<p>A szeretteinkről való megemlékezés napjait követően emlékezzünk meg azon intézményekről is, melyek sokunk életében jelentős fejlődést, sőt fordulatot jelentettek, de ma már csak emlékeinkben élnek. Ahhoz, hogy a fiatalabb generáció se feledkezzen meg róluk, időnként fel kell eleveníteni létezésüket. Ez egyben jó alkalmat ad arra is, hogy tudatosítsuk minden Esztergomért aggódó polgárban, hogy mi mindent „köszönhetünk” a testület azon épületes tagjainak, akik gombnyomogatásukkal és hozzá nem értésükkel néhány év alatt elérték azt, hogy jelenleg egy iskolaváros a végnapjait éli. Jó példát jelent annak szemléltetésére is, hogy milyen következményekkel jár egy város életében a koncepciótlanság, a párbeszéd hiánya, az autokratikus vezetés, a szociális érzéketlenség.</p><p>Csak néhány példát szeretnék említeni az elévülhetetlen iskolafenntartási „érdemek” sorából:</p><p><br>- A Balassa Bálint Általános Iskola bezárása arra való hivatkozással, hogy rossz állapotú az épület, vagyis főként balesetvédelmi okokból nem szabad, hogy gyerekek járjanak az intézménybe. A rendkívül rossz állapot teljes mértékben igaz, de pár év kivételével - amikor is üresen állt az épület - a mai napig folyamatosan használják középiskolás diákok. Érdekes, hogy alattuk (felettük) nem dől össze, csak az általános iskolásokra jelentett veszélyt. A város jelenlegi vezetése valamilyen érthetetlen okból szükségesnek látta ezt a jól működő, szakmailag elismert iskolát bezárni. </p><p><br>- A Hell Szakközépiskola bezárása. Igaz, ezt a megye intézte, mivel ő volt az iskola fenntartója. Tudható, hogy a város nem volt hajlandó a Hell finanszírozásba beszállni, inkább hagyta, hogy a megye összevonja az intézményt a Bottyán Szakközépiskolával, ami szintén megyei fenntartású. A város vezetése a fenntartási segítségnyújtás elmulasztása miatt közvetett módon hozzájárult az intézmény bezárásához. Úgy okoskodott MT, hogy az épület értékesítése (hiszen az épület a városé) sokkal jobb üzlet lesz, mint egy iskolát tovább működtetni benne. Vagyis MT krokodilkönnyeket hullatott az iskola bezárásakor a tantestület, a szülők előtt, mikor kijelentette, hogy sajnálja, hogy nem tudta megakadályozni az intézmény bezárását. A megszüntetést követően megpróbálta értékesíteni az épületet, de ez sehogyan sem jött össze. Végül is más megoldás nem maradt, mint a kertvárosi általános iskola (elvi, határozati szintű) odaköltöztetése. Hogy ez miért nem következett be ezidáig, annak hosszú a története. Valószínűleg az általános iskola jelenlegi épületét majd könnyebb lesz értékesíteni, mint a volt Hell épületet. Tény, hogy a kényszerből odaköltöztetett Szent István Gimnázium miatt a város kénytelen volt előrehozni az épületegyüttes részleges felújítását. Az élet fintora, hogy aki valamikor harcosan kiállt a Hell bezárása ellen (tegyük hozzá, teljes joggal és szakmai elkötelezettséggel), most azoknak az érdekében nyomogatja a gombot helyi képviselőként, akik asszisztáltak az iskolája bezárásánál. Sőt, most ő működik közre más iskolák, intézmények átszervezésében, bezárásában. Erre szokták mondani, hogy a „szék határozza meg a tudatot”. Milyen igaz ez egyesekre!