Tudod, én a művészvilágban különösen azt tapasztaltam, hogy EGO nélkül semmilyen egyéniség NEM LÉTEZIK. SŐT! Máshol sem. Bizonyos egója mindenkinek van, nekem is, neked is. Továbbá: Megkockáztatnám azt is, hogy az "egyéniség" szó a magyarban, mint kifejezés, egy szinte MINDENKIRE jellemző tulajdonság-összetételét jelenti. Mert én úgy gondolom, az egyéniség csak EGYETLEN EGYÉNRE jellemző. ŐRÁ, és csakis őrá, és senki másra. Szerintem a bolond is egyfajta egyéniség. A ZSENI meg különleges egyéniség... Sok esetben a kettő összemosódik. Tegnapelőtt, mikor néztem az AMADEUS c. filmet, arra gondoltam, Mozart bizony eléggé "bolondos" egyéniség volt.... Azok a hirtelen felvihogások! Nem volt neveletlenség sem tőle pl., mikor Salieri zenei stílusát szellentéssel kigúnyolta, nem. Sokkal inkább olyan emberé, aki túlzottan ÖSZINTE volt, és nem is gondolt szarkazmusra a tette alatt. Nem akarta megalázni, kigúnyolni, nem! Ő egyszerűen zseniként ilyennek látta a középszerű Salierit. Meg se fordult a fejében, hogy bántó lehet egy ilyen megnyilvánulás.
Matuz Istvánt pedig azért hoztam fel példának Török Ádámra, hogy lám, az, aki nem olyan "kezelhetetlenül" renitens egyéniség, hanem hajlandó megdolgozni érte, amit kitűzött maga elé, az elérheti a célját, azt, hogy a tehetsége szerinti közismertségbe és elismerésben részesüljön. Pl. ez a "körlégzés" a fuvolistáknál (s más fúvósoknál is) nagy probléma, s lám, Matuz megoldotta, s közre is adta, nem tartotta meg magának a titkát.
No neeeem, neeem, Dmolnár barátom, NEM hamarkodtam én el, véletlen sem!
Mert - bár Lem Solárisát nem volt módomban olvani, csak a filmet láttam, azt is borzasztó régen - mit is írtam én a minap a LÉLEKTANI boncolgatásról, meg a robotokról, hogy miért NEM tudnak a jövőben sem SOHA gyártani tökéletes ember-robotokat?! Figyi! Most, második olvasatban különösen szemembe ötlött, hogy az Alapítvány Daneel-je is elismerte, azért nem tudja ő maga kidolgozni a pszichohistóriát, mert egy fontos dolog hiányzik hozzá őbelőle, az, ami az emberben megvan: A TEHETSÉG! És ez is lelki dolog, de az ám! Ilyen szemszögből nézve a robot "lelketlen tárgy", punktum!
Nos, szerintem felesleges a JÖVŐ lélektanával kepeszteni, hisz még a MA emberét se értik a picológusok, azt se tudják leképezni, milyen, már pedig szerintem minta nélkül megépíteni egy robotot merő képtelenség! Mert ahány ember, annyi féle. Olyan robotok, amik erre a sokszínűségre, egyediségre képesek lennének, s főleg TEHETSÉGRE, nem léteznek! Nem efölött foglaltam állást? DE! Akkor?... Most mi is még a problémád? (Sajnos, Zsoldos: Feladat c. művét nem ismerem.)
Azt hiszem, megint az a baj velünk, hogy ÉLŐBEN kéne vitázni, így csak kerülgetjük egymást, s sajnos ilyen körülmények között gyakori a félreértés.
Úgy tűnik, Stekovics Gáspár szereti a vizeket fotózni. Szerintem is hálás feladat, mert nemcsak szép, hanem a víz, mint a folyékonyság különleges, szinte felfoghatatlan eleme, az élővilág legfőbb alkotórésze is, mondhatni, víz nélkül nem lenne ÉLET! Sokszor elgondolkoztam rajta, milyen érdekes elem is a természetben a víz. Ha mást nem nézünk, csak azt a tulajdonságát, hogy mindig utat talál magának, ehhez a legkisebb rés is elég neki, és hogy a gravitáció az egyetlen erő, ami uralkodik rajta. Lefelé igyekszik mindig. Ez a tulajdonsága teszi olyan fontossá a földön.
