Szívem görcs, vérem szilvalé, közeledem hetven felé. Macskánk gyógyítja májamat, ráborul és meleget ad, vérrel fűtött kis termofor, karmos talpakkal megtipor. Állat-lényének deleje, akár őserdő ereje. Mint fűből szűrt tea, áthat pezsdítő árama. Tappancstól fülig fekete, bundája, bajsza, termete, de arcából süt élesen kerek két citromszínű szem, s az élő sötét vánkoson ezüstös fényhullám oson. Féléves múlt és bölcs nagyon, tudós, tapasztalt doktorom. De nem soká időz velem, nem bír megülni egy-helyen, nagyot szökken, nem is köszön, már fönn cikáz a fatetőn. Gombot, csatot bútor alól s elgurult pénzt előkotor, mindent vizsgál, zugokba túr, a kertben, házban ő az úr. Ha lót-fut élettel tele, én is száguldoznék vele, feledném annyi évemet s hogy vissza élni nem lehet.
Katám a nagylány; ő már iskolás. Ír, számol, olvas, mint a vízfolyás. És kérdez, érdeklődik szüntelen, Már szűknek érzi a mesék világát, Foglalkoztatja minden tudományág: Természettan, földrajz, történelem.
A történelem jegyét őrzi teste: 45-ben gránátszilánk sebezte. A ház körüle, apja távol, De anyja elperelte a haláltól S az éhséggel is perbeszállt: naponta Elszaladt egy tányér scsiért - a frontra. Nagy mű születne, ha elmondanák Hős szívetek, háborús anyák!
Katámba tán e hét-sovány hetek Oltották a gyűjtő természetet. Gyümölcsöt, cukrot - kapjon akármit is, Mindenből tartalékol egy kicsit; Kinőtt ágyat, tört bábut félretétet: Tegyük fel, jó lesz az ő gyerekének.
Azt mondja gyermekorvos lesz belőle. Szőke, nyúlánk. Nyolcéves lesz jövőre.
JUTKA
Jutkám bizony nem volt a mai széplány, Mikor megszületett De később is csont-bőr volt; marharépán Neveltük föl: inflációs gyerek. Hát ne dicsérjem népem hősi harcát, Látva Judit szépségét, telt kis arcát?
Ifjú korát tekintve, fellépését, A családban ő a második költő, De tehetségét nézve ő az első,- Az igazság ez, és nem álszerénység. Újpesten őrzött bűvös dobozából Anyjának - majd ha kéri - pénzt varázsol;
Ha úgy tetszik, várat épít apának S a csillagokból fűz gyöngysort magának... Élénk, hamis - és roppant szemtelen, Különösen velem; Idegenek közt társalogni mafla.
Azt mondják róla: szakasztott az apja.
ANDRÁS
Lángész lesz ez!- jövendölte a nagyapja András fiamról, nagy kerek fejéről. A nők kedvence lesz- ezt szülésznő Jósolta meg, testének más helyéről. De apja és nagyapja s bába- egy se Tud annyi színt, hogy méltóképp lefesse Szeplős orrát, kópé mosolyát, Gyöngédségét, ragaszkodása lángját S önérzetét, haragját, hogy bántják.
Melléknév is ragadt rá: Puciné. Ennek oka egynémely kombiné. Elmondhatom, hisz akik neki varrnak, Úgyis tudják: ruhája holmi kis Babos, virágos ingvállat takargat, S - ajaj- kényesebb női holmit is. Ruházatra nem lehet hiú Nagylányok közt az egy-szem kisfiú.
De hát ki bánja, hogy milyen színű, Milyen szabású a fehérnemű? Ahol a munka babérja terem, Ott légy hiú majd, én kis emberem!
ZSUZSI
A tőlem származó költői művek Között Zsuzsanna a legsikerültebb, A legművészibb, bár - mi tagadás - Nem tudatos mű; - spontán alkotás. A szépen ívelt száj, sötét szemek, A gömbölyű arc, a napsütötte homlok, A csöppnyi láb, keménykötésű combok, - Minden kis része egy-egy műremek. S a részletek tökéletes aránya! Dicsekvés, vagy sem, - ő is apja lánya! Persze még Nem láthatom tisztán jellemét. Kicsinyke ő még, rövid költemény. Egyéves lesz november elsején.
LECKE
Könyv, táska, irka, tinta, - Kata ír. Előttem is hever egy ív üres papír, Talán, talán ma már halad a munka... - Te is leckét írsz? - jön évődve Jutka. - Te is leckét írsz? - jön csipogva András. (A családban ugyanis ő a kontrás.) S most mindazt, amit ők kapnak, ha rosszul Viselkedtek, megadják kamatostul: - Ha nem írsz, kapsz majd! Mehetsz a sarokba! - Jól elverünk - fenyegetnek vihogva. De megunnak hamar s egymásután Elvágtatnak új mulatság után.
Ketten maradtunk Katámmal. Neki Tán számtanpéldákat kell költeni, Vagy megírni, hogy mit látott vasárnap Az állatkertben. Néha belefárad, Bámészkodik, ráncolja homlokát, Kocogtatja a tollszárral a fogát. Egy óra sem kell - és már felderült Rakosgat s játszani megyen. Utána nézek büszkén és irigyen: No lám, a kis mukk! Neki sikerült.
