De most következzen Bagyinszki Zoltán írása a kastélyról:
A kettős U alaprajzú, dupla kupolás, kápolnával, könyvtárral, színházzal, fürdővel, lovardával és istállókkal rendelkező 130 szobás, kétszintes barokk kastélyt 1753-76 között, több szakaszban építtette Grassalkovich I. Antal királyi személynök Mayerhoffer András által. 1867 után Ybl Miklós átalakítja, kibővíti a pompás barokk kastélyt. A "Grassalkovich"-stílusú épületegyüttes 1867-1918-ig a magyar uralkodók, majd 1920-1945-ig a kormányzó rezidenciája volt. Ferenc József és Erzsébet királyné - Sissi - elsősorban pihenni és vadászni járt ide. Erzsébet több, mint 2000 éjszakát töltött itt. Érdekesség a kastély kiállító termeiben a Sissire vonatkozó korhű berendezések, emlékek, valamint a Grassalkovichok életének bemutatása. /Második ottjártamkor láttam egy festményt a Habsburg családról, Habsburg Ottó is ott volt rajta kisgyerekkorában./ A pazar emeleti díszterem, a csillárok, a rokokó stukkók, a festmények, a bútorok, különleges barokk cserépkályhák, az enteriőrök hazánk egyik legszebb, leggazdagabb főúri rezidenciájává emelik a kastélyt. Hazánk első számú idegenforgalmi látványossága folyamatosan megújul. A védett park különlegessége a ma is meglévő pálmaház.
Nézzünk meg néhány képet erről a csodálatos létesítményről:
Ismét látogatható az európai ritkaságnak számító Gödöllői Barokk Színház, amely hazánk legrégebbi újkori kőszínháza. Az 1986 őszén feltárt kastélyszínház Magyarország egyetlen megmaradt kulisszás rendszerű színháza, amelynek helyreállítása rangos hazai és külföldi elismerésben részesült.
Kedveseim!
Ezzel a gödöllői kirándulásnak vége. Jó szívvel tudom ajánlani bárkinek, aki még nem járt ott, menjen el, ne sajnálja az időt és a fáradtságot, no meg az anyagi ráfordítást sem, és nézzen meg minél többet a gyönyörű épületegyüttesből, sétáljon a hátsó traktusból nyíló csodás parkban.
Ismét egy olyan kastély következik, melyet alkalmam volt látni, sőt ezt kétszer is. Először a vele való "találkozásom" megrázó volt... Még abban az időben történt, harmincegynéhány éve, mikor szociális otthon működött benne. Az ottani zeneiskolát látogattuk meg, és a programunkban szerepelt a kastély - külön tanácselnöki engedéllyel való! - megtekintése. Mikor beléptünk a díszterembe, borzalmas látvány fogadott bennünket! Éppen néhány nappal azelőtt robbant fel a TV az egykor jobb napokat látott bálteremből társalkodóként funkcionáló helyiségben, szörnyen befüstölve mindent! Fekete volt a fal, a plafon, az ablakok... Öreg nénikék melegedtek a kályhák mellett fakó otthonkákban... Kérdezgették, honnan jöttünk? Aztán bejártuk a mellékszárnyban lévő szobákat is. Egy szobában ketten, hárman voltak elhelyezve... Voltak "elfekvő" szobák is... Kosz, bűz mindenfelé... Ami kuriózum volt számunkra, felmehettünk a padlástérbe is. Ott megcsodálhattuk a kupolák csodálatosan épségben lévő faszerkezetét. A helyiségek plafonjai, padlatai hatalmas félbevágott hosszú farönkök szoros egymásmellé rakásából állt. A módszertől, s időtállóságától el voltam ragadtatva! /Ilyet láttam már a félig széthordott érdi kastélynál is, úgy látszik, ez volt az építészeti módszer akkoriban. Hisz nem létezett vasbetongerenda, bezsaluzás, stb./ Iszonyatosan el voltam keseredve a szomorú látványok miatt! Vajon miért KELL ennek így lennie? Így veszni hagyni értékeinket! Sírni lett volna kedvem... Odasúgtam az egyik kollégámnak: "Ha ezek a Grassalkovich-ok olyan gazdagok most is, miért nem szállnak be a kastély felújításába, mert itt nincs rá pénz?" Kollégám rezignáltan válaszolta: "Gazdagok, de nem hülyék!" Ezen én AKKOR felkaptam a vizet, pedig valójában igaza volt!... A főépületen kívüli részekbe nem mehettünk, oda az orosz katonák kvártélyozták be magukat...