</p><p><br>- A Berzeviczy Közgazdasági Szakközépiskola bezárása. Egy jó hírű, szakmai körökben neves közgazdasági szakközépiskola volt, mely országos eredményeit illetően az erős közepes szintet érte el. Tehát elviekben méltán lehetett volna büszke rá a város. De nem, inkább megszüntette, ill. összeolvasztotta az akkori kereskedelmi szakképző iskolával. Az önállóság elvesztésével a „közgáz” sosem lesz képes olyanná lenni, mint volt. Igaz, Balassa Gazdasági Szakközépiskolaként „újjászületett” az összevont intézmény, de a mai napig nem heverték ki sem a tanárok, sem pedig a diákok az összevonás okozta sebeket. Az összevonás felér egy bezárással, hiszen az önállóság megszűnésével az intézmény nemcsak a nevét, hanem identitását, eddigi eredményeit, céljait is elveszíti. (Lásd a Balassa Iskola és a József Attila Iskola összevonását, ill. a Hellnek, a Bottyán Iskolába történő beolvasztását.) De az új gazdasági iskolának most kivételezett helyzete van, hiszen új épületbe került. Nem véletlenül, hiszen idegenforgalmi képzési profilja összecseng a városvezetők nagy álmaival, az idegenforgalmi központ létrehozásával. Lassan már nem lesz olyan idegenforgalmi, kereskedelmi szakma, amit ne képeznének az intézményben. Arra persze senki sem figyel oda, hogy „futószalagon gyártja” a munkanélküli fiatalokat az állam, és tegyük hozzá: az önkormányzat pénzén. Az új épületben szinte el sem fognak férni, annyi már most a tanulólétszám. Ellenben ide most minden pénzt beleölnek, semmi nem számít. A végszámla – a régebben átadott épületrésszel együtt - már a két milliárdot is meghaladja. Azonban ebben a városban „veszélyes” dolog az iskolafelújítás. Mert ugye jó tudni, hogy jogilag nem az iskola épülete kerül felújításra, hanem a város valamely épülete, amiben jelenleg iskola működik. Jelenleg. Hogy meddig? Az a politika döntésétől, pontosabban MT akaratától függ. Annyira, hogy bármi megtörténhet és annak az ellenkezője is. Még az is elképzelhető – és ez irányban már voltak egy időben kezdeményezések -, hogy a régi Hell épületébe a gazdasági szakközépiskolát költöztetik. Az épület elég nagy, van konyhája is, ami tankonyhává alakítható. A régi kollégiumi épületrész osztálytermekké építhető át. Egy kis szakképzési „profiltisztítással”, egy jól megfizetett szakértő véleménye alapján szinte pillanatok alatt megoldható. A most elkészült épület pedig a hőn óhajtott egyetemnek tokkal, vonóval átadható. </p><p> <br>- A szakmunkásképző iskola kollégiumának bezárása. Ezt is a megye tartotta fenn, de megyei információk szerint a bezárásban a városnak is jelentős szerepe volt. Az épület természetesen a város tulajdona. Aki kívülről megnézi az épületet, láthatja, hogy rendkívül rossz állapotú. Minden bizonnyal belülről sem jobbak a feltételek. De az épületre valamilyen sejtelmes okból nagyon szüksége van a városnak. Feltételezhetően azért, mert ha néhány év múlva a Bottyán Iskola átszervezésére kerül sor, akkor a volt kollégiumi épület egy felújítást követően jól jöhet az iskola részleges elhelyezésére, hiszen oktatási célra könnyen átalakítható. </p><p><br>- A Szent István Gimnázium esetét már sokan, sokféleképpen taglalták. Tény, hogy „jó úton” halad afelé, hogy tönkretegyék, és miután ez megtörtént, a Dobó Gimnáziummal összevonják. Valószínűleg lesznek itt is krokodilkönnyek, meg szánom-bánom, de tény, hogy a népszerűsége nagyot zuhant. Az eddig elért szakmai sikerek mit sem számítanak. Egy