A SZAKMA
A szomszéd szobából áthallani: Játszik Juditka és Füzi Lali, Papást - mamást, - felnőttest játszanak. Papa még alszik. Mama kelteget: - Most menj a gyárba és írj verseket! Így képzeli Judit a gyárakat: Sok ember ül ott, görnyed a papír Fölött és reggeltől estig verseket ír.
Megállok az ajtóban s hallgatom. De jó is volna, hogyha egy napon Nekem szólnának: - Híres megrekedt! - Most menj a gyárba és írj verseket!
HAJNALI KARÉNEK
Meg se várja a felkelő napot, Zsuzsi kezdi az első szólamot. Előbb álmosan, halkan, panaszosan, Aztán egész szívvel cifrázva hosszan. Fölkelek érte viszem Emma mellé, Elcsöndesedik szépen anyja mellén, A tejet nyögve, szuszogva nyeli, Ízlik a reggeli. Utána jön rögtön a másik; Andriska is az ágyunkba mászik; És mint az orkán Süvölt nyomán két borzas kis boszorkány. A kétszemélyes fekhely, a hitvesi ágy megtelik gyerekkel. keres magának mind egy csöppnyi fészket és felcsendül a hajnali karének: Kossuth-nóta, úttörő induló. A hangok, mint a hullámzó folyó, rajta ágy vidám, zenés kirándulóhajó. Ha ez nem ad boldogságot, mi ad? Miféle képzelt veszélyek miatt féltek hajóra szállni hajadon lányok, nőtlen férfiak?"
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, ha kétkednek benned, s bízol magadban, de érted az ő kétkedésüket, ha várni tudsz és várni sose fáradsz, és hazugok közt se hazug a szád, ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz, s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod, gondolkodol - s becsülöd a valót, ha a Sikert, Kudarcot bátran állod, s úgy nézed őket, mint két rongy csalót, ha elbírod, hogy igazad örökre maszlag gyanánt használják a gazok, s életműved, mi ott van összetörve, silány anyagból építsék azok,
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban, van merszed egy kártyára tenni föl, s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban, nem is beszélsz a veszteség felől, ha paskolod izmod, inad a célhoz, és szíved is, mely nem a hajdani, mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, csak Akaratod int: "Kitartani",
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted, királyokkal jársz, s józan az eszed, ha ellenség, de jóbarát se sérthet, s mindenki számol egy kicsit veled, ha a komor perc hatvan pillanatja egy távfutás neked s te futsz vígan, tiéd a Föld és minden, ami rajta, és - ami több - ember leszel, fiam.
Weöres Sándor
FEKETE KANDÚR
Szívem görcs, vérem szilvalé,
közeledem hetven felé.
Macskánk gyógyítja májamat,
ráborul és meleget ad,
vérrel fűtött kis termofor,
karmos talpakkal megtipor.
Állat-lényének deleje,
akár őserdő ereje.
Mint fűből szűrt tea,
áthat pezsdítő árama.
Tappancstól fülig fekete,
bundája, bajsza, termete,
de arcából süt élesen
kerek két citromszínű szem,
s az élő sötét vánkoson
ezüstös fényhullám oson.
Féléves múlt és bölcs nagyon,
tudós, tapasztalt doktorom.
De nem soká időz velem,
nem bír megülni egy-helyen,
nagyot szökken, nem is köszön,
már fönn cikáz a fatetőn.
Gombot, csatot bútor alól
s elgurult pénzt előkotor,
mindent vizsgál, zugokba túr,
a kertben, házban ő az úr.
Ha lót-fut élettel tele,
én is száguldoznék vele,
feledném annyi évemet
s hogy vissza élni nem lehet.
Szép álmokat, kellemes holnapot mindenkinek!
Holdfény
Benjámin László
HAJNALI KARÉNEK
KATA
Katám a nagylány; ő már iskolás.
Ír, számol, olvas, mint a vízfolyás.
És kérdez, érdeklődik szüntelen,
Már szűknek érzi a mesék világát,
Foglalkoztatja minden tudományág:
Természettan, földrajz, történelem.
A történelem jegyét őrzi teste:
45-ben gránátszilánk sebezte.
A ház körüle, apja távol,
De anyja elperelte a haláltól
S az éhséggel is perbeszállt: naponta
Elszaladt egy tányér scsiért - a frontra.
Nagy mű születne, ha elmondanák
Hős szívetek, háborús anyák!
Katámba tán e hét-sovány hetek
Oltották a gyűjtő természetet.
Gyümölcsöt, cukrot - kapjon akármit is,
Mindenből tartalékol egy kicsit;
Kinőtt ágyat, tört bábut félretétet:
Tegyük fel, jó lesz az ő gyerekének.
Azt mondja gyermekorvos lesz belőle.
Szőke, nyúlánk. Nyolcéves lesz jövőre.
JUTKA
Jutkám bizony nem volt a mai széplány,
Mikor megszületett
De később is csont-bőr volt; marharépán
Neveltük föl: inflációs gyerek.
Hát ne dicsérjem népem hősi harcát,
Látva Judit szépségét, telt kis arcát?
Ifjú korát tekintve, fellépését,
A családban ő a második költő,
De tehetségét nézve ő az első,-
Az igazság ez, és nem álszerénység.
Újpesten őrzött bűvös dobozából
Anyjának - majd ha kéri - pénzt varázsol;
Ha úgy tetszik, várat épít apának
S a csillagokból fűz gyöngysort magának...
Élénk, hamis - és roppant szemtelen,
Különösen velem;
Idegenek közt társalogni mafla.
Azt mondják róla: szakasztott az apja.
ANDRÁS
Lángész lesz ez!- jövendölte a nagyapja
András fiamról, nagy kerek fejéről.
A nők kedvence lesz- ezt szülésznő
Jósolta meg, testének más helyéről.
De apja és nagyapja s bába- egy se
Tud annyi színt, hogy méltóképp lefesse
Szeplős orrát, kópé mosolyát,
Gyöngédségét, ragaszkodása lángját
S önérzetét, haragját, hogy bántják.
Melléknév is ragadt rá: Puciné.
Ennek oka egynémely kombiné.
Elmondhatom, hisz akik neki varrnak,
Úgyis tudják: ruhája holmi kis
Babos, virágos ingvállat takargat,
S - ajaj- kényesebb női holmit is.
Ruházatra nem lehet hiú
Nagylányok közt az egy-szem kisfiú.
De hát ki bánja, hogy milyen színű,
Milyen szabású a fehérnemű?
Ahol a munka babérja terem,
Ott légy hiú majd, én kis emberem!
ZSUZSI
A tőlem származó költői művek
Között Zsuzsanna a legsikerültebb,
A legművészibb, bár - mi tagadás -
Nem tudatos mű; - spontán alkotás.
A szépen ívelt száj, sötét szemek,
A gömbölyű arc, a napsütötte homlok,
A csöppnyi láb, keménykötésű combok, -
Minden kis része egy-egy műremek.
S a részletek tökéletes aránya!
Dicsekvés, vagy sem, - ő is apja lánya!
Persze még
Nem láthatom tisztán jellemét.
Kicsinyke ő még, rövid költemény.
Egyéves lesz november elsején.
LECKE
Könyv, táska, irka, tinta, - Kata ír.
Előttem is hever egy ív üres papír,
Talán, talán ma már halad a munka...
- Te is leckét írsz? - jön évődve Jutka.
- Te is leckét írsz? - jön csipogva András.
(A családban ugyanis ő a kontrás.)
S most mindazt, amit ők kapnak, ha rosszul
Viselkedtek, megadják kamatostul:
- Ha nem írsz, kapsz majd! Mehetsz a sarokba!
- Jól elverünk - fenyegetnek vihogva.
De megunnak hamar s egymásután
Elvágtatnak új mulatság után.
Ketten maradtunk Katámmal. Neki
Tán számtanpéldákat kell költeni,
Vagy megírni, hogy mit látott vasárnap
Az állatkertben. Néha belefárad,
Bámészkodik, ráncolja homlokát,
Kocogtatja a tollszárral a fogát.
Egy óra sem kell - és már felderült
Rakosgat s játszani megyen.
Utána nézek büszkén és irigyen:
No lám, a kis mukk! Neki sikerült.
A SZAKMA
A szomszéd szobából áthallani:
Játszik Juditka és Füzi Lali,
Papást - mamást, - felnőttest játszanak.
Papa még alszik. Mama kelteget:
- Most menj a gyárba és írj verseket!
Így képzeli Judit a gyárakat:
Sok ember ül ott, görnyed a papír
Fölött és reggeltől estig verseket ír.
Megállok az ajtóban s hallgatom.
De jó is volna, hogyha egy napon
Nekem szólnának: - Híres megrekedt!
- Most menj a gyárba és írj verseket!
HAJNALI KARÉNEK
Meg se várja a felkelő napot,
Zsuzsi kezdi az első szólamot.
Előbb álmosan, halkan, panaszosan,
Aztán egész szívvel cifrázva hosszan.
Fölkelek érte viszem Emma mellé,
Elcsöndesedik szépen anyja mellén,
A tejet nyögve, szuszogva nyeli,
Ízlik a reggeli.
Utána jön rögtön a másik;
Andriska is az ágyunkba mászik;
És mint az orkán
Süvölt nyomán két borzas kis boszorkány.
A kétszemélyes fekhely,
a hitvesi ágy megtelik gyerekkel.
keres magának mind egy csöppnyi fészket
és felcsendül a hajnali karének:
Kossuth-nóta, úttörő induló.
A hangok, mint a hullámzó folyó,
rajta ágy
vidám, zenés kirándulóhajó.
Ha ez nem ad boldogságot, mi ad?
Miféle képzelt veszélyek miatt
féltek hajóra szállni hajadon lányok, nőtlen férfiak?"
Rudyard Kipling:
HA
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: "Kitartani",
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.
(Kosztolányi Dezső fordítása)