Üdvözlet az olvasóknak! A személyes érintettség aktualitása okán,csak egy vers az ami most, ide illik!
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: „Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”, vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”, majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...” Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
És akinek inkább, "élő" szóban jobban tetszene, annak Latinovics Zoltán előadásában ajánlom meghallgatni!
Ma november negyedike van! Minden méltatás helyett, Márai Sándor versét hozom ide, amit 1956-os események alkalmából írt! November 4. azért gyászosabb a többi napnál, mert a szovjet hadsereg igéretét megszegve, páncélos csapatainak erejével megszállta Budapestet, és ezzel, tulajdonképpen a Magyar Népköztársaságot! Hitszegő módon viselkedett! És ezt a magyar nép, soha sem tudta nekik megbocsátani! Emlékezzünk méltósággal az áldozatokra!
A hétvégén kicsit összetorlódnak a megemlékezések! Október 31-én a reformáció emléknapja, november elseje a katolikus mindenszentek ünnepe, és november másodikán, néhány évtizede, az evangélikusok által is elismert, katolikus ünnep a halottak napja! A hagyományoknak megfelelően, ilyenkor gyújtunk gyertyát azokért, akik eltávoztak közülünk, a halottainkért! Ebből az alkalomból, Budapesten a Művészetek palotájában /Müpában/ a világhírű karmester Helmuth Rilling vezényletével mutatják be, Brahms megrendítő művét, a Német reqviemet! Ezzel a művel, és gyertya gyújtással emlékezem, emlékezzünk meg a halottainkról, akik hiányoznak, és akik nélkül mi nem lennénk!
A hervadás bús pompájában áll most A temető. Ó, mennyi szín, derű, Fehér és lila őszi rózsatenger, Mely hullámzik az enyészet szelére.
Egy alacsony pad vár rám pihenőül, Előtte zöld deszkából ácsolt apró Sírdomb szelíden mosolyog a fényben. Fölöttem magyar égnek végtelenje, Előttem a határtalan magyar táj.
E kicsi sírban egy csöpp lányka szunnyad, Mint elhervadt virág az ősi kertben. Köröttem mindenütt békés keresztek S mély nyugalom beszédes csöndje hallgat. Mely minden bölcsességnél igazabb.
E kicsi hant előtt, e nagy magányban Megölelem az édes életet, Mely ragyogást küld jeltelen sírokra S virágözönt az ódon temetőkbe S az őszi nap csókjával arcomon Megindulok rózsásan, dalosan, A boldog elmúlás víg vőlegénye
Békés megemlékezést, és jó időt a gyertya gyujtáshoz mindnyájunknak!
Bizony nem mindenkinek telik,környezetbarát(?) gázra! Igen sajnos sokan a szemetet,rongyot, műanyagot égetik! Fáznak, kell a meleg bármiből! Miként tavaly, , idén is lesz ez még rosszabb is, sajnos!
Köszönöm Holdfény! Nagyon kedves vagy!
Üdvözlet az olvasóknak! A személyes érintettség aktualitása okán,csak egy vers az ami most, ide illik!
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
És akinek inkább, "élő" szóban jobban tetszene, annak Latinovics Zoltán előadásában ajánlom meghallgatni!
http://www.youtube.com/watch?v=so-kunWPEpo
Ma november negyedike van! Minden méltatás helyett, Márai Sándor versét hozom ide, amit 1956-os események alkalmából írt! November 4. azért gyászosabb a többi napnál, mert a szovjet hadsereg igéretét megszegve, páncélos csapatainak erejével megszállta Budapestet, és ezzel, tulajdonképpen a Magyar Népköztársaságot! Hitszegő módon viselkedett! És ezt a magyar nép, soha sem tudta nekik megbocsátani! Emlékezzünk méltósággal az áldozatokra!
http://www.youtube.com/watch?v=mquUwSvtkr4
A hétvégén kicsit összetorlódnak a megemlékezések! Október 31-én a reformáció emléknapja, november elseje a katolikus mindenszentek ünnepe, és november másodikán, néhány évtizede, az evangélikusok által is elismert, katolikus ünnep a halottak napja! A hagyományoknak megfelelően, ilyenkor gyújtunk gyertyát azokért, akik eltávoztak közülünk, a halottainkért! Ebből az alkalomból, Budapesten a Művészetek palotájában /Müpában/ a világhírű karmester Helmuth Rilling vezényletével mutatják be, Brahms megrendítő művét, a Német reqviemet! Ezzel a művel, és gyertya gyújtással emlékezem, emlékezzünk meg a halottainkról, akik hiányoznak, és akik nélkül mi nem lennénk!
https://www.youtube.com/watch?v=3svR4J90etM
Juhász Gyula verse:
Temető
A hervadás bús pompájában áll most
A temető. Ó, mennyi szín, derű,
Fehér és lila őszi rózsatenger,
Mely hullámzik az enyészet szelére.
Egy alacsony pad vár rám pihenőül,
Előtte zöld deszkából ácsolt apró
Sírdomb szelíden mosolyog a fényben.
Fölöttem magyar égnek végtelenje,
Előttem a határtalan magyar táj.
E kicsi sírban egy csöpp lányka szunnyad,
Mint elhervadt virág az ősi kertben.
Köröttem mindenütt békés keresztek
S mély nyugalom beszédes csöndje hallgat.
Mely minden bölcsességnél igazabb.
E kicsi hant előtt, e nagy magányban
Megölelem az édes életet,
Mely ragyogást küld jeltelen sírokra
S virágözönt az ódon temetőkbe
S az őszi nap csókjával arcomon
Megindulok rózsásan, dalosan,
A boldog elmúlás víg vőlegénye
Békés megemlékezést, és jó időt a gyertya gyujtáshoz mindnyájunknak!
Bizony nem mindenkinek telik,környezetbarát(?) gázra! Igen sajnos sokan a szemetet,rongyot, műanyagot égetik! Fáznak, kell a meleg bármiből! Miként tavaly, , idén is lesz ez még rosszabb is, sajnos!