Nem egészen értettem annakidején, amikor Tétényi mentális akadályozatásra hivatkozva nem tartott testületi üléseket, hogy az valójában mi a fene is lehet? Az ember gondolatai ilyenkor cikáznak, de persze, mivel első a bizalom - meg hát mégsem Meggyes Tamásról van szó, aki enyhénszólva is fura tüneteket produkált hatalomközeli állapotban, majd attól távolodva mégfurábbakat - próbáltam elhessegetni magamtól a rossz feltételezéseket.

Bár többször hittem már, hogy a Tétényi közeli kommunikáció elérte a mélypontot - lásd: önnönmagunk lezsandárkozása, majd a máglyahalál mártíromságának ötletének elvetése után már nehéz volt hová süllyedni. Az MTI hírként felröppenő "maelsétálunkmegnézniadunavízállását" bejelentés is eltörpül amellett, amit a mai Népszabadság Online híréből megtudtunk.

Tétényi Éva egyre jobban néz ki. Ezt nem az elfogult, vagy esetleg plátói szerelemben szenvedő újságíró állítja, hanem idézetként Esztergom polgármesterének, Tétényi Évának szájából hangzik el.

Csak állok és bámulok. És nem hiszem el. Meggyessel a sötét erők karaktergyilkos lejárató kampánya végzett, ma pedig elértünk oda, hogy elmondhatjuk: Tétényi Éva lejárató kampányba kezdett Tétényi Éva ellen.

És nem elég, hogy Tétényi szebb lett, mert egész egyszerűen drágakővé vált. Smaragd. Mentálisan akadályoztatott smaragd. És kőkeménynek tartják. De ki? És miért?
Mire fel ez az önbizalom? Mi mutatja a keménységet? Történt bármi, ami előre vitte volna a várost?

Nagyon kérem, hogy az adósságrendezésre ne hivatkozzon itt most senki. Való igaz, hogy irgalmatlanul nagy volt a másik zseni által felhalmozott hiány, de azzal, hogy a Fidesz frakció áldásos egyezségével sikerült 35 évre eltolni a kifizetéseket (persze 100 százalékon, kamatokkal) kétvállra került a város.

A 26 milliárdos adóssághalmaz egy elenyésző része volt csak a 90 napon túli tartozás. A Tétényi-féle kommunikáció 1,4 milliárdos lejárt számlája pedig nem jelentettette azt, hogy mindez az indoka annak, hogy elinduljon az adósságrendezés folyamata.

Természetesen a törvény szavát betartva indokolt volt az adósságrendezés elindítása, és Tétényi is erre hivatkozik folyamatosan, hogy nem tehetett mást. Azonban a figyelmes szemlélő némi kettős mércét vélhet felfedezni ezekben a szavakban. A mi kőkemény smaragdunk a következőket nyilatkozza a NOL-nak:

"De ez nem úri passzió a részemről, csupán nem adom a nevem olyan döntésekhez, amelyek jogszabályellenesek" - arra a felvetésre, hogy a testület által elfogadott határozatokat és rendeleteket nem írja alá, ha úgy gondolja, hogy azok nem törvényesek.

Pedig épp ahogy az adósságrendezés elindításakor, úgy a testület által elfogadott rendeletek és határozatok aláírásakor sincs mérlegelési lehetősége a polgármesternek. Meg kell tennie amit a törvény előír.

Miképp lehet megmagyarázni azt, hogy van amikor számít a törvény betűje és van amikor nem?

Tétényi a cikkben elismeri, hogy eddig nem sikerült látványos eredményeket felmutatnia. Én úgy fogalmaznék, hogy semmi eredményt nem sikerült felmutatni.
Vicces ám felháborító dolog arra hivatkozni, hogy nyár végére elkészül Tétényi saját reorganizációs terve. Hosszú hónapok óta tudható volt, hogy a fideszesek által elfogadott reorganizációs rendelet nem fogja kiállni a törvényesség próbáját. Mi az ami az elmúlt időszakban megakadályozta Tétényit, hogy kidolgozza az alternatív megoldást? A nyár vége még igencsak messze van. Az elmúlt hónapokban pedig nem történt semmi. Az idő megy, a város pedig pusztul.

A szemben álló feleket sajnos mindez nem érdekli. Véget nem érő sajtónyilatkozat háború az, ami a két oldalon álló embereket élteti. Mindkét félnek kell egy ellenfél, ami ellen harcolhat. Ebből élnek. Amíg a cirkusz tart, addig van esélyük arra, hogy a tűz közelében maradjanak. Azonban 2014-ben a ma is már csak pislákoló tűz minden résztvevő számára ki fog aludni. Ezzel a mentalitással nem lehet elvezetni egy várost. Sem polgármesterként, sem pedig képviselőként. A néhány józanabbul gondolkodó, kompromisszumkészebb képviselőt pedig saját gyávaságuk és hamis megfelelni akarásuk fog végleg kiírni az esztergomi történelemből.

Pedig lenne mit tenni. A vezetőknek is és a városházán szenvedő beosztottaknak is.

Sajnálatos, hogy a mai napig azon kell morgolódni, amin kénytelenek voltunk a Meggyes-korszakban is. Példaként hoznám fel az Üvegzseb kimutatások nyilvánosságát és a határozatok és rendeletek elérhetőségét. E helyett azonban megtudhattuk, hogy a beosztottak „Nagyon-nagyon hiányoztál" feliratú transzparensekkel kedveskednek a vezetőjüknek. Van aki szerint ez normális? Persze nem muszájból, hanem egyszerű szeretetből.

Ez egy ilyen város. Szerette Meggyest is, pedig rossz irányba kormányozta azt a hajót, amelyből kihúzta a fagydugót Tétényi, akit ez a város természetesen szeret. A hajó meg süllyed.

A szeretet meg olyan dolog, hogy elhiszi mindenki, aki el akarja hinni.  Hisz az elbaltázott népszavazáson az igenek száma megegyezett Tétényi szavazóival. Steindl Balázst tudnám idézni, a 2010-es nagy koppról ezt nyilatkozza: "Egy hónappal a voksolás előtt még semmi sem látszott a későbbi súlyos vereségből, az akkori helyi közvélemény-kutatás szerint Meggyes Tamás nagy fölénnyel vezetett a kihívója előtt".

Meggyes Tamás ma már egy senki a politikai életben. Tétényi pedig úgy érzi: "most jön el az igazi nagy vezetői korszaka".

A nol.hu cikke itt olvasható: http://nol.hu/lap/hetvege/20120512-felporog_a_smaragd