Aztán mikor a párommal hírét vettük, hogy felújítás után újból látogatható a kastély egy része, elmentünk megnézni. Arra már nem emlékszem, mennyi volt a beléptidíj, de akkoriban elég magasnak számított. Mint kiderült, "magántulajdonná" lett ismét. Valami társulásféle üzemelteti, és folyamatosan újítja fel. Mi ún. hosszú túrára fizettünk be, amely magában foglalta a felújított részeken kívül a felújíttatlanokat is, másik vezetővel természetesen... Előre figyelmezetettek, aki kényes ruhában, cipőben van, az inkább maradjon távol. Vállaltuk a "megpróbáltatást", és nem bántuk meg! Így volt alkalmunk látni végre régi pompájában a dísztermet, a Sissi és Mária Terézia lakta szobákat éppúgy, mint a Sissi alapította modern önitatós lóistállót, amely szörnyen nézett ki, ugyanis az orosz katonák gázolaj raktárnak használták. S mivel a lóállásokban a míves vasoszlopok, melyekhez a lovakat kellett kötni, feleslegesek voltak számukra, egyszerűen tőből kifűrészelték őket onnét! A tárlatvezető érdekességként elmondta, hogy a lóistálló felett lévő szobákról eleinte nem tudták, mi célt szolgáltak, mert nem a lovászok laktak bennük. Kutatások alapján kiderült, hogy a tüdőbajban szenvedőket gyógyították itt. Külföldről is voltak itt betegek. Ugyanis úgy vélték, a lóhúgytól erős ammóniás levegő felszáll az istállókból a padlásszobákba, és kinyitja a tüdőhólyagokat, s mintegy öngyógyító folyamat indul be a hatására a szervezetben. Hát nem tudom, milyen hatásos volt ez a terápia, de lehet, hogy volt benne valami... Aztán láttuk a kocsiszíneket is, és a konyhát. Onnan messziről, a hátsó udvarrészről forróvizes edényekbe pakolva vitték régen a kastélyba az ételt, hogy ki ne hűljön, mire odaérnek vele. Aztán láttuk a kocsiszíneket, és a színházat is... Ez utóbbiban is valami szörnyű állapotok uralkodtak. Az orosz katonák kaszinónak használták, de elmenetelük előtt alaposan megrongálták! A nézőtér közepén pl. egy hatalmas földkupac éktelenkedett... A terem udvar felé néző oldalán hatalmas lyuk tátongott, ott mentünk be egy alkalmi rozoga lépcsőn. A színpadnak meg nyoma se látszott! Senki nem hitte volna, hogy valaha színház működött itt... Nem gondoltam volna, hogy valaha is helyre tudják majd állítani! Meg is csodáltam, mikor láttam a TV-ben az átadó ünnepségen a gyönyörű színháztermet, korhűen helyreállított mozgatható színfalas színpadot. Bizonyára nagyon sokba került, még tán újat is kevesebbért lehett volna felépíteni... Csak remélni merem, hogy ezeket a felújított részeket még lesz alkalmam megtekinteni a valóságban is - immár harmadszor látogatva Gödöllőre...
Tetszik lentről a vergődő, merész, örökké hajszolt felemelkedés; a mindig magasabb, az örökös, az egyre feljebb feszített körök, a fel! csak fel! az elkápráztató, szívet robbantó vad kapaszkodó. Tetszik a fojtogató szívverés.
Ki tudja: e meredek mily nehéz! Mit kell legyűrni, milyen terheket, mily súlyos a szív a világ felett, mikor lehúzza minden oda, hol igazán boldog volt valamikor.
Körözni csak fenn, mindig afelett, amit bevallatlanul szeret, és távolodni mindattól, ami szárnyra bocsátotta: - a hajdani mezők, a föld meleg lehelete, az ismerős táj áldó tenyere; a fészek lenn a porban, fű között már rég nem látszik, de csak afölött száll, csak az a föld pólusa neki, - szívét bénítják hű mágnesei.
De lentről egyre űzik hangosan; Csak feljebb szállhat, - mérik pontosan! Madárnak addig tartják csak, amíg Az égre írja haldoklásait. Addig pacsirta csak a nyomorult, amíg sikolt, vergődik, s lángragyúlt röpte veszélyes szép csóváival önhullásán nyer újult diadalt, amíg könyörgése spiráljain parittyaként csavarja fel a kín, s mi átszegezi: a lelkesedés dárdája magasra tartja szívét, oda, ahol, ha szól, kiált, dalol, a szív vére a torkon át kiforr.
És ő csak száll, lobogva egyre fel. Már nem hallani - sír vagy énekel? Már nem is látni - hol van, merre tart? Csak magasabbról hallani a dalt. A láthatárra, égre száll, s tovább; - csillagok közt zengi a föld dalát.