Petőfi szépen fejezi ezt ki A Tisza c. versében: "Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére."
Túr-bukó, ahol vízesésként ömlik a Túr a Tiszába
Ez volt a múlt. Jelenleg ez a kép fogad bennünket: Tiszakórod, Túr-bukó 2012.
Laci te, Hallod-e? Jer ide, Jer, ha mondom, Rontom-bontom, Ülj meg itten az ölemben, De ne moccanj, mert különben Meg talállak csípni, Igy ni! Ugye fáj? Hát ne kiabálj. Szájadat betedd, S nyisd ki füledet, Nyisd ki ezt a kis kaput; Majd meglátod, hogy mi fut Rajta át fejedbe... Egy kis tarka lepke. Tarka lepke, kis mese, Szállj be Laci fejibe.
Volt egy ember, nagybajúszos. Mit csinált? Elment a kúthoz. De nem volt víz a vederbe', Kapta magát, telemerte. És vajon minek Merítette meg Azt a vedret? Tán a kertet Kéne meglocsolnia? Vagy ihatnék?... nem biz a. Telt vederrel a kezében A mezőre ballag szépen, Ott megállt és körülnézett; Ejnye vajon mit szemlélhet? Tán a fényes délibábot? Hisz olyat már sokat látott... Vagy a szomszéd falu tornyát? Hisz azon meg nem sokat lát... Vagy tán azt az embert, Ki amott a kendert Áztatóba hordja? Arra sincsen gondja. Mire van hát? Ebugattát! Már csak megmondom, mi végett Nézi át a mezőséget, A vizet mért hozta ki? Ürgét akar önteni. Ninini: Ott az ürge, Hű, mi fürge, Mint szalad! Pillanat, S odabenn van, Benn a lyukban. A mi emberünk se' rest, Odanyargal egyenest A lyuk mellé, S beleönté A veder vizet; Torkig tele lett. A szegény kis ürge Egy darabig türte, Hanem aztán csak kimászott, Még az inge is átázott. A lyuk száján nyakon csipték, Nyakon csipték, hazavitték, S mostan... Itt van... Karjaimban, Mert e fürge Pajkos ürge Te vagy, Laci, te bizony!
Tudod, én a művészvilágban különösen azt tapasztaltam, hogy EGO nélkül semmilyen egyéniség NEM LÉTEZIK.
SŐT! Máshol sem. Bizonyos egója mindenkinek van, nekem is, neked is.
Továbbá:
Megkockáztatnám azt is, hogy az "egyéniség" szó a magyarban, mint kifejezés, egy szinte MINDENKIRE jellemző tulajdonság-összetételét jelenti.
Mert én úgy gondolom, az egyéniség csak EGYETLEN EGYÉNRE jellemző.
ŐRÁ, és csakis őrá, és senki másra.
Szerintem a bolond is egyfajta egyéniség.
A ZSENI meg különleges egyéniség...
Sok esetben a kettő összemosódik.
Tegnapelőtt, mikor néztem az AMADEUS c. filmet, arra gondoltam, Mozart bizony eléggé "bolondos" egyéniség volt.... Azok a hirtelen felvihogások!
Nem volt neveletlenség sem tőle pl., mikor Salieri zenei stílusát szellentéssel kigúnyolta, nem. Sokkal inkább olyan emberé, aki túlzottan ÖSZINTE volt, és nem is gondolt szarkazmusra a tette alatt. Nem akarta megalázni, kigúnyolni, nem! Ő egyszerűen zseniként ilyennek látta a középszerű Salierit. Meg se fordult a fejében, hogy bántó lehet egy ilyen megnyilvánulás.
Matuz Istvánt pedig azért hoztam fel példának Török Ádámra, hogy lám, az, aki nem olyan "kezelhetetlenül" renitens egyéniség, hanem hajlandó megdolgozni érte, amit kitűzött maga elé, az elérheti a célját, azt, hogy a tehetsége szerinti közismertségbe és elismerésben részesüljön.
Pl. ez a "körlégzés" a fuvolistáknál (s más fúvósoknál is) nagy probléma, s lám, Matuz megoldotta, s közre is adta, nem tartotta meg magának a titkát.
Szegény cicus!
Nem tudja elképzelni, ki ez a fekete szőrmók, és hogy került ide, mikor itt csak ő van!!😗 😏
No neeeem, neeem, Dmolnár barátom, NEM hamarkodtam én el, véletlen sem!
