<p>1944-ben rendeletben utasították Etter Jenő polgármestert, hogy a zsidókat meghatározott városrészekben, utcákban helyezze el. A gettósítást a polgármester úgy kerülte meg, hogy mindenkinek a saját házát jelölte ki elkülönítésre.</p>
Kezem ügyébe került egy 1970-ben, nevelői használatra készült, mindössze 100 példányban kiadott kézirat, amely közli a polgármester 1944-es határozatát. A rendeletben felsorolt utcanevek és házszámok arról tanúskodnak, hogy Esztergomban valóban nem egy központi gettót jelöltek ki, hanem városban szétszórtan, lakóhelyén került elhelyezésre a 69 család.
Esztergom sz. kir. megyei város polgármesterétől.
Véghatározat.
Az 1610/1944. M.E. sz. rendelet 8 §-ának /2/ bekezdésében, valamint ugyanezen rendelet 9 §-ának /2/ bekezdésében, továbbá Esztergom vármegye alispánjának 4876, 4884, 5035 és 5153/1944 ai. számú rendeleteiben foglaltakra figyelemmel a zsidók összeköltöztetésének végrehajtása érdekében zsidók lakásául a következő zsidó tulajdont tevő lakóházakat jelölöm ki:
Deák Ferenc utca 25, 20, 9, Ferenc József ut 4, 5, 9, 47, 75, Hévíz utca 6, 8, 16, Honvéd u. 25., Horthy Miklós u. 4., Imaház u. 10., Jókai utca 39., Kossuth Lajos utca 13, 15, 18, 21, 42, 58, 75., Madách u. 1., Malonyai utca 2., Rákóczi tér 3., Rudnay tér 10., Simor János utca 11., 69, 78, Szent Anna utca 4., Szent György utca 22., Szent Imre utca 5, 6, 10, 23, 35, 33, Szent Lőrinc utca 7., Vörösmarty u. 6., Petőfi utca (temetőőri ház). Figyelmeztetem az Esztergomi Zsidó Tanácsot, mint a helyi zsidóság megbízott képviselőit, hogy a kijelölt lakások egyikéből a másikba is csak külön engedélyemmel egészen kivételes esetekben lehet átköltözni. Az összeköltöztetés maradéktalan végrehajtásáért a Zsidó Tanács tagjai felelősek.
A hatóságok előtt a zsidókat a tanács tagjai képviselik, tehát közvetlenül egyes zsidók csak idézésre jelenhetnek meg a hatóság előtt, külön-külön egyes zsidókkal a hatóság nem tárgyal. A kijelölt lakóházakat "Zsidók lakásául kijelölve" című sárga karon alapra fekete betűkkel táblával kell feltűnő helyen megjelölni. Az esztergomi járás területéről a járás főszolgabírájának rendelkezése folytán 1944. május 11. napján útnak indított zsidó családok elhelyezését is a fent kijelölt lakásokba kell biztosítani.
Az összeköltözéssel járó kiadásokat a zsidók saját személyüket illetően maguk viselik, szegények költözési költségeinek miként való viseléséről a tanács tartozik gondoskodni. Az összeköltöztetett zsidóság részére a jegyrendszerbe bevont élelmiszerek beszerzésére szükséges jegyeket a tanács által előterjesztett és általam felülvizsgált névsor alapján kell igényelnie a tanácsnak és az élelmiszerek egy tételben csak csak a tanács egy tagja kezeihez lesznek kiszolgáltatva. Ezek szétosztásáról felelősség mellett a tanács gondoskodik.
A zsidók lakásául kijelölt épületekben keresztények, mint lakók, vissza nem maradhatnak. Ezúttal veszem tudomásul, hogy a zsidóvezető irodája Simor János utca 11. számú házban, míg helyettese Szent Imre utca 6. számú házban nyert elhelyezést.
A zsidók kórházául szolgáló helyiséget az Imaház utca 10. sz. házban, míg szülőotthon céljára szolgáló helyiséget a Szent Imre utca 35. sz. házban jelölöm ki.
Erről értesítem: 1./ M. Kir. Rendőrkapitányságot Helyben,
2./ Zsidó Tanács képviseletében Galambos Lajos esztergomi lakost.
Esztergom, 1944. május 11. olvashatatlan aláírás s.k. polgármester.
A polgármester 1944. augusztus 1-ig Etter Jenő volt, akit ekkor nyugdíjba kényszerítettek. Minden bizonnyal övé az aláírás határozat alján.
Horthy Miklós u = Kiss János alt. u.; Ferenc József út = Bajcsy-Zsilinszky u és Pázmány Péter u.; Hévíz utca: elbontva; Szent Anna utca = Mikszáth u.; Szent Imre u. = A Petőfi Sándor u. egy szakasza
A rendeletben említett lakások körülbelüli helye
Esztergomban volt az ország első zsidó hitközsége. Erről már 1050-ből van adatunk. A huszadik század elején számuk megközelítette az ezer főt, de számuk leapadt a 2. világháború kitöréséig.
A kimutatás szerint a városban ekkor a 398 zsidó élt. 167 saját tulajdonú és 8 bérelt lakásban. A rendelet kimondta, hogy a tízezernél kisebb lélekszámú községekből a zsidók kötelesek voltak záros határidő alatt a városba átköltözni. Ennek megfelelően az Esztergomi járásból 138 zsidót telepítettek be. Az áttelepülők legfeljebb 50 kg poggyászt vihettek magukkal. Az 536 zsidót 39 ház 69 lakásában, összesen 176 szobában helyezték el. Az áttelepítések során 13 keresztény családot és 18 albérlőt is kitelepítettek, akik a statisztika szerint kivétel nélkül megkapták a cserelakásaikat. Összesen 107 zsidólakás "szabadult fel", amiből 17 komfortos volt. E mellett 40 zsidó üzlethelyiséget zártak le.
Az esztergomi zsidókat 1944. június 5-én deportálták. A vonat hajnalban indult Komáromba, majd onnan Auschwitz-ba. Többeket próbáltak bújtatni, köztük Berényi Zsigmondot, Esztergom tisztiorvosát, ám őt egy razzia során Tokodon megtalálták és feleségével, fiával együtt agyonverték. Az esztergomi hitközség rabbija, Spiegel Ármin a mauthauseni koncentrációs táborban halt meg 1945. március 27-én.
- Kapcsolódó cikkek a Szeretgomon: EMLÉKEZZÜNK!