Búbos pacsirta
Leírás:
A búbos pacsirta (Galerida cristata) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj.
Előfordulás, fészkelőhely:
Európa és Ázsia nagy területein él, továbbá Észak-Afrika jelentős részét is meghódította. Könnyen alkalmazkodik, ezért a magasabb hegyvidékek kivételével szinte mindenhol megél Hazai előfordulás: Rendszeres fészkelő. A magyarországi állományt 200 000-350 000 közé teszik. Fészkelőhely: rövid füvű élőhelyek, füves ugarok, trágyarakások, jószágállások, épületek lapos tetején
Életmód, szaporodás:
Nyáron főleg rovarokat fogyaszt. Ősszel, télen és tavasszal beéri mindenféle magvakkal. Tartozkodási helyén állandó, nem vonuló madár. Magányosan fészkel. Fészekalja 3-5 tojásból áll, melyet fűből készült fészkébe rak.
Külső jellemzők:
Vörhenyes agyagbarna alapszínen sötétbarnán foltozott, a bóbita tollain sötét szárfoltok vannak. Szeme sötétbarna, csőre szarubarnás, az alsó káva töve és a láb szarusárgás. Hossza 17 centiméter, a szárny fesztávolsága 29-38 centiméter. A tömege 37-50 gramm.
Galambok... Galambok...
Két öreg néni eteti a galambokat. Így szól az egyik:
- Ezek a galambok olyanok, mint a politikusok.
- Miért?- kérdi a másik.
- Mert amíg lent vannak a földön, addig a kezünkből esznek, aztán ahogy felkerülnek, csak szarnak a fejünkre!
Melyik a legantiszociálisabb nép?
A francia!
Mert ott az ember LOM! (L'homme)
A zsebe meg mindenkinek LAPOS! (La poche)
KIRÁLYI-KASTÉLY, Gödöllő
(Folytatás!)
De most következzen Bagyinszki Zoltán írása a kastélyról:
A kettős U alaprajzú, dupla kupolás, kápolnával, könyvtárral, színházzal, fürdővel, lovardával és istállókkal rendelkező 130 szobás, kétszintes barokk kastélyt 1753-76 között, több szakaszban építtette Grassalkovich I. Antal királyi személynök Mayerhoffer András által. 1867 után Ybl Miklós átalakítja, kibővíti a pompás barokk kastélyt.
A "Grassalkovich"-stílusú épületegyüttes 1867-1918-ig a magyar uralkodók, majd 1920-1945-ig a kormányzó rezidenciája volt. Ferenc József és Erzsébet királyné - Sissi - elsősorban pihenni és vadászni járt ide. Erzsébet több, mint 2000 éjszakát töltött itt. Érdekesség a kastély kiállító termeiben a Sissire vonatkozó korhű berendezések, emlékek, valamint a Grassalkovichok életének bemutatása.
/Második ottjártamkor láttam egy festményt a Habsburg családról, Habsburg Ottó is ott volt rajta kisgyerekkorában./
A pazar emeleti díszterem, a csillárok, a rokokó stukkók, a festmények, a bútorok, különleges barokk cserépkályhák, az enteriőrök hazánk egyik legszebb, leggazdagabb főúri rezidenciájává emelik a kastélyt. Hazánk első számú idegenforgalmi látványossága folyamatosan megújul.
A védett park különlegessége a ma is meglévő pálmaház.
Nézzünk meg néhány képet erről a csodálatos létesítményről:
A kastély légi felvételről:
http://www.utisugo.hu/_Images/kastelyhotel/000151967_grassalkovich2.jpg.jpg
A kastély főbejárata:
http://www.godollo.xutazas.hu/godollo/kepek_kastely5-godollo_1242202724.jpg
A díszterem előcsarnoka:
http://www.restauratorkamara.hu/uploadimages/692/Godollo1_small.jpg
A díszterem gyakran hangversenyek helyszíne:
http://www.nlcafe.hu/data/cikk/8/73375/10.jpg
A Barokk Kastély-színház:
http://www.lazarlovaspark.hu/WEBSET_DOWNLOADS/519/barokk800.jpg
Ismét látogatható az európai ritkaságnak számító Gödöllői Barokk Színház, amely hazánk legrégebbi újkori kőszínháza. Az 1986 őszén feltárt kastélyszínház Magyarország egyetlen megmaradt kulisszás rendszerű színháza, amelynek helyreállítása rangos hazai és külföldi elismerésben részesült.
Kedveseim!
