Igen tisztelt Polgármester Úr!

„Mélységes és hálás örömmel olvastam az ős város közönsége és tisztikara nevében írt meleg és szárnyaló sorait.

Ez üdvözlés meghat és megtisztel.

A francia kormány kitüntetését én nem úgy fogtam föl, mint az én személyemnek szóló jutalmat. Csupán a magyar irodalom magasrendűségének és európaiságának hivatalos elismerését láttam benne, egy nagy nemzet részéről, mely kontinensünk kulturájának századok óta élén halad.

Nem enyém a dicsőség! Én csak szerény örököse és képviselője vagyok a magyar irodalom kincses hagyományainak, melyek közül nem egy épen Esztergom nevéhez fűződik. Hisz ez a név válhatatlanul összeforrott keresztény kulturánk megalapítójának s irodalmunk első nagy költőjének emlékével!

Annál megindultabb érzést ébreszt bennem Esztergom város üdvözlete. Még ha nem gondolok is a kedves Előhegyre, melyhez annyi személyes kötelék kapcsolta éveimet!

De az ősi város szavai épen ezeket a kedves és intim kapcsolatokat idézik. Mily öröm éreznem, hogy választott otthonom szívesen lát s meleg vendégszeretettel tárja ki előttem kapuit! S milyen jó alkalom köszönetmondásra - mert jól esik egyszer megköszönni a munka és pihenés legáldottabb lehetőségeit, mindazt, amit évek sora óta Esztergom jelentett számomra!

Azt a nyugalmat és szépséget, amely az Előhegy lejtőjén körülvesz, a színek és emlékek nagyszerű panorámáját, mely onnan elém nyílik, az elvonultság örömét, amely még sem magány, hanem eleven közösség a természettel és várossal.

Kérem méltóztassék Esztergom nemes tisztikarának és közönségének tolmácsolni mély hálámat azért a nagy melegségért, mellyel a munkájához nyugalmat kereső magyar írót fogadta, s mely valóban méltó az ős város nagyszerű kulturális tradícióihoz, s meggyőződve lenni arról a hűségről és szeretetről, mely a dús-emlékű Strigonium gyönyörű dombjaihoz fogyhatatlanul visszavon.

Evvel a hűséggel és szeretettel maradok mégegyszer köszönve a megható jókívánságokat"

Budapest, 1931. márcz. 1.

Babits Mihály