mérése, nem mérés, hanem manipuláció. Az informatika jelenlegi szintjén ez egy őskövület, amely az utolsókat rúgja, tőlünk nyugatra is.
Lehet félreérthetően fogalmaztam, én sem szeretném, ha megszűnne a szeretgom, vagy akár az igom, mert mindig szükség van a hatalom számon kérhetőségére, kritikus médiumokra. Viszont sajnálom Jánost, hogy értelmes dolgok helyett ilyesmire fecséreli az idejét. Én is sokszor megbántam utólag, a szeretgomos rögeszmecserékre elpazarolt időt. Ugyanis már a nagyon magas látogatottságok idején is úgy éreztem, a többség száj karatézni, maga mutogatni, trollkodni, személyeskedni, stb., járt ide, természetesnek véve, hogy a János pénzt, időt, energiát áldoz arra, hogy itt ön kielégülhessenek.
Családom, rokonságom révén, régi esztergomi keresztény konzervatív, jobboldali, hívő család vagyunk, én is. Régen úgy mondták, hogy a klerikális reakció. De mondhatom nagyon elegem van ebből az egész, képmutató, farizeus, keresztény kurzusból. Úgy keresztények, ahogy mondjuk a Borgia pápa volt az. Esztergom a nagy egyházi központ meg kiábrándító egy település finoman szólva. Nem Dorog, vagy Nyerges. A Tittmann például parlamenti képviselőként sem tűrte, hogy a pártja felülírja általa a helyi érdekeket. Esztergom meg tele van távolról importált jött-mentekkel, párt katonákkal. Miskolczi sem nyalt be a hatalmasságoknak, mégis még a gazdasági válság idején sem volt számottevő adóssága a településnek. A hivatali ügyintézés, engedélyezések is sokkal gyorsabban, egyszerűbben mentek, mint ugyanaz Esztergomban. Újraválasztották őket, amennyiszer csak akarták.
János tárold el és szüntesd meg a szeretgomot, ha az esztergomiak csak ennyire becsülték azt, aki a saját pénzét és idejét áldozta értük. Nyilvánvaló, hogy az emberek többségét egyáltalán nem érdeklik Esztergom, illetve a régió dolgai, fejlődése. Eltékozolják a lehetőségeket, a bibliai talentumokat, nem képesek szabad akaratukból választani jó és rossz között. Esztergom morális és fizikai romhalmazokkal teli pocsék település. Minden amit leírtál mostanában és régen, igaznak bizonyult. Kevés kivétellel, a pártok politikusai, politikai vezetők meg magamutogató majmok és pszichiátriai esetek keverékei, akiknek napi egy tucat banán elég lenne, a mi pénzünkből elzabrált milliók helyett. Ne keveredj közéjük! Mentsd a családod, a céged, mert virágzanak a gonoszok, és a java még csak most jön!
Például népszavazással kellene kikényszeríteni. Ha a reálgazdaságban így mérnék a dolgokat, fejreállna minden. A képviseleti legitimáció ebben a rendszerben nem mérhető, torz, aránytalan. Azért mert a politika saját magának alakította ki így, természetesen változtatni ezen csak akkor hajlandó, ha rákényszerül. Jelenleg még egy történelmi kataklizma, világháború sem kényszeríti ki, mert ostobák. Hitler hogyan került hatalomra? Pontosan egy ilyen torz, aránytalan legitimációs rendszerben. Na és tanultak belőle, változtattak rajta? Dehogy, néhol még jobban eltorzították, nem látnak az orruknál előbbre. Vagyis az események tehetetlen szemlélői vagyunk. A közvélemény kutatók is erről sírnak évtizedek óta.
Ami meg a bonyolultságot illeti: Nincsenek bonyolult vagy egyszerű dolgok, csak megértett, megtanult vagy meg nem értett dolgok vannak.
Mindig a bizonytalanok megszólításáról ábrándozik az ellenzék. Pedig sok bizonytalan, határozott nemekkel voksolva fejezné ki nemtetszését, az egyetlen kötelező igen helyett, ha tehetné. Ennek lehetőségével lehet őket megszólítani.
Egy képviseleti demokrácia milyen alapon érvénytelenít, zár ki választói véleményeket, rétegeket csak azért mert nemmel akarnak szavazni. Például azt aki nemet mond ha a jelölt hiteltelen, vagy semmit nem tud róla, vagy nem hisz neki. Mivel az információ mértékegysége a bit kétállapotú (igen-nem), ezért minden egyéni jelöltre és pártra igennel vagy nemmel kellene szavazni! Ez felel meg az információelmélet, a matematika, méréstechnika alapvető tételeinek.
Ezért a jelenlegi választási rendszerben a választói akarat, vagyis a jelöltek legitimáció mérése, nem mérés, hanem manipuláció. Az informatika jelenlegi szintjén ez egy őskövület, amely az utolsókat rúgja, tőlünk nyugatra is.
Pityipalkó, Esztergomnak védőgátját egyre rakja,
De amit rak egyre másra, a futó hab elkapdossa,
Oh! Irgalom atyja ne hagyj el.
Méltóságos nagy uraim! Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van a Dunánál, frakcióban nem ülhetek.
Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el.
Jön az árvíz, meg választás, gátat kell építenem,
Ha nincsen gát, nincs mandátum, hová kéne akkor lennem.
Oh! Irgalom atyja ne hagyj el.
Összenéz a bölcs testület hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj, csupán a szemek szavaznak.
Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el.
Pityipalkó, nem készül el, egyre másra csak ígérget.
Virradattól késő estig áll a vízben, széke mellett:
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
És ez így megy évről-évre, Télen-nyáron, szünet nélkül.
Se választás, se mandátum, Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
(1853.)