Ezzel a gödöllői kirándulásnak vége. Jó szívvel tudom ajánlani bárkinek, aki még nem járt ott, menjen el, ne sajnálja az időt és a fáradtságot, no meg az anyagi ráfordítást sem, és nézzen meg minél többet a gyönyörű épületegyüttesből, sétáljon a hátsó traktusból nyíló csodás parkban.
S végül az U alakú hátsó traktus:
http://farm4.static.flickr.com/3566/3487834673_40b968a93e.jpg
MAGYAR KASTÉLYOK-SOROZAT
KIRÁLYI-KASTÉLY, Gödöllő
/VOLT GRASSALKOVICH-KASTÉLY/
Saját élmények:
Ismét egy olyan kastély következik, melyet alkalmam volt látni, sőt ezt kétszer is.
Először a vele való "találkozásom" megrázó volt...
Még abban az időben történt, harmincegynéhány éve, mikor szociális otthon működött benne.
Az ottani zeneiskolát látogattuk meg, és a programunkban szerepelt a kastély - külön tanácselnöki engedéllyel való! - megtekintése.
Mikor beléptünk a díszterembe, borzalmas látvány fogadott bennünket!
Éppen néhány nappal azelőtt robbant fel a TV az egykor jobb napokat látott bálteremből társalkodóként funkcionáló helyiségben, szörnyen befüstölve mindent! Fekete volt a fal, a plafon, az ablakok... Öreg nénikék melegedtek a kályhák mellett fakó otthonkákban... Kérdezgették, honnan jöttünk?
Aztán bejártuk a mellékszárnyban lévő szobákat is. Egy szobában ketten, hárman voltak elhelyezve... Voltak "elfekvő" szobák is... Kosz, bűz mindenfelé...
Ami kuriózum volt számunkra, felmehettünk a padlástérbe is. Ott megcsodálhattuk a kupolák csodálatosan épségben lévő faszerkezetét. A helyiségek plafonjai, padlatai hatalmas félbevágott hosszú farönkök szoros egymásmellé rakásából állt. A módszertől, s időtállóságától el voltam ragadtatva!
/Ilyet láttam már a félig széthordott érdi kastélynál is, úgy látszik, ez volt az építészeti módszer akkoriban. Hisz nem létezett vasbetongerenda, bezsaluzás, stb./
Iszonyatosan el voltam keseredve a szomorú látványok miatt! Vajon miért KELL ennek így lennie? Így veszni hagyni értékeinket! Sírni lett volna kedvem...
Odasúgtam az egyik kollégámnak:
"Ha ezek a Grassalkovich-ok olyan gazdagok most is, miért nem szállnak be a kastély felújításába, mert itt nincs rá pénz?"
Kollégám rezignáltan válaszolta:
"Gazdagok, de nem hülyék!"
Ezen én AKKOR felkaptam a vizet, pedig valójában igaza volt!...
A főépületen kívüli részekbe nem mehettünk, oda az orosz katonák kvártélyozták be magukat...
Aztán mikor a párommal hírét vettük, hogy felújítás után újból látogatható a kastély egy része, elmentünk megnézni.
Arra már nem emlékszem, mennyi volt a beléptidíj, de akkoriban elég magasnak számított. Mint kiderült, "magántulajdonná" lett ismét. Valami társulásféle üzemelteti, és folyamatosan újítja fel.
Mi ún. hosszú túrára fizettünk be, amely magában foglalta a felújított részeken kívül a felújíttatlanokat is, másik vezetővel természetesen... Előre figyelmezetettek, aki kényes ruhában, cipőben van, az inkább maradjon távol.
Vállaltuk a "megpróbáltatást", és nem bántuk meg!
Így volt alkalmunk látni végre régi pompájában a dísztermet, a Sissi és Mária Terézia lakta szobákat éppúgy, mint a Sissi alapította modern önitatós lóistállót, amely szörnyen nézett ki, ugyanis az orosz katonák gázolaj raktárnak használták. S mivel a lóállásokban a míves vasoszlopok, melyekhez a lovakat kellett kötni, feleslegesek voltak számukra, egyszerűen tőből kifűrészelték őket onnét! A tárlatvezető érdekességként elmondta, hogy a lóistálló felett lévő szobákról eleinte nem tudták, mi célt szolgáltak, mert nem a lovászok laktak bennük. Kutatások alapján kiderült, hogy a tüdőbajban szenvedőket gyógyították itt. Külföldről is voltak itt betegek. Ugyanis úgy vélték, a lóhúgytól erős ammóniás levegő felszáll az istállókból a padlásszobákba, és kinyitja a tüdőhólyagokat, s mintegy öngyógyító folyamat indul be a hatására a szervezetben. Hát nem tudom, milyen hatásos volt ez a terápia, de lehet, hogy volt benne valami...