csapásra két legyet is üt majd a város, hiszen megint egyel kevesebb intézménye lesz. Az embernek sajnos „déja vu” (már látott, átélt) érzése támad az esetleges összevonással kapcsolatban. Még az előző városvezetés idejében, amikor az egyházi ingatlanok visszaadása került szóba, a két gimnázium esetleges összevonása mint lehetőség felmerült. Néhány józan gondolkodású akkori városatya határozottan ellenezte az elképzelést, hiszen mindkét intézmény szakmai kárvallottja lenne az esetleges összevonásnak. Így aztán hamarosan feledésbe merült a dolog. De lám-lám! Nincs új a nap alatt! Újra itt tartunk. Úgy tűnik, MT és csapata nem képes új ötlettel előállni, sőt, az általa keményen bírált polgármester elődje elképzelésének nyomdokain halad. </p><p><br>- A legújabb „érdeme” a testületnek: a város egyetlen megmaradt kollégiumának, a Kőrösy (volt Martos) Kollégiumnak fokozatos elsorvasztása, majd bezárása. MT úgy gondolja, hogy nem kellenek ide kollégisták, hiszen a vidéki gyerek maradjon ott, ahol van. Járjon be az iskolába, aki tud. Aki nem, maradjon ott, ahol van, vagy menjen máshová. Éppenséggel örülni kellene annak, ha regionális (sőt, akár országos) szinten is keresett középiskolákkal rendelkezik a város! De hát valljuk be őszintén! Nincs olyan, magát iskolavárosnak tartó település hazánkban, ahol legalább egy önkormányzati fenntartású kollégiumot ne tartanának fenn. Aki már régóta figyelemmel kíséri a város testületi munkáját, annak megint csak „déja vu” érzése támad a kollégium bezárásával kapcsolatban. MT ismételten – az általa sokat és erősen bírált – polgármester elődje nyomdokain halad. Ha emlékeim nem csalnak, akkor egy időben az elődje is be akarta zárni ezt a kollégiumot, de néhány előrelátó városatya megakadályozta ebben, mondván, hogy egy iskolavárosnak – sajátos jellegéből adódóan - legalább egy önálló kollégiumot fenn kell tudni tartani. Ez nem finanszírozási, hanem oktatáspolitikai kérdés éppen úgy, mint bármely más középfokú intézmény fenntartása. Az új hangzatos érv most az, hogy az egyetem idecsalogatása mindenek felett álló érdek. Az épület ránézésre is közel egy milliárdot megér. De az egyetemnek úgy grátisz odaadjuk használatba. És még mondja itt valaki, hogy nem gáláns ember a mi szeretve tisztelt vezetőnk!</p><p>Epilógus:</p><p>Ha valaki ellátogat a város megújult honlapjára, egy „fülön” az szerepel, hogy „Diákváros”. Ha rákattintunk, „Esztergom, az iskolaváros” címszó alatt ennyi szerepel: „Esztergom igazi iskolaváros. Ezt a hangulatot a város leginkább a középiskoláinak köszöntheti, de igen szép számban akad általános iskola is itt, valamint rengeteg főiskolás otthona is Esztergom.” Ennyi. No, ezt valóban arcpirítónak lehet nevezni! Ehhez már kommentárt sem lehet fűzni. Lehet, hogy tényleg nem volt mit a „Diákváros” oldalon megjeleníteni, vagy a bizonytalanság miatt ki tudja, melyik intézmény, milyen néven marad meg? Sajnos ez a város már csak üres szólamként hangsúlyozza ezt a titulust önmagáról. Összegzés: (megszűnt, ill. megszűnésre ítéltetett a rendszerváltás óta önkormányzati fenntartású intézmény Esztergomban) 1 általános iskola, 2 középiskola, 4 kollégium. (folytatás következik?)</p><p>Ki és mikor mondja, hogy ennyi és nem tovább! Hol vannak a józan, előrelátó és megfontolt városatyáink?</p>