Mert - bár Lem Solárisát nem volt módomban olvani, csak a filmet láttam, azt is borzasztó régen - mit is írtam én a minap a LÉLEKTANI boncolgatásról, meg a robotokról, hogy miért NEM tudnak a jövőben sem SOHA gyártani tökéletes ember-robotokat?!
Figyi!
Most, második olvasatban különösen szemembe ötlött, hogy az Alapítvány Daneel-je is elismerte, azért nem tudja ő maga kidolgozni a pszichohistóriát, mert egy fontos dolog hiányzik hozzá őbelőle, az, ami az emberben megvan: A TEHETSÉG! És ez is lelki dolog, de az ám!
Ilyen szemszögből nézve a robot "lelketlen tárgy", punktum!
Nos, szerintem felesleges a JÖVŐ lélektanával kepeszteni, hisz még a MA emberét se értik a picológusok, azt se tudják leképezni, milyen, már pedig szerintem minta nélkül megépíteni egy robotot merő képtelenség!
Mert ahány ember, annyi féle. Olyan robotok, amik erre a sokszínűségre, egyediségre képesek lennének, s főleg TEHETSÉGRE, nem léteznek!
Nem efölött foglaltam állást?
DE!
Akkor?... Most mi is még a problémád?
(Sajnos, Zsoldos: Feladat c. művét nem ismerem.)
Azt hiszem, megint az a baj velünk, hogy ÉLŐBEN kéne vitázni, így csak kerülgetjük egymást, s sajnos ilyen körülmények között gyakori a félreértés.
Úgy tűnik, Stekovics Gáspár szereti a vizeket fotózni. Szerintem is hálás feladat, mert nemcsak szép, hanem a víz, mint a folyékonyság különleges, szinte felfoghatatlan eleme, az élővilág legfőbb alkotórésze is, mondhatni, víz nélkül nem lenne ÉLET!
Sokszor elgondolkoztam rajta, milyen érdekes elem is a természetben a víz. Ha mást nem nézünk, csak azt a tulajdonságát, hogy mindig utat talál magának, ehhez a legkisebb rés is elég neki, és hogy a gravitáció az egyetlen erő, ami uralkodik rajta. Lefelé igyekszik mindig. Ez a tulajdonsága teszi olyan fontossá a földön.
Petőfi szépen fejezi ezt ki A Tisza c. versében:
"Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére."
Túr-bukó, ahol vízesésként ömlik a Túr a Tiszába
Ez volt a múlt. Jelenleg ez a kép fogad bennünket:
Tiszakórod, Túr-bukó 2012.
Petőfi Sándor
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet,
Nyisd ki ezt a kis kaput;
Majd meglátod, hogy mi fut
Rajta át fejedbe...
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
Szállj be Laci fejibe.
Mit csinált? Elment a kúthoz.
De nem volt víz a vederbe',
Kapta magát, telemerte.
És vajon minek
Merítette meg
Azt a vedret?
Tán a kertet
Kéne meglocsolnia?
Vagy ihatnék?... nem biz a.
Telt vederrel a kezében
A mezőre ballag szépen,
Ott megállt és körülnézett;
Ejnye vajon mit szemlélhet?
Tán a fényes délibábot?
Hisz olyat már sokat látott...
Vagy a szomszéd falu tornyát?
Hisz azon meg nem sokat lát...
Vagy tán azt az embert,
Ki amott a kendert
Áztatóba hordja?
Arra sincsen gondja.
Mire van hát?
Ebugattát!
Már csak megmondom, mi végett
Nézi át a mezőséget,
A vizet mért hozta ki?
Ürgét akar önteni.
Ninini:
Ott az ürge,
Hű, mi fürge,
Mint szalad!
Pillanat,
S odabenn van,
Benn a lyukban.
A mi emberünk se' rest,
Odanyargal egyenest
A lyuk mellé,
S beleönté
A veder vizet;
Torkig tele lett.
A szegény kis ürge
Egy darabig türte,
Hanem aztán csak kimászott,
Még az inge is átázott.
A lyuk száján nyakon csipték,
Nyakon csipték, hazavitték,
S mostan...
Itt van...
Karjaimban,
Mert e fürge
Pajkos ürge
Te vagy, Laci, te bizony!