Aztán láttuk a kocsiszíneket is, és a konyhát. Onnan messziről, a hátsó udvarrészről forróvizes edényekbe pakolva vitték régen a kastélyba az ételt, hogy ki ne hűljön, mire odaérnek vele.
Aztán láttuk a kocsiszíneket, és a színházat is...
Ez utóbbiban is valami szörnyű állapotok uralkodtak. Az orosz katonák kaszinónak használták, de elmenetelük előtt alaposan megrongálták! A nézőtér közepén pl. egy hatalmas földkupac éktelenkedett... A terem udvar felé néző oldalán hatalmas lyuk tátongott, ott mentünk be egy alkalmi rozoga lépcsőn. A színpadnak meg nyoma se látszott! Senki nem hitte volna, hogy valaha színház működött itt... Nem gondoltam volna, hogy valaha is helyre tudják majd állítani! Meg is csodáltam, mikor láttam a TV-ben az átadó ünnepségen a gyönyörű színháztermet, korhűen helyreállított mozgatható színfalas színpadot.
Bizonyára nagyon sokba került, még tán újat is kevesebbért lehett volna felépíteni...
Csak remélni merem, hogy ezeket a felújított részeket még lesz alkalmam megtekinteni a valóságban is - immár harmadszor látogatva Gödöllőre...
Folyt. köv.
Váci Mihály
PACSIRTA
Tetszik lentről a vergődő, merész,
örökké hajszolt felemelkedés;
a mindig magasabb, az örökös,
az egyre feljebb feszített körök,
a fel! csak fel! az elkápráztató,
szívet robbantó vad kapaszkodó.
Tetszik a fojtogató szívverés.
Ki tudja: e meredek mily nehéz!
Mit kell legyűrni, milyen terheket,
mily súlyos a szív a világ felett,
mikor lehúzza minden oda, hol
igazán boldog volt valamikor.
Körözni csak fenn, mindig afelett,
amit bevallatlanul szeret,
és távolodni mindattól, ami
szárnyra bocsátotta: - a hajdani
mezők, a föld meleg lehelete,
az ismerős táj áldó tenyere;
a fészek lenn a porban, fű között
már rég nem látszik, de csak afölött
száll, csak az a föld pólusa neki,
- szívét bénítják hű mágnesei.
De lentről egyre űzik hangosan;
Csak feljebb szállhat, - mérik pontosan!
Madárnak addig tartják csak, amíg
Az égre írja haldoklásait.
Addig pacsirta csak a nyomorult,
amíg sikolt, vergődik, s lángragyúlt
röpte veszélyes szép csóváival
önhullásán nyer újult diadalt,
amíg könyörgése spiráljain
parittyaként csavarja fel a kín,
s mi átszegezi: a lelkesedés
dárdája magasra tartja szívét,
oda, ahol, ha szól, kiált, dalol,
a szív vére a torkon át kiforr.
És ő csak száll, lobogva egyre fel.
Már nem hallani - sír vagy énekel?
Már nem is látni - hol van, merre tart?
Csak magasabbról hallani a dalt.
A láthatárra, égre száll, s tovább;
- csillagok közt zengi a föld dalát.
Búbos pacsirta
Leírás:
A búbos pacsirta (Galerida cristata) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj.
Előfordulás, fészkelőhely:
Európa és Ázsia nagy területein él, továbbá Észak-Afrika jelentős részét is meghódította. Könnyen alkalmazkodik, ezért a magasabb hegyvidékek kivételével szinte mindenhol megél
Hazai előfordulás: Rendszeres fészkelő. A magyarországi állományt 200 000-350 000 közé teszik.
Fészkelőhely: rövid füvű élőhelyek, füves ugarok, trágyarakások, jószágállások, épületek lapos tetején
Életmód, szaporodás:
Nyáron főleg rovarokat fogyaszt. Ősszel, télen és tavasszal beéri mindenféle magvakkal. Tartozkodási helyén állandó, nem vonuló madár. Magányosan fészkel. Fészekalja 3-5 tojásból áll, melyet fűből készült fészkébe rak.
Külső jellemzők:
Vörhenyes agyagbarna alapszínen sötétbarnán foltozott, a bóbita tollain sötét szárfoltok vannak. Szeme sötétbarna, csőre szarubarnás, az alsó káva töve és a láb szarusárgás. Hossza 17 centiméter, a szárny fesztávolsága 29-38 centiméter. A tömege 37-50 gramm.
Védettség:
Védett, eszmei értéke 10 000